napok

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon, csak miattad: tényleg önmagam voltam.
Hiányzik a nyár. Hiányzik, hogy este kilenckor megigyak egy kávét. Hiányzik, hogy ne kelljen azon aggódnom, mikor fekszem le. Hiányoznak az egész éjszakán át tartó beszélgetések, és az utánuk következő leírhatatlanul hosszú napok. Szeretnék most is hajnali négykor azon aggódni, hogy nehogy lekéssem a délután 3-ra megcsevegett találkozót, mert elaludtam. Hiányzik, hogy ne aggódjak a tanulás miatt. Hiányzik a nyár.