most,

Régen és most

Régen köhögtem a cigi füstjétől és ígérgettem anyámnak, apámnak, hogy nem, én soha nem fogok rágyújtani, mert rossz szokás. 

Most is azt mondom anyunak, hogy nem, nem gyújtok rá, miközben a kezemről mosom le a fürdőben a dohány szagát.

Régen nem érdekeltek a fiúk, undorodtam tőlük. Puszi, vagy ölelés már szóba sem jöhetett.
Most, a fél kezem odaadnám azért, ha lenne valaki, aki teljes szívéből szeret.

Régen hazaérve az első dolgom az volt, hogy megcsináltam a leckét, kifaragtam a ceruzáim és bepakoltam másnapra.
Most, talán reggel hozzá nyúlok a táskámhoz, de akkor sem biztos.