mormols

A parancs kezdetben úgy szólt: “Az életet élvezni kell.” Logikus. A léleknek tetszett is. Annyira, hogy továbbmondta a testnek. Aztán a test félrehallotta, így lett “Az életet érezni kell.” A test vidáman ismételgette magának. Az elme éppen ott kotnyeleskedett, és meghallotta, de ő is rosszul, így lett a parancsból “Az életet érteni kell.” A lélek ezt nem értette. És elszontyolodott. Azóta az elme és a test tudja csak neki a világ szépségét elmondani, csak az ő kettőjük közreműködésével jut el hozzá bármit olyasmi ezen a földön, amit ő élvez. Az elme észreveszi, szól valamit hosszú, törékeny mondatokban a testhez, mire ő nevetve legyint, a folytonos ugrabugrálását abba sem hagyja közben, és mormol valamit a lélek felé – amit a lélek ugyan nem ért, de hallja, és beleremeg. És olyankor az egész világ helyrerázódik egy pillanatra.