mine: sm

Simon Márton - Angry Birds

Akartam hozni egy verset, ami feldobja az estét.

Rímel, meg tartalmas, meg minden – és persze vicces is, hogy szeressék,
pontosabban: szeressétek.
Hogy ha már létünk úgyis sivár
majd én, mint egy túlbuzgó séf, aki nem csak a cetből, de Jónásból is szusit csinál,
elmondok mindent, ahogy kell.
De úgy, mintha egyenesen a Koránból olvasnám. Vagy beférne a Tórába.
Mert bár imádom, én nem vagyok becserélhető Kőhalmi Zoltánra.
…én az leszek aki belecsap, és szétszaggat hatból tíz húrt,
rezzenetlen arccal, mint egy Clint Eastwood.

Így terveztem. Meg azt, hogy a feszültségről szól majd. Mármint a vers.

A feszültségről, amitől nem tudsz aludni. Mert még a cigid dobozán is egy hulla van.
Alatta meg egy fekete felirat: Pécsi Dohánygyár zrt. took a photo with Instagram.
A feszültségről, ami mint egy tévedésből a gyomrodra tett peacemaker, csak küldi a jelet.
És mindenben ott van. A szerelmedben, aki hajnali 1kor felhív zokogva,
hogy tejbegrízt eszik és épp most, épp erről jutott eszébe, hogy nem bírja tovább.
Te meg beszélgetni próbálsz: hogy érted azt, hogy menjek a faszomba?
És a barátaidban. Hogy miért állnak veled szóba egyáltalán,
mikor néha még saját magadat is irritálod.
Meg abban is, hogy te miért állsz szóba olyanokkal, akik elárasztanak
azzal, h egy kvíz szerint Pokemonnak kéne lenniük.
Azért, hogy összekoldulj egy pár piti lájkot?
Meg hogy elég jó vagy-e. Mert ugye itt nyilván mindenki tehetségesebb nálad…
Pontosabban dehogy. Hát mind tehetségtelen barom. És e két pont között ingázol.
Hogy mondani kell, vagy jobb, ha kuss van.
Hogy meddig fogsz még tetszelegni ebben a „mindenkinél kisebb”-ségi komplexusban.

A feszültségről, hogy annyi a jövőképed, hogy életvitelszerűen
várod a hétvégét, bár azt se tudod minek,
és azt nevezed szabadságnak, hogy begandzsázol,
aztán jengázol egyet péntek éjjel erkölcsileg.
Erről szólt volna a vers. Ez a feszültség.
A mértéktelen hülyeségért osztott kossuth díjak.
A radióaktivra hugyozott kapualjak. Az olcsó megoldások nyakig érő, híg leve.
Ez a Budapest nevű gyanus anyajegy, amibe nem tudni, mikor halsz bele.

A havi 47 ezer. A fekete Audi – konvoj. A nyeregben hátrafelé cigányozó
meg zsidozó hazafiak, akik készséggel megmondják, mit gondolj.
Az iPhone 5höz imádkozó konzumzombik, a limóból rád integető Cristofel, (megtörtént)
a nőjét túl hangosan rommá baszó szomszéd, meg a boltban belédkönyöklő nagymuter.
A csajodat ölelgető lárvaszerű expasija. A telefonodat összerakó kínai kislány pink masnija.
A járdán illegalitásban meghaló koldus és a mellette műszemüvegben elsétáló hipster.
Egy civilizációellenes civilizáció.
Erről a feszültségről akartam. Vagy talán csak ennyit:
te, egy ekkora kibaszott cirkusz közepén hogy lehetsz mégis ennyire egyedül?

De aztán úgy döntöttem, hogy inkább nem mondok semmit.

8

scira week 
     ↳ day one - favorite moment

Simon Márton - A tagadás gyakorlása

Ez nem törölköző, ez a pulóverem, amibe beletörlöd az arcod,
pedig rajtam van. Ez nem pont így volt, de emléknek így is elég.
Ez nem szép, ez csak egy lilafoltos cigarettapapír, hagymát vágtam
mielőtt sodortam, lila hagymát, ez az égő lila semmi.
Ez nem az agyam, ez az instant kávé, ez nem az éjszaka lesz,
csak majd kikapcsolom a monitort. Ez nem csend, csak a polcra dobált
könyvek gerincét olvasgatom hátradőlve. Ez nem az, hogy tényleg
nem vagy itt, hanem csak mondjuk kimentél előre, mert mindjárt
kész a fürdővíz, én meg mondtam, hogy jövök rögtön, de ezt még,
amíg vetkőzöm, meghallgatom. Valami zenét. Ez mondjuk annak a szövege.
Illetve nem pontosan, de versnek így is elég. Ez nem is zene,
ez csak valami, amit vetkőzés közben magamban mondogatok,
olyan halkan mintha csak a lila szám remegne a túl sok úszástól.
Ez nem vers, ez a szembe házról – bontják vagy épül – a szélben
elszabadult hét emeletnyi zöldes, műanyag védőháló, belegabalyodtam.
Ezeket mondom, miközben a gerincedre, a meztelen hátadra gondolok,
és valamire, ami mint egy befejezetlen mondat, be nem váltott ígéret,
most már mindig lesz köztünk. Aztán meg arra, hogy ha védőháló,
miért nem véd meg semmitől.

Heechul I applaud you!

Let me tell you he isn’t some idiot amateur at this stuff. You can tell by the questions and the way the article is set up he was totally supposed to talk about EXO but he freaking was like ‘Nope i’m going to talk about my Chinese hubby Hangeng, Super Junior, TVXQ, and lets throw some Yunjae in there… oh plus lets talk about how Lee Soo Man has control over naming too while i’m at it’.  

Actually i don’t just applaud you I bow to you.