mine: randi

Randevú

Nő: szia, régóta vársz? (istenem, de kedves a mosolya)
Férfi: dehogy, 3 perce érkeztem (hű… micsoda szemek)
Nő: nagyon jól áll ez az ing. (elolvadok, élőben még jobb a hangja)
Férfi: köszönöm, te is nagyon… (letepernélek) csinos vagy.
Pincér: parancsoljanak az étlap, milyen italt hozhatok? (micsoda mellek, mázlista ez a fazon)
Nő: egy ásványvizet kérek. (a pincér szemei mindjárt beleesnek a dekoltázsomba, lehet hogy valami szolidabbat kellett volna felvennem…)
Férfi: én is azt kérek. (és még a mellei is milyen gusztán domborodnak ebben a ruhában)
Pincér: azonnal hozom (látom a fazon is nehezen tartja a szemkontaktust)
Nő: és mióta dolgozol könyvkiadónál? (szürke vagy inkább kékesszürke a szemszíne? Ha mérges, akkor vajon elsötétül? És ha örül, akkor ragyog?)
Férfi: …Petra…
Nő: …ö…igen? (miért ismételgeti a nevem? Nem, nem akarok elvörösödni, jaj de ciki…)
Férfi: (de édes, elpirult. Nem is édes, kifejezetten beindít.) Azt kérdeztem, hogy és te mióta dolgozol élelmiszeriparban?
Nő: (de kínos, azt hiszi le se szarom, közben egyre jobban kezd megtetszeni) Ó, hát már vagy 15 éve vagyok a cégnél, de az eredeti szakmám cukrász.
Férfi: akkor az is édes, amit csinálsz. (ááá… ez milyen barom duma volt Áron…)
Nő: (nevet) igen, de magamnak nem szoktam már sütni, inkább csak szülinapokon az ismerősöknek. (milyen szépek a fogai… milyen ízű lehet a csókja?)
Pincér: parancsoljanak az ásványvizek, sikerült ételt választani?
Nő: én csak egy zöldséglevest kérek, köszönöm.
Férfi: ennyi? Egyél már még valamit. (hát nem fog csődbe vinni, vajon mindig ilyen visszafogott?)
Nő: ennyi, köszönöm nem vagyok túl éhes. (síkideg vagyok, annyira tetszik, nem akarok elrontani semmit, étterembe is csak a kedvéért jöttem, mert nem akart hamburgeresnél első randit)
Férfi: rendben, akkor én is ugyanazt kérek. (olyan szép a mosolya, nem bírok ellenállni neki, vajon milyen ízű lehet a csókja?)
Nő: mesélj már a munkádról, mit csinálsz egész nap a kiadónál? (Petra koncentrálj, nehogy megint elábrándozz! Hogy lehet valakinek ilyen szuggesztív a tekintete? Vagy a szemszíne teszi? Hol szürkébb inkább, hol kékes, gondolom az ing is befolyásolja, például ebben a kék ingben kékesebbnek hat…)
Férfi: …és aztán este is van. (nevet)
Nő: (nevet) (basszus…egy szót nem hallottam, csak simogatott a hangja)
Férfi: (ha megsimítanám a kézfejét, elhúzná? Tolakodásnak venné? Mikor beszélek hozzá olyan különös a nézése, mintha nem is itt lenne. Lehet hogy unja?)
Nő: akkor elég mozgalmas napjaid lehetnek. (már ha nem lőttem mellé a tippemmel)
Férfi: igen, azok. Mesélj te is a munkádról, mit csinál egy kereskedelmi asszisztens?
Pincér: parancsoljnak, jó étvágyat! (ebből kúrás lesz, már vigyorognak egymásra, mint két tejbetök)
Nő: köszönjük szépen! Tudod nekem is elég mozgalmas az élet a munkahelyen, mert reggel ahogy beérek…
Férfi: (a hangjától is beindulok. A szemei egyszerűen ragyognak. Van egy kis aranyszín is a barnában, mint… metálfényezéses barna, igen ez lenne a korrekt meghatározás. Metálbarna szemszíne van a babámnak, ez egy népdalcím lehetne…)
Nő: Áron? (na, baromi érdekes mesélő lehetek, szerintem fogalma sincs mit kérdeztem, de annyira édes mikor zavarba jön, hogy legszívesebben megismételném) Azt kérdeztem, hogy neked is ízlik-e a leves?
Férfi: (na fasza, most biztos azt hiszi, hogy nem érdekel mit beszél, pedig mindent tudni akarok róla, csak… nem bírom levenni róla a szemem) Bocs, igen, nagyon finom, és neked?
Nő: (ha csak úgy megérintem a kezét, mintegy véletlenül, az nagyon direkt lenne? Vagy tegyem úgy a kezem hogy mintegy véletlenül megérinthesse?) Nekem is. Igazán remek ebéd volt.
Férfi: (egy pillantra ráteszi a kezét a nő kézfejére) Örülök, de nem mondhatom hogy túlzásba vitted. Egy kávét még megiszol velem, vagy már nagyon kell sietned vissza?
Nő: (1000 kávét is meginnék, bár már attól megállt a szívverésem hogy megérintettél) Nagyon szívesen, még van egy jó félórám.
Pincér: Egészségükre! Hozhatok még valamit?
Férfi: Köszönjük, még két kávét kérünk. (meg legyen szíves az órát megállítani)
Nő: (bárcsak megállna az idő)
Férfi: Petra, én nagyon örülök hogy végre találkoztunk, szeretném mielőbb megismételni, ha lehet. (légy szíves mondd, hogy oké, mondjuk ma este, vagy holnap reggel, délben, este…)
Nő: (Igen, igen, igen, igen!) hát… őszinte leszek, de nagyon sűrű a programom, és majd hívlak…
Férfi (?? nemár… most meg mi a fasz van?) ennyire nem érezted jól magad?
Nő: (megeszem, de édes ahogy elkomorult, tényleg sötétebb lett a szemszíne…) Áron dehogynem, csak vicceltem, én is nagyon örülök ennek a találkozásnak, a napom csúcspontja.
Férfi: (kinyír ez a nő. Már most imádom.) Legközelebb óvatosabban viccelj kérlek, majdnem itt kaptam infarktust. (muszáj megcsókolnom muszáj, muszáj)
Nő: (nevet) Rendben, nem venném a szívemre. (nem érdekel ki mit szól, de meg fogom csókolni. Muszáj. Nem bírom ki a nap további részét anélkül.)

Áron rendezte a számlát, elkísérte a parkolóban Petrát a kocsijáig, és mielőtt a nő beült volna, búcsúzóul határozottan de finoman, hosszan megcsókolta. Petra pedig olyan szenvedéllyel viszonozta, hogy igen nehezükre esett abbahagyni. Áron újra kamasznak érezte magát, és mikor elváltak és Petra elhagyta a parkolót, ő még jó 10 percig ült az autójában és fogalmazott egy sms-t. Aztán kitörölte az üzenetet, mert nem akarta hogy nyomulásnak tűnjön. 2 perc múlva újra bepötyögte, és elküldte. Nem érdekelte semmi, legszívesebben már hívta volna Petrát, hogy újból hallja a hangját, mert nem bírta kiverni fejéből sem a mosolyát sem csókjának ízét. Végül kikereste a Lovely Day c. számot és ő is elhagyta a parkolót.