mindez

A Gyurcsány-féle menekültválság

A Gyurcsány-féle menekültválság 2007. szeptember 1-jén tört ki, amikor több ezer iraki és szíriai menekültet zártak ki a Keleti pályaudvarról.

Akkor már hetek óra épült a kerítés a magyar-szerb határon, Szekeres Imre honvédelmi miniszter személyes felügyelete mellett. Nem volt persze zökkenőmentes az építkezés: egyszer órákra leállt a munka, amikor Balog Zoltán egy Welcome in Hungary-pólóban odaláncolta magát az egyik fához. A Fidesz szerint persze amúgy sincs a “gyilkos Gyurcsány-szögesdrótnak” - ahogy Kocsis Máté szóvivő nevezte - értelme, hiszen könnyedén át lehet ugrani. Draskovics Tibor erre válaszul beadott egy törvényjavaslatot, amivel a kerítés (vagy ahogy az MSZP-ben nevezik: ideiglenes műszaki határzár) megrongálása bűncselekménynek minősülne. Szájer József és Deutsch Tamás felháborodott közleményben tiltakozott a javaslat ellen.

De mindez csak a felvezetése volt annak az emlékezetes szeptember 1-jének. Amikor Szekeres Imre és Szilvásy György bejelentették, hogy a Keleti Pályaudvart ideiglenesen bezárják a menekültek kezelhetetlen létszáma miatt, a Baross téren és környékén kitört a káosz. Az csak olaj volt a tűzre, hogy aznap reggel Lamperth Mónika interjúját hozta le a Népszava, benne olyan felvetésekkel, mint például hogy “szeretnénk-e, hogy az unokáink az Egyesült Európai Kalifátusokban éljenek”. Selmeczi Gabriella rendkívüli sajtótájékoztatón szólította fel a kormányt, hogy kérjen elnézést a békés muszlimokat súlyosan sértő mondatok miatt, Kerényi Imre pedig magyar-arab szolidaritástüntetést kezdett el szervezni. Ahogy a Keletinél óráról órára romlott a helyzet, a Fidesz közlemények és sajtótájékoztatók sorozatán tiltakozott (“az őszödi tolvaj és patkányai még egy pályaudvar működését sem képesek garantálni, méghogy olimpiát szerveznének 2012-re” - írta eközben Bayer Zsolt), Révész Máriusz arra emlékeztetett, hogy 56-ban a véres kezű kommunisták elől menekülő magyarokat is emberségesen befogadták külföldön, Semjén Zsolt pedig a keresztényi szeretet jegyében süteményt és hálózsákokat osztogatott a tranzitzónában. A MIÉP-Jobbik szerint végre ki kell mondani, hogy a cigánybűnözés az oka mindennek, az SZDSZ pedig rendkívüli küldöttgyűlést hívott össze, hogy megszavazza, mi a véleménye, majd kettészakadt. Sólyom László köztársasági elnök sokáig nem képviseltette magát, ám miután megtudta, hogy a menekültek letapossák a virágokat a határon, személyesen látogatott ki a migránsokhoz. A katolikus egyház az elesettek támogatására szólította fel híveit körlevelében, egyben elítélve az “érzéketlen politikusokat, akik falakat építenek határunkra”. Ezzel a nyugdíjas társadalom is kettészakadt a kérdésben, hiszen rengeteg MSZP-szimpatizáns vallotta azt: meg kell védeni Magyarország határait és megakadályozni az illegális, gazdasági bevándorlást. Estére így is több tízezer Fidesz-szavazó gyűlt össze a Baross téren, hogy gyertyás tüntetésen fejezzék ki felháborodásukat Gyurcsány kegyetlen menekültpolitikájával szemben.

Török Gábor szerint a kormánynak egyrészt stratégiai szempontok alapján igaza van, másrészt nincs.

Szórakozónegyed

Azt mondják segít túltenni magam, ha leírom, így teszek egy próbát.

Szóval társasággal sétálgattam ma a környék egy kiülős utcájában, ahol középen autóforgalom megy, két oldalon meg kiülős teraszok sorakoznak. Megállok az egyik előtt, mert eszembe jut a sarkon újranyílt egy bár, ahol most 320.- a kézműves sör korsója, így felhívom rá a figyelmet. Még be se fejezem a mondókámat, mire oda ér a jó nevű mexikói étterem két jól megtermett pincére, mégis mit keresünk ott, de közöljük csak megálltunk egy pillanatra, megyünk is tovább.

Itt vége is lehetne a történetnek, de a nagydarab faszi nekiáll magyarázni, ők bérlik a járdát (!) mégis hogy képzeljük, hogy ott állunk meg. Közlöm közterület és egyébként is a szembe házban lakom, úgy gondolom jogomban áll használni (ha már eltűrjük őket - ezt persze nem mondtam). Ezzel aztán kihúztam a gyufát, mert már nem emlékszek miket mondott, de végül kétszer is fel kellett szólítanom, hagyjon fel az inzultálással, természetesen mindez a vendégek és járókelők előtt. Végül már annyira vörös volt a feje, hogy hátra ballagott.

Itt gondoltam vége, végre mehetünk, mikor az én 183 centimnél két fejjel magasabb másik pincér odajött és előrukkolt, hogy gondoltuk, a beszélgetés ideje alatt odatámasztjuk az egyik székükhöz a biciklit. Közöltük senkit sem zavartunk és ők hogy képzelik ezt, erre sokéves vendéglátói tapasztatát összeszedve kijelentette “HA NEM HÚZTOK EL RÖGTÖN, AZONNAL FELPOFOZLAK”. Ehhez már azért volt egy pár szavunk - csinálja és fel is jelentjük, a barátom elő is kapta a telóját, hogy felvegye a beszélgetést, de ekkor már a nagydarab is rohamos tempóban közeledett felénk, így jobbnak láttuk gyorsan elhúzni a csíkot. Természetesen még utánunk kiabált valami olyasmit, hogy ne fenyegessél kis köcsög.

Nem tudom mi van velem, biztos a karma, hisz tavaly rá mertem szólni a kis elkényeztetett lakótársnőnkre, legalább akkor köszönhetne, amikor hétvégére hazamegy. Egy hónapja az egyébként békés természetű oldalsó szomszéd állt le velem telefonon (!) ordítozni, parancsoljam meg az esetleges biciklis vendégeinknek, ne hagyják a folyosón a járművüket, elzárva az egyébként két zárral lezárt tűzlépcsőt. Mert különben feljelent minket a hatóság, ezért ha máskor is előfordul, hogy ott a bicikli, feljelent engem. (?#!)

Szóval jobban teszitek, ha messziről elkerültök, ha felismertek az utcán.

Throw-back flash-para deja vu

Evőkanállal nyomom a dulce de leche fagyikát és eszembe jutott az életemnek egy időszaka kb húsz lehettem. amikor is minden héten volt egy éjjel ami úgy végződött, hogy hazavittük a megfáradt fellépő djket, elkocsikáztunk páran az rtl-es csávóhoz és bedurrantottuk az aftert rengeteg cuccal és mindig volt kanállal jégkrém zaba, ágyon ugrálás üvöltő zenére meg ami kell. Mindez egy hétköznap reggel 9:00-10:00 körül. Rohadt kis művészsulis ingyenélő voltam, semmi mást nem kellett csinálni csak szabadnak lenni és tekerni a cigiket meg a többit és élvezni a zenét. És kurvajókat beszélgetni, mindenféle korú és státuszú emberek szanaszét akiket a zene hozott össze. No regrets.

Ma olyan szürreális dolgot láttam, hogy azt még mindig nem sikerült feldolgozni

Le kellett mennem az okmányirodába, Monorra, persze akkora káosz volt ma reggel a MÁV-nál, hogy ihaj, késések, össze-vissza vonatok, mikorra le kellett volna érnem, akkor még csak Ferihegynél vesztegeltünk, ahol felszállt egy középkorú fehér nő egy szintén középkorú fekete bőrű férfival, és én bármire meg merek esküdni, hogy náluk furcsább emberekkel még életemben nem találkoztam, pedig amúgy tudnék mesélni. A nő felvonult a vonatra, mint egy igazi lady, mögötte a férfi egy bottal a kezében, két kibaszott nagy bőrönddel és ha ez még nem lenne elég, még egy olyan igazi régi aktatáskával, amibe biztosan köveket pakolhatott. A hölgy közben elkezdte a helyüket keresni, amin többen is meglepődtünk, ugyanis egy egyszerű kis zónázó személyvonaton ültünk, amire egyébként mindez ki is volt írva. Na én már ekkor úgy meglepődtem rajtuk, hogy meg sem bírtam szólalni, egy a közelemben ülő srác világosította fel őket, hogy itt nincsenek számozott helyek, itt mindenki oda ül, ahová akar. Ekkor közölte a nő, hogy tényleg? De hát ők direkt az IC részbe vettek jegyet. Na ekkor már a fél vagon furcsán nézett rájuk, én vettem a bátorságot és kérdeztem meg, hogy ők egyébként hova szeretnének utazni? Mint kiderült, Szegedre… No, hát ez nem az a vonat, persze ekkorra már tovább indultunk. Felvilágosítottuk őket közösen, hogy Ceglédig megyünk, addig minden állomáson megállunk kivételesen, de onnan tovább sehova, majd ott tudnak legközelebb átszállni az IC-re. A nő közben értetlenkedett, hogy de hát nekik azt mondta a pénztáros, hogy a hátsó kocsiba szálljanak fel, mert az az IC. Akkor ezek szerint inkább mégis előre kellett volna menniük, mert az megy Szegedre? Na ekkor már tényleg nagyokat kellett lélegezni ahhoz, hogy elmagyarázzuk, nem erre a vonatra kellett volna felszállni, mert ez CSAK Ceglédig megy, egy teljesen másik vonat megy Szegedre, és majd az lesz jó nekik, de ez sajnos nem. Majd egy utastársam megkérdezte őket, hogy de hát nem mondták be, hogy ez a vonat hova megy? Ja, de, igen, csak hát ő úgy gondolta, hogy attól még, hogy mást mondtak be, még ez elviszi őket Szegedre… Hát itt már kezdtük feladni, tényleg. Ekkor a férfi megszólalt tökéletes angolsággal, kérdezte a párját, hogy mégis mi a helyzet. A nő hangosan értetlenkedett magyarul neki, hogy “MIII??”, majd ekkor felénk fordult és megszólalt: Jaj hát én egyáltalán nem tudom mit beszél!” És eztán boldogan, mosolyogva ültek egymás mellett, fogták egymás kezét és annak ellenére, hogy közös nyelvet nem beszéltek, azt sem tudták, hogy épp mi van velük és merre tartanak, úgy vigyorogtak végig, mint a vadalma.

Én pedig igyekeztem minél inkább a könyvembe fúródni, hogy ne lássák az arcomon azt a mérhetetlenül értetlen és ledöbbent kifejezést, amilyet eddig szerintem még sosem sikerült produkálni.

A kazah-magyar kapcsolatok és a kun-kipcsák hagyományok őrzésében végzett kiemelkedő munkájának elismeréseként kitüntetést vett át Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter Szapár Iszákovtól, a Kazah Jótékonysági Alapítvány elnökétől Kazahsztán budapesti nagykövetségén
—  Kun-kipcsák kapcsolatok. Mindez a ‘Magyarország részt vesz a 2017-es asztanai expón’ közleményben
BREAKING!!!!! HALOTT ÁLLATOK HÚSÁT ESZIK A MIGRÁNSOK!!!!!!444!

HALOTT ÁLLATOK HÚSÁT ESZIK AZ ILLEGÁLIS MIGRÁNSOK!

Nem elég nekik, hogy megrongálják a magyar határzárat és hogy megszállják a Magyar Földet, már halott állatok húsából is esznek! A NemzetiNemzet.Blog.Com lefényképezte, ahogy két zsemledarab közé bújtatva egy halott állatból származó húsdarabot ettek a Keleti Pályaudvarnál az illegális migránsok. Jogos a gyanúnk, hogy ezt ráadásul a balliberális, magukat magyarnak nevező - de szívükben NEM MAGYAR!!!!! - segítőiktől kapták! Hova vezet mindez? A saját hazánkban!!!

3

Álmondnak-e az építészek elektronikus rendszerekkel? Pintér Márton: 110011 Humán+Gép

A jó science fiction mindig rendszerszinten gondolkodik. Az alapokat kezdi ki és teljes valóságokat teremt. Pintér Márton diplomamunkája – saját bevallása szerint – nagy port kavart az Építészeti Intézetben. Elgondolását nehéz a maga egészében átlátni: egyszerre építészeti, technológiai és társadalmi projekt. Olyan szuperszámítógépet álmodott meg a Duna vizére, ami a város teljes koordinációját képes ellátni különböző algoritmusok révén. A felvetés ember és gép elválaszthatatlan kötelékére épít.

Keep reading

anyám pont így vásárolt harisnyát annak idején. egy évben kétszer elmélyülten állt a sió áruház harisnyáspultja előtt hosszú perceket, és figyelt. nézegette a polcot messziről, meg leste, h a többi nők mit csinálnak. aztán közelebb ment, és érdeklődve olvasgatta a dobozra írtakat, szerintem akár tizenötször is, ugyanazt, csak mondjuk konyakszínben. egyik lábáról a másikra állt, összehasonlított 3-4 árnyalatot, belerakott a kosárba vmit, majd inkább visszatette a polcra, és teljes tanácstalanságban maradt. mindez nagyon unalmas volt, de ha nyervogtam, anyukám kedvesen lecsendesített: kislányom, nekem is borzasztó, de muszáj vkinek megcsinálni ezt is, sietek. a szeme kétségbeesett volt, de a hangján mit sem lehetett érezni. ha továbbra sem nyugodtam, előkapta a kedvenc mondatát: kislányom, az életben azokat a dolgokat is meg kell csinálnunk, amihez nincs kedvünk, vagy egyáltalán nem akarjuk.
míg ezen tűnődtem, haza is értem a kényelmetlen szombat délelőttből, persze harisnya nélkül, és most nagyon hálásan gondolok rá az összes mindenért, amit tőle kaptam, vagy tőle hozok, még ha némelyik kicsit bénácska is <3

mandiner.blog.hu
Népindulás − Migráció és mi VI.
Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről.

Népindulás

Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztőjének írása


Van-e groteszkebb, mint a megvénült hippi, aki a hajában virággal, kezében járókerettel hirdeti egyre a szabad szerelmet? Van-e groteszkebb, mint a megvénült hatvannyolcas lázadó, aki a szívében az egyetemfoglalások emlékével, öreg kezében egy tálca süteménnyel várja a népek felmorajló szökőárját?

Mert ez most a népek áradása, semmivel sem kevesebb. És az elárasztott népek majd csak akkor választják ki az egymással vetélkedő válaszok közül a használhatót, amikor már ideért az áradat, amikor már visszavonhatatlanul megváltozott minden. A történelem előtt mindez persze se nem jó, se nem rossz. A történelem közömbösen történik tovább, ahogy birodalmak és kultúrák felemelkedésekor és bukásakor is szokott.

Ettől persze nem erkölcsi kötelesség a fatalizmus. Erkölcsi jogunk megtudni, mi történik, miért történik, és mit lehet, mit kell tennünk.

Mit lehet, mit kell tenni?

Először egy kis kérdés-felelet.

− Az Egyesült Államok demokrácia?
− Igen, az.
− Befogad politikai üldözötteket, menekülteket?
− Igen, befogad.
− Fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, személy szerint kit enged be az országba, és kit nem?
− Igen, a leghatározottabban fenntartja.
− Akár szögesdrótos kerítéssel is megakadályozza az illegális migrációt?
− Igen, akár szögesdrótos kerítéssel is.
− Felhatalmazza a saját hatóságait, hogy indoklással vagy anélkül bárkitől, még érvényes vízum birtokában is megtagadják a belépést?
− Igen, felhatalmazza.
− Kész arra, hogy ezt a jogát akár fegyverrel is megvédje?
− Igen, kész.
− Van erkölcsi és politikai joga Európa államainak, hogy a migráció ügyében megtegyék mindazt, amit az Egyesült Államok megtesz?
− Igen, van.

Mit lehet, mit kell tehát tenni?

Egyértelműen ki kell mondani, hogy minden államnak erkölcsi és politikai joga eldönteni, hogy kit enged be az országába, és kit nem.

Meg kell állítani az áradatot, és minden bebocsátást kérő esetében pillanatnyi késlekedés nélkül, a következményeket a bebocsátást kérőre hárítva meg kell hozni és végre kell hajtani a döntést. A kérdés nem az, hogy jöhetnek-e vagy nem jöhetnek, befogadjunk-e menekülteket, vagy sem.

A kérdés az, hogy megvan-e a szuverenitásunk a döntésre, vagy nincs. Azt állítani, hogy erről a szuverenitásról le kell mondanunk, abszurd és elfogadhatatlan.

Hova lett az, hogy mindenki torodott a masikkal? Hova lett az, hogy oszinte baratsagokat apoltunk? Hogy megbeszeltuk a problemakat es helyette nem eldobtuk a kapcsolatot? Hogy nem kepmutatoan viselkedtunk, majd hatbaszurtuk a masikat az elso adando alkalommal?
HOVA LETT MINDEZ!?

Konferencia a mohácsi csatáról és II. Lajos haláláról

   Budapest, 2015. augusztus 23., vasárnap (MTI) - A mohácsi csatában elhunyt II. Lajos halálának titokzatos körülményeiről tartanak konferenciát történészek, antropológusok, igazságügyi orvosszakértők részvételével az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) augusztus 29-én.

   A korabeli hiteles források szerint a magyar uralkodó a vesztes csata napján, 1526. augusztus 29-én menekülés közben fulladt a megáradt Csele patakba. A történettudományban egyetértés alakult ki arról is, hogy II. Lajos október közepén megtalált holttestét a középkori magyar királyok hagyományos temetkezési helyén, Székesfehérvárott helyezték végső nyugalomra 1526 novemberében. Mindez az iskolai oktatásban és a köztudatban is így rögzült.
   Ezt a hagyományos konszenzust kérdőjelezte meg két szombathelyi orvos tavaly publikált írásában. A szakemberek ugyanis az 1526 októberében megtalált holttestről szóló, fél évezreddel ezelőtti forrásokat orvosszakmai szempontból áttekintve arra a következtetésre jutottak, hogy az ott leírt tetem külső jegyei alapján legfeljebb csak néhány napos lehetett. Ebből pedig az következik, hogy II. Lajos vagy nem augusztus 29-én, hanem mintegy másfél hónappal később vesztette életét, vagy nem az ő holttestét temették 1526 novemberében a székesfehérvári királysírba.
   Farkas Gábor Farkas, az OSZK osztályvezetője, a konferencia szervezője az MTI-nek elmondta: az orvosok által felvetett kérdések alaposan felforgathatják a Mohácsot követő időszakról eddig kialakult képet, hiszen ha beigazolódna, hogy II. Lajos nem augusztus 29-én vesztette életét, akkor vajon hogyan, mikor és miért halt meg néhány héttel később Mohács környékén. Ha viszont nem az uralkodó holttestét temették el Székesfehérvárott, akkor felvetődik az 1526 novemberében királlyá választott, megkoronázott, 1540-ig uralkodó Szapolyai János szerepe a különös történetben.
   A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: a történettudomány eddig elért eredményeit csak akkor indokolt megkérdőjelezni, ha annak alátámasztására kellő súlyú bizonyítékokat, érveket, hiteles korabeli forrásokat lehet felsorakoztatni. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az orvostudomány II. Lajos halálával összefüggő új kérdésfelvetéseit miképp lehet a történettudomány eddigi eredményeivel összeegyeztetni.
   A feladat nem egyszerű, hiszen a rendelkezésre álló információk nagyon hiányosak: középkori királyaink túlnyomó többségéhez hasonlóan még II. Lajos földi maradványai sem sikerült azonosítani mind a mai napig - jegyezte meg Farkas Gábor Farkas.
   A korabeli források szerint a székesfehérvári királysírokba elsőként Szent Istvánt és a fiát, Imre herceget temették. Az ő csontjaikat azonban mint ereklyéket még a középkorban, szentté avatásukkor kivették a sírhelyből. Továbbá a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint Székesfehérvárott temették el az 1116-ban elhunyt Könyves Kálmántól kezdve az Árpád házi, illetve azt követő középkori királyaink többségét, köztük például az 1342-ben eltemetett Károly Róbertet, az 1382-ben meghalt Nagy Lajost, az 1490-ben elhunyt Mátyás királyt és végül az utolsó nemzeti királyunkat, a II. Lajos után uralkodott Szapolyai Jánost, összesen több mint tucatnyi középkori magyar királyt. A Mohács utáni Habsburg uralkodókat már nem Székesfehérvárott helyezték végső nyugalomra - ismertette a részleteket a szakember.
   A székesfehérvári temetkezési helyet azonban már a törökkorban feldúlták, és még a 19. században is előfordult, hogy szakszerűtlen rendezték át, így jelenleg nem azonosíthatók teljes bizonyossággal az ott eltemetett uralkodók földi maradványai. A legerősebbnek tekinthető szakmai egyetértés abban van, hogy egy 1848-ban véletlenül felszínre került székesfehérvári királysír az ott talált csontok és tárgyak alapján feltehetően az 1196-ban elhunyt III. Béla és felesége végső nyughelye lehetett, bár vannak, akik ezt is vitatják - mondta az OSZK kutatója.
   A II. Lajos halálával foglalkozó konferencián előadást tart a Magyar Tudományos Akadémia több kutatója, egyetemi oktatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum antropológusa, a vitát kirobbantó szombathelyi orvosok, illetve a Semmelweis Egyetem igazságügyi orvostani intézetének egyik szakértője. Az OSZK épületében a mohácsi csata 489. évfordulóján, augusztus 29-én szombaton délután sorra kerülő félnapos konferencia nyilvános.