mikenator

Mesélj magadról.

De ne azt,hogy mi a hobbid vagy a kedvenc színed,vagy éppen hogy milyen filmeket szeretsz.
Magadról mesélj.A belsődről.Hogy hogyan változik a hangulatod,mit érzel,amikor elveszítesz valamit,hogy mire gondolsz,amikor boldog vagy.
Én rád vagyok kiváncsi,nem a maszkodra,amit viselsz.Arra,hogy hogyan öleled át a számodra legfontosabb személyt,hogy szeretsz-e egyedül lenni,hogy szoktad-e nézni az esőt elmélázva,hogy miken tudsz nevetni hosszú perceken keresztül.
De éppen azt is elmesélheted,hogy kit miért szerettél meg,hogy milyen csókokat szeretsz.
Mindegy.De ne a maszkod beszéljen,amit a társadalom adott rád.

A barátság az amikor mindent megtudtok beszélni, nincsenek titkaitok egymás előtt,nem féltek hogy a másik elítél a tettedért.100%-osan megbízol benne! Aki mindig kiáll melletted,akár igazad van akár nem. Aki SOHA nem beszél ki a hátad mögött mert ha valami problémája van azt megmondja a szemedbe. Bármiről eltudtok beszélgetni ha úgy van komolyan is. El lehet vele hülyéskedni bárhol mert nem zavarja ha leégetitek magatokat. Aki nem a szavaival mondja hogy szeret hanem be is bizonyítja. Aki az utolsó szendvicsét is megfelezi veled az iskolában. Akivel bárhol jól érzed magad körülménytől függetlenül.Akinek mindig falazol,nem számít hogy ez miatt ki fog rád megharagudni mert számodra Ő az egyetlen egy igaz barát. Nem azt számít hogy mióta ismered hanem miken mentél keresztül vele. Hogy hányszor volt ott amikor bajban voltál vagy esetleg a padlón,amikor azt hitted hogy onnan már nem fogsz felkelni,de jött Ő és segített hogy össze szed magad. Ha van ilyen barátod becsüld meg mert ez a legritkább ajándék amid valaha lehet!

“Y’fellas know Blackjack, right?”

So, RE7 was pretty good. However, well, with RE7 DLC′s 21, it hooked me for several hours… and keep me entertained! It’s a jigsaw-version of a custom version of Blackjack… where you bet with your life! I could go talking about it for hours… but… well…

Also, if you like gambling games, I recommand the anime Kaiji! Zawa… zawa, zawa…

“Come on! Everypony is waiting f’ya!”

Utálom mikor valaki azt hiszi hogy ismer, mert beszélt velem pár mondatot. Ez közel sem így van. Attól, hogy valakitől megkérdeztem hogy hány óra, és ő azt mondja 9:22 attól nem ismer. Vagy hogy minden nap olyan jelentéktelen dolgokról beszélünk hogy például: “de szépen süt a nap”. A szüleimmel 16 éve élek együtt, de ők sem ismernek igazán. Egy ember akkor ismeri meg igazán a másikat mikor elbeszélget vele, tudja hogy mit érez, hogy mit tart fontosnak, hogy mi bántsa meg vagy hogy mi teszi boldoggá. Hogy kiket szeret igazán. Tudja a lelki sérelmeit, tudja hogy miken ment vagy megy éppen keresztül. Ismeri minden mozdulatát.  Szóval hahó, emberek attól hogy tudjátok hol élek, hány éves vagyok nem ismertek:)!
  • Anya: Persze. Te egész nap csak bent vagy a szobádban. Nem csinálsz semmit. Nem segítesz semmiben, senkinek. Neked aztán jó életed van!
  • *Tudod anyu.. Más a te helyedben már gondolkozott volna azon, hogy miért nem mozdulok ki a szobámból és miért nem megyek emberek közé, mint a korombeliek, akik mindent megadnának a csavargásért. Na arról meg ne is beszéljünk, hogy miért nincs erőm segíteni semmiben. "Tudom, fogalmad sincs róla, hogy miken megyek át, te csak a fényt látod, de leszarod, hogy mi az, ami bánt." És igen.. Fáj, hogy pont te nem veszed észre ezt. Az öngyilkosságba kergettek, hát nem tűnik fel végre? Úgy tűnik nem. Te csak tovább ordibálsz.*