margit

Egyéjszakás


Szeretnék tőled kérni valamit.
Szeretnék kérni tőled egy éjszakát.
Találkozzunk valahol bent a városban, és hagyd, hogy ne jelentsen az egész semmit.
Hagyd, hogy elvesszek veled.
Szálljunk fel a hármas metróra Kőbányán, tegyünk tippeket, mikor fog leégni.
Menjünk a Deákig. Vegyünk pizzat az aluljáróban kétszáz forintért, aztán mutasd meg, melyik bárban voltál legutoljára részeg. Segíts negkeresni a tizenhatos busz megálloját, mert egyedül sosem találom, és gyere fel velem a Várba. Tegyünk úgy, mintha külföldiek lennénk, beszéljünk egymással hangosan és angolul, nézzük végig egyesével az összes turistacadász hűtőmágnest, játszuk el, hogy elösször látjuk a várost a Citadellárol, és csináljunk szelfit a szoborral. Hagyd, hogy felrángassalak a lépcsőn a Halászbástyára és ölelj át hátulról, miközben a fényes forgatagba veszünk. Aztán menjünk vissza a Duna-partra.
Üljünk a nulla kilométert jelző kő virágágyásába a Clarkon, aztán rohanjunk át valamelyik kevésbé fontos hídon, mintha mögöttünk futnának a közterületesek.
Álljunk meg a Margit-szigeten. Aztán üböltsünk Wellhellot a rakparton, keringőzzünk a Parlament előtt a sárga fényekben. Igyunk alkoholt kávé helyett. Sétáljunk végig kézenfogva az Andrássyn, hogy amikor a kedves ittas emberek megkérdezik mióta járunk, az arcukba nevethessünk, hogy nem vagyunk együtt úgy. Forogjunk körbe-körbe a Hősök terén, nézzük meg milyen a Város liget éjszaka. Vergődjünk ki az Arénáig, menjünk fel a Teraszra, és várjuk meg a reggelt.
Utanna minden lehet ugyan olyan, te hazamész, és en is hazamegyek.
De akkor előtte legyél az enyém.
Csak egy éjszakára.

Alessandra Mastronardi photographed by Lauren Margit Jones for Vanity Fair

Your character comes to New York, and she really loves the drugstore Duane Reade, which I thought was so funny. Do you remember your first Duane Reade experience?
I know this sounds stupid, but that was actually something that happened to me. One day I was talking to Aziz, and I said that the first time that I arrived in New York, I went to Duane Reade and I went crazy. I have never seen something like this before in my life. He was so shocked that he put it in the script [laughs]. I feel a little bit embarrassed. Many of the things that happen in the show, they’re real. This is Aziz. He puts all your life into a script.

Egyéjszakás

Szeretnék tőled kérni valamit.
Szeretnék kérni tőled egy éjszakát.
Találkozzunk valahol bent a városban, és hagyd, hogy ne jelentsen semmit az egész. Hagyd, hogy elvesszek veled.
Szálljunk fel a hármas metróra Kőbányán, tegyünk tippeket, mikor fog leégni. Menjünk a Deákig. Vegyünk pizzát az aluljáróban kétszáz forintért, aztán mutasd meg, melyik bárban voltál legutoljára részeg. Segíts megkeresni a tizenhatos busz megállóját,mert egyedül sosem találom, és gyere fel velem a Várba. Tegyünk úgy, mintha külföldiek lennénk, beszéljünk egymással hangosan és németül, nézzük végig egyesével az összes turistavadász hűtőmágnest, játsszuk el, hogy először látjuk a várost a Citadelláról, és csináljunk szelfit a szoborral. Hagyd, hogy felrángassalak a lépcsőn a Halászbástyára és ölelj át hátulról, miközben a fényes forgatagba veszünk. Aztán menjünk vissza a Duna-partra. Üljünk a nulla kilométert jelző kő virágágyásába a Clarkon, aztán rohanjunk át valamelyik kevésbé fontos hídon, mintha mögöttünk futnának a közterület-felügyelők.
Álljunk meg a Margit-szigeten. Aztán üvöltsünk Punnanyt a rakparton, keringőzzünk a Parlament előtt a sárga fényekben. Igyunk kávét alkohol helyett, mert az más, nem megszokott, mégis éberek maradunk tőle. Sétáljunk végig kézenfogva az Andrássyn, hogy amikor a kedves ittas emberek megkérdezik, mióta járunk, az arcukba nevethessünk, hogy sosem voltunk együtt úgy. Forogjunk körbe-körbe a Hősök terén, nézzük meg, milyen a Városliget éjszaka. Vergődjünk ki az Arenáig, menjünk fel a Teraszra, és várjuk meg a reggelt.
Utána minden lehet ugyanolyan, te hazamész, és én is hazamegyek.
De akkor előtte legyél az enyém.
Egy éjszakára csak.

Kaffka Margit: A te színed előtt

Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad:
Terajtad ösmerte meg.
- Köszönöm neked a két kezemet!

Szemem, a bágyadt, bús tükröző
(Áldott csoda ez!) sorsodba nézett;
S megtanulta, hogy tiszta szövétnek,
Betlehemcsillag, égi vezér…
- Áldjon meg az Isten a két szememér’!

Mindig azt hittem: rút vagyok,
Csak durva vágyra hangoló,
Szivet bájolni nem tudó.
- Te megszerettél, - s rámigézted
Ezt a halk, esteli szépséget.

Oly csúnya volt, mit eddig éltem;
Kevert, pocsékló, fél, törött!…
- Most a multam is rendbejött,
Ahogy tenéked elmeséltem. -
Mert láttad sorsom: megszerettem.

Nemes, szent csordultig-hited
Aranykelyhét felém kináltad,
Szerelmed grál-borát ajánltad:
Most már, míg élek, szent leszek;
Felmagasztaltál; fennt leszek;
Végig “te színed előtt” járva…
Ó hála, hála, hála, hála!