machita

6

no, akkor jöjjön a Délibáb 1944. április 15-i száma, ha már beígértem.

A borítón Karády Katalin a Machita című kémfilm sztárja. (1. kép). Ez valószínűleg az utolsó háborús Karády címlap. A népszerű művésznőt ugyanis 3 nap múlva, 1944. április 18-án letartóztatta a Gestapo. Többek közt kémkedés vádjával…

(Én ezt így filmen úgy képzelném el, hogy mittudomén, Karádyt így épp elhurcolják, betuszkolják ilyen bőrkabátos emberek valami fekete, német gépkocsiba, és ahogy suhan át az autó a körúton a budai Gestapo főhadiszállás felé a művésznő így kinéz az ablakon és látja, hogy az újságosbódé kirakatában még mindig ő a címlap. Esetleg pont valaki épp vesz egy példányt, vagy valami ilyesmi.  Vagy, mittudomén, egy rikkancs ordibál, hogy megjelent az új Délibáb magazin, címlapon Karády….. Jó, lehet, hogy ez nem lenne annyira hiteles, de mindegy, ez film….  vagy, ha ez nem jó, mert azért a Délibáb ilyen kisméretű újság volt, nem könnyű kiszúrni elsuhanó kocsiból, akkor, mondjuk, lehetne az, hogy látja, hogy valami nagy plakát van róla egy villanyoszlopon, vagy valami ilyesmi. Mindegy, ezen még gondolkozunk.)

Az újság csak 44 oldalas, és fekete-fehér a borítója. 1935-ben még száz oldalon jelent meg, színes borítóval. (2. kép) Csak akkor még béke volt, nem kellett meghúzni a nadrágszíjat. Ez meg már az utolsó háborús év, már mindenből hiány van, kábé már az élelmiszerjegyet is jegyre adják.

Van benne keresztrejtvény, humor, mini novella, divat, Nőkről A Nőknek és Művésznő, szabad az iratokat? rovat, stb. … de az olvasó rovatában már kizárólag csak olyan levelek, üzenetek szerepelnek, hogy „Fejős János tizedes Pestszentlőrincre üzeni édesanyjának, testvérének és Nagykátára rokonainak, hogy ne aggódjanak érte, mert jól van és egészséges, de kéri, hogy többet és gyakrabban írjanak.”, vagy „Csordás Jenő kéri a Budapesten lakó Dall-Asta Matild nevű kislányt, hogy írjon, mert nagyon várja levelét.”, meg, hogy „21 éves tisztviselőnő szívesen levelezne fronton harcoló magyar katonákkal. Leveleket „Tavasz” jeligére kér.”, stb. (3. kép)

A rádióműsor is érdekes: 1.30. Honvédeink üzennek. A Vöröskereszt bajtársi rádiószolgálata, 7.15: A Honvédelmi Minisztérium Légoltalmi Csoportfőnökségének közleménye, 8:20: Így történt… Bágyoni Váró Andor beszél a stukaviharról Dünkirchen felett, 5.50: Honvédek műsora.,stb.

Előtte és utána Kalmár Pál énekel. Esetleg Sárdy János.

A legkeményebb azért mégis a 14. oldal. Hat fotó és egyetlen mondat.(4. kép)

Zilahy Irén 1944. április 3-án halt meg, Budapest első bombázásakor. A németek március 19-én szállták meg a fővárost, 3 hét múlva hullani kezdtek az angol és amerikai bombák. Az egyik pont a Himfy utcában, Zilahyék villájába csapódott be. A környéken nem nagyon volt katonai célpont, úgy tudom, mindegy, az egyik pont ott esett le, így alakult. Zilahy Irén az első polgári áldozatok egyike volt. Zilahy Irén az első sztár áldozat volt. (Ma már emléktáblája is van – 5. kép)

Zilahy Irén emlékoldala” – ennyi az egész cikk. Nem derül ki, hogy ki volt Zilahy Irén, miért és hogyan halt meg. A német cenzúra engedélyezett csak ennyit? Vagy már eleve az újság nem akart problémákat? Esetleg úgy voltak vele, hogy úgyis minden olvasó tudja, hogy mi, miért és hogyan történt?

Tökre elképzelem, ahogy a főszerkesztő vakargatja a fejét.

Ha már beszámolunk a heti lapszámban arról, hogy Sennyei Vera hogyan él férjével a budai villájában, akkor már Zilahy Irénről is kéne írni valamit, mert azért vele is történtek érdekes események a héten.

De mégis mit írjunk?! Hogy tisztelt olvasók, nyilván Önök is észrevették, mostanában új jelenség ütötte fel a fejét Pesten: itt-ott bombák hullnak a fővárosra. Úgy tűnik, ez már a sztárokat sem kerüli el, stb. stb.…..

Na, gyerekek, ez a hardcore, nem a Minor Threat vagy a korai Melvins.