lopunk

Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne hallgatnunk, még se megy. Csak küzdünk, vágyakozunk és szenvedünk...MIÉRT?? Azért, mert az álmunk arról, hogy ez sikerülhet, fontosabb a valóságnál. Még önmagunkat is hajlandóak vagyunk becsapni, azért az örömért, amit a nem létező jövőből lopunk! Mely szerint de jó lesz, mert majd... ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy ez a kapcsolat ma milyen. Döntést pedig a jelenben kell hozni, mert a jövő ismeretlen. Mi pedig a jövőre való tekintettel hozunk "rossz" döntést a jelenünkre nézve. Amint megunjuk a jövőre tekintettel hozott döntéseink jelent romboló hatását, abba hagyjuk ezt. Nehezen következik ez be, ha egyik fő játszmánk a szegény én drámája. A jövőről senki sem tud biztosat mondani. Se az asztrológusok, se a jósok. Mindenki csak azt tudja, megmondani, hogy a jelen pillanatban az a valószínű (jós), vagy a születési képlet alapján az a valószínű, hogy… Ugyanis a dolgok örökké változnak. Minden sejtünk lecserélődik 7 évenként. Minden energia, és minden folyamatos kölcsönhatásban van mindennel. Így a jövőben bekövetkező eseményt nagyon sok dolog befolyásolja. Az előfordul, hogy a jóstól vagy az asztrológustól hallottakkal azonosulunk, és elkezdjük teremteni ezeknek a véleményeknek a valóságát, ami így bekövetkezik. A reménytelem szerelem álomvilága azok számára vonzó, akik nem akarnak szembe nézni a valósággal. Nem ismerik magukat, és nem ismerik fel a valóságot. Mivel magukat is becsapják, így arra sincs sok esély, hogy a környezetüket jól ítéljék meg. Őszinteséggel elkerülhető az önbecsapás, a csalódás és a felesleges szerelem. A reménytelen szerelem az amolyan rajongás. A rajongás maga a hazugság. Mert a mindenek feletti, nem konzekvens szeretet, nem is igazi. Nem igazi, mert az nem lehet, hogy valakinek minden mindegy, bármi történik az neki jó. Ugyanis ilyenkor a számára hiányzó dolgokat álmokkal helyettesíti. Az pedig nem a valóság, hanem álom. Az sem fordulhat elő, hogy valaki az igazi számunkra, de mi neki nem vagyunk azok. Mert vagy egyáltalán nem igaz a dolog és csak magunkat áltatjuk, vagy a lehetősége meg van, de a másik éppen nem azt a korszakát éli. És akkor sem teljesülhet a szerelem. Az adott pillanatban, a jelenben, ami nincs, az nincs. Tehát ő nem a társunk. Várni is kár rá! Mert, ha van dolgunk vele a későbbiekben, akkor az Úr, a sors úgy is hozzánk irányítja. Úgy is megtörténik, amire mindkettőnknek szüksége van. Kierőszakolni kár, mert lehet, hogy egy „sarokkal” odébb egy ma még nem látható sokkal jobb vár minket. Nem tudhatjuk. Ne rontsuk el! Álmodozni szabad, sőt sokszor jót tesz, csak ne feledjük, EZ CSAK EGY ÁLOM!

i-try-too-be-happy koszonom a felvilagositast:)

youtube

Lopunk - I wanna be your dog Roham 2013.01.25. (by szorfdeszkahu)

youtube

Arcom vidám amikor egy tavalyi videóm szembejön a VS programajánlójában. BTW kibaszott aktuális!
http://vs.hu/ami-csovon-kifer-programok-jovo-csutortokig-4-0221/

Az élet szar. Szerintem ezt már te is megtapasztaltad néha. Kell az erő a túléléshez, egy cseppnyi kávé, hogy le ne ragadjon a szemhéjunk. Egy apró sütemény hogy valami mosolyt csaljon az arcunkra. Egy apró sütemény valakitől. Egy apró sütemény valakitől, aki fontos. Ilyen vagy Te is. Az életmentő csepp a bögrémben, egy meglepetés torta a borongós napokon. A takaró melege, az eső megnyugtató hangja. Néha olyan vagy, mint egy vihar, de akkor leszek én az esernyő. Mi vagyunk együtt a távolság, ahova el akarunk jutni, a messzi ismeretlen, a sok kaland, ami még felfedezésre vár. És ki tudja, lehet, hogy sose jutunk el oda ahova indultunk, de ez talán nem is fontos.. mert mint hajnal és harmat együtt járunk. Tükörtojást lopunk a kávé mellé egy angol parkban, aztán Párizsban ébredünk egy békés kisutcában. Képeket festünk s te leszel a gyönyör a vásznon, te leszel a múzsa kit mindenki meg akar örökíteni. De nem fogják tudni sosem hogy ők csak a kagylót látják, s az igazgyöngyöt csak én érinthetem meg – habár már a kagyló is eléggé varázslatos. Víz mossa a partot, s hajunkat fújja a szél, olyan helyekre, amikről nem is tudunk, de majd mindig reméljük, hogy van még tovább. Mert mint két óvodás hisszük, hogy lesz ez még így se, s majd egyszer a mi oldalunkra áll az élet. De kinek is kell a remény, ha van, aki eligazítson a macskaköves úton. Hiába a messzeség tudd, hogy én leszek minden porszem a polcodon, betűk a könyveidben, cérna a ruháidban. Ott leszek ahol te, mert csak együtt leszünk MI, a mosolygós idióták. S ne add fel soha, mint ahogyan én sem tettem, mert volt valaki aki mindig mellettem állt.