leninista

X. úr már akkor celeb volt amikor celebek nem léteztek nálunk

de őt tényleg mindenki ismerte. Már a 70es években is kultja volt pedig akkor még ment a cocialistaerkölcs-nagyduma, nem volt illendő nagyon ismertnek lenni, az picit gyanús volt. Aztán a ‘80asokban minden róla szólt, a ‘90esekre még nagyobbat dobott amit a következő évtizedre tetézett és kb. 2010ig kitartott a lendület. Szép életút amit a mostanában nyomott dumáival rombolt ugyan, de lelke rajta, mások is meghülyültek már 60on túl (apám komplett leninista monológot tud sztendápolni úgy 2-3 éve holott egy életet szopott a családja nem éppen kommunista múltja miatt. So ist das Leben…).
Szóval X. úr híres, neves, megbecsült, jómódú. Édesanyja nem volt túl fenyesen az elmúlt pár évben, állandó erdélyi segítő lakott vele havi 150ezerért. Az állapota romlott, ki lett mondva október felé hogy pár hónap, de fél év már biztosan nem. A néni csak egyet akart, otthon meghalni ahol barátok veszik körül, de X. úr lendülettel baszta be az elfekvőbe, nem fog feleslegesen havi 150ezret költeni a mama, lehet a zsetonnak jobb helye. Kell a pénz, kell minden, olyannyira hogy a mama ingyesen kapott ebédjét tovább igényelte és minden nap ment a már üres I. kerületi lakáshoz felvenni azt.
A néni meghalt nemrég. X. úr nem hívta fel a mama barátait, azok úgy tudták meg a halálát hogy 90+osan bebumliztak hozzá látogatóba és ő már nem volt sehol. Felhívták X. urat még csak válasz sem, nemhogy értesítés hogy temetés mikor és hol. Végül is 50-60 éves barátságok, ismertségek, mifaszomat udvariaskodjon azokkal akik mellett felnőtt és az anyja életének fontos részei voltak.
Híres emberek…