labort

hogy miért pocsék a képzésem - számomra

Van egy félév elmélet, seggeld be, majd a ráépülő laboron következő félévben láthatod végre élőben a készüléket, és megérted az előző félévi anyagot.

A labor felépítése is pocsék: kiadnak egy leiratot, ami tartalmazza a mérésnek az elméleti hátterét, majd a mérés menetét. Labor elején íratnak egy beugrót, amit vagy komolyan vesznek, és az elméleti hátterébe kérdeznek (plusz egyenletek), vagy nem veszik komolyan (ritkább eset), és a mérés menetét kérdik, hogy mit mérsz és minek. Ezek után jön az elméleti kiselőadás, ahol a mérésvezető ELMONDJA AZT AZ ELMÉLETI HÁTTERET, AMIT KIKÉRDEZTEK BEUGRÓBAN. Nyilván érthetőbben és egy kicsit részletesebben, mint ahogy a leiratban van. És ezután következik a mérés.

Hogyan képzelném másképpen a labort? Idén egészen jó példa volt a Vegyipari műveletek labor, aminek az első 5-10 percében ismerkedtünk a berendezéssel, folyadékáramok honnan hova, miért, szóban átbeszéltük a mérést, mit mérünk, és mi a mérés célja, majd elkezdtük magát a mérést, és amíg vártunk, hogy beálljon a stacioner állapot (méréstől függően 10 perctől egy óra), vettünk párszor mintát, és addig a mérésvezető mondott pár dolgot az elméleti háttérről, hogy mi a lényeg, miért is jó nekünk ezt mérni, iparban mire használják vagy hogyan (hamár vegyészmérnöknek tanulunk). Jópárszor ez a szóban átbeszélés volt a beugró, és annak ellenére, hogy tudtuk, hogy ilyen laza, elolvasta mindenki a leiratot, mert elég a villamoson átfutni, ha nem kérdeznek ilyen egyenleteket, amit úgyis mindenki elfelejt a beugró megírása utáni 5 percben:

Na ez egy laboron egy mérésvezető jófejsége a 13 (alap plusz szakirányonként változó mennyiségű) labor közül BSc során.