kordonal

Bulanık hayatların farklı boyutlardaki kıvrımlarına sığınmış yaşam gölgeleri.

Fotoğraflar tek bir kareye sığdırılmış hisler bütünüdür diyorum yanımdakine, onlarca kelimenin bir araya getirilmiş yansıması. Hepimiz aynı yolun ayrı harfleri olarak sıralanmışız sevdiğim. Sen ‘hasret’ adı altındaki cümlelerin ikinci paragrafındaki onyedinci harfimsin. Bak, ellerin bir yaprak sayfasında ilkokuldan bu yana sakladığım kalemin siyahlığıyla karalanmış; öylece duruyor verdiğin kitap arasında bu fotografla birlikte.

“Bilindiği gibi İzmir'in fethi İstanbul'un fethi arasında sadece elli sene var. İkisini de fethedip Türk Milleti'ne armağan eden hükümdarlar Türktür.
İzmir'i 1403 yılında Timur, İstanbul'u ise 1453 yılında Fatih Sultan Mehmet fethetti.

Öyleyse sorarım size; her sene İstanbul'un fethi kutlanırken İzmir'in fethi neden bir kez bile olsun kutlanmaz? Timur'un bu güzel şehri fethedip Türk Milletine armağan ettiğini bu ülkede Allah rizası için kaç kişi biliyor? Neden Anadolu beyliklerinin hatta Osmanlı İmparatorluğunun bile deneyip alamadığı İzmir'in fethi bir kez olsun anılmaz?”
- Prof. Dr. Timur Kocaoğlu

Sticky Fingers Should Avoid Magic

@warriors-of-ayica

Her life seemed to be full of cliches. The storm outside that was worse than any she’d come across, the fact that she had came into the inn here to hide from the weather? Hell, even her occupation as a lone rogue seemed downright cliche. The Kordon huffed under her breath before going back to nursing her tea – thank fate it hadn’t been ale. That was one cliche she would not have stood for.

The tea was finished and she contemplated pulling out her flute. It seemed like there was a good crowd here in the inn, but the storm was too loud for her to be heard properly, so she settle to people watch. Who knew? An opportunity may present itself. The thought caused her lip to curl slightly. That would be another cliche come to think about it. But at least it could prove to be interesting.

Szóval az Off kicsit megkésve.

Továbbra is számomra az ideális fesztivál, legutóbb 2009-ben voltam, akkor még Myslowicében, Katowice egyértelműen hozzátesz, mert, mint kiderült, szuper hely. Az Off rendszere nekem még mindig bejön. Kicsit persze olyan, mintha futószalagon vinnének koncertről-koncertre, és oda kell néha figyelni, hogy legyen idő egy gyors sörre, de cserébe nincsenek seggfej részegek, nincs szemét, nincs sörlocsolás, tényleg a zenéért jönnek az emberek. Mindez nem jelenti, hogy ne lenne buli, sőt, hajnalban már röpülnek a talált visszaváltós poharakból szerzett potyajägermeisterek. A Fidlar úgy felpörgette az embereket, hogy utána az Ata Kakon is pogó alakult ki, ami, nekem, nagyon meglepő volt. Még meglepőbb volt, hogy a szekusok látszólag okék voltak, a crowdsurfingelő arcokat nem azért rántották be a kordon mögé, hogy feldarabolják és elássák őket a színpad mögött (ahogy a magyar reflex diktálná), hanem azért, hogy ne essen rá a kordonra/be a kordon mögé. Átemelték őket, és mehettek vissza, Fidlar alatt voltak akik több kört is mentek. Ata Kakot egyébként nagyon vártam, ehhez képest a Master Musicians of Jajouka felszabadult bulikája messze felülmúlta.

(<- Ezen a képen amúgy rajta vagyok.)

Devendra Banhart váratlanul jó koncertet adott, én haknira számítottam, ehhez képest egyrészt nagyon ügyesen egyensúlyozott a szép és a bohóc között (én csak az első 1-2 albumát ismerem, szóval például most találkoztam először a Babyvel, hát nem csoda, hogy őrült sms- és emailírásba kezdtem), másrészt én ilyen jól behangosított koncertet talán még sosem hallottam. Nagyon halk volt, mindent tűélesen lehetett hallani mégis; sikerült egy nagyszínpadon egy intim koncertet összehozni. Úgy, hogy közben párhuzamosan a másik színpadon is szólt koncert, de a helyszín annyira jó, hogy a két színpadot elválaszt fasor hangszigetel. Banhart mellett a másik csúcs számomra (a közvetlenül előtte játszó) Wheatherall–Flügel-páros volt, erről csak azt tudom mondani, amit @kerultkialakitasra kollégának írtam utána: “Azert orulok hogy nem voltál ott ezen a koncerten mert nem tudtunk volna táncolni mert csak egymás vállán sírtunk volna annyira csodálatos volt”. Hozzáadott érték, hogy közben esett az eső, ami passzolt a hangulathoz, de persze ha ne mentem volna két hónappal korábban a Magas-Tátrába és ezért ne vettem volna szuper vízálló esőkabátot, valószínűleg mást mondok. Derrick May meg az isten. Utolsó koncert nekem a rövidke Basinski és utána a Kiasmos vége volt, ami jó párosításnak és zárásnak bizonyult.

Katowice pedig maga a posztkommunizmus. Hajnali háromkor tett le a Polskibus egy teljesen üres városban, ahol a házakból, mint egy forró nap után a hő, egyszerűen árad a szocializmus, mondom ezt budapesti lakosként. A szállásunk egy munkásnegyedben volt, 19. századi téglaházsorok, mögöttük pedig a 20. századi panelek (lásd fenn). Ami szomorúvá teszi, hogy előbbiek esnek szét, volt egész tömb ami üres volt – miközben a nagyon hasonló Nikiszowiec skanzenszerű turisztikai látványosság (lásd lenn), hát persze, hogy mi is elmentünk megcsodálni és 12 zlotys sörért 20 percet sorbaállni (összehasonlításképp: a fesztiválon 7,5 zloty volt a sör).

És épp ettől posztkommunista a város: a budapestihez tényleg rettenetesen hasonló rendszerváltás utáni fejlődése miatt. A paneleknél és a szocialista emlékműveknél csakazértis magasabbra épített irodaházak, minden sarokra odadobott plázák, Liget-szintű kamu kulturális beruházás egy kontinensre elegendő koncertteremmel, kamu zöldfelülettel amire nem szabad rálépni és kamu gyalogoshíddal a körülbelül egy zuglói mellékutca forgalmával vetekedő út fölött, tradicionális lengyel ételként eladott gombás melegszendvics (wtf), Katowice-Krakkó vonatút 77 km, késés nélkül 2 óra 15 perc (WTF). A linkelt képen ami látszik: építkezés, irodaház, lakótelep, emlékmű, föld alá süllyesztett autópálya, fölötte egy megmagyarázhatatlan, félbevágott üveggömbben egy fancy klub és egy galéria, a “tér” végében plázák, mindez pedig az itt a háttérben látható, tényleg megmagyarázhatatlan Spodek teraszáról fotózva.

Blind Date

@warriors-of-ayica

Kitra couldn’t believe she was here. Or rather, she could. Her coworker did have a way to sweet talk her into doing just about anything, but that normally just extra chores around the cafe. Those were something Kit didn’t mind, but somehow that wily woman had convinced the Kordon to meet up with a friend of hers. Her bright eyes fell onto the book she had said she’d bring as a way of being noticed, though Kit thought it would be easily to pick out her ears the most. Not many Kordon in this area had lynx ears.

She shifted nervously and looked around. Cripes, she wished that her friend had given her more info other than “you’ll know her when you see her.” That was too vague and cryptic. Kitra was a barista. She saw more than half it town, or so she swore.

Her güzel şeyin başında vardın, en güzel şeyin sonunda yoksun.

#objektifimden #objektifimdenyansiyanlar #aniyakala#fotografheryerde #instagramturkey #bugununkaresi
#turkinstagram  #aniyakala
#hayatakarken  #zamanidurdur
#hayatandanibarettir #altinvizor  #insta_fenomen #fotogulumse  #en_iyi_kare  #albumdenyansiyanlar#gulumseaska #ig_eurasia  #bir_dakika#ig_serenity  #turkishfollowers #turkobjektif#severekcekiyoruz #people_and_world #igersmood  #fotogulumse (Kordon Boyu/Canakkale)

Made with Instagram