kitol

Tudod, néha szörnyen igazságtalannak érzem azt, hogy többször döntesz nélkülünk, mint velünk: úgy hittem, ehhez a dologhoz az érintettek is kellenek, nem pedig kényed-kedved szerint változtatod éppen úgy a sors alakulását, hogy semmilyen emberi tényezőt nem veszel tudomásul. És tudod, mi az egészben a legjobb? Hogy nekem fáj az, ahogyan bánsz másokkal, pedig én is köztük vagyok.

Próbáltalak megérteni, próbáltam kihúzni belőled, mit akarsz, de egyszerűen terelted a témát, én meg nem vagyok erőszakon végzett. Azt hittem, a barátodnak tekintesz, hittem abban, hogy elmondod, mégis mi a franc bajod van, és találtunk volna rá megoldást. Az viszont, amit művelsz, egyszerűen kitolás mindenkinek szemben.

Úgy gondolod, ha gyerekesen kitörölsz Facebookról, minden jobb lesz, a gondok egy csapásra elillannak, és kevésbé érdekelsz? Azt hiszed, nem érdekel, mi történik veled? Azt hiszed, csak neked lehetnek problémáid, csak te lehetsz magányos, és csak te taszíthatsz el magadtól embereket? 

Nem. Rohadtul nem. Én feladtam azt, hogy valaha megértselek, mert nincsen energiám arra, hogy a nap huszonnégy órájában a kedvedet lessem, úgy ugorjak, ahogy az neked tetszik, miközben te semmibe nézed a próbálkozásaimat. Mégis mit gondolsz, mid vagyok én neked? Bábud, amit ide-oda rángathatsz, akibe kedved szerint beletaposhatsz, aztán eldobhatsz? 

Lehet, hogy most le fogsz döbbenni, de én is ember lény vagyok. Sokkoló, igaz? Érzésekkel, gondolatokkal, problémákkal. Tudom, hogy sohase viselkedtem angyalként, tudom, hogy nekem is vannak hibáim, tudom, hiába nem dörgölted az orrom alá, de igyekszem, hogy a lehető legkevesebb problémát okozzam. Szörnyű, igaz? 

És te egyenes embernek mondod magad. Ennek ellenére, hónapok óta mást se csinálok, pusztán a jelekből sakkozom ki, hogy mi van. Nem vagy hajlandó szólni hozzám, semmibe veszel, és azt érezteted, hogy egy szánalmas senki vagyok, aki még a szavadra sem érdemes.

Gondolkozz el.

Ezt teszed azokkal, akiknek fontos vagy. Megéri ez neked? Azért, mert te éppen olyan napjaidat éled, és ránk kentél biztosan egy adag sarat, bűnt, amit nem is vétettünk ellened? 

A helyedben én még most változtatnék, ameddig nem késő.
És tudod, mit?

Írtam már, hogy igyekeztem téged megérteni. 
De már nem akarlak.

youtube

Video from KINDA DOPE VISION with Trun, Truba and Kitol