kisbolt

Petite hongroise a Paris - 13.

Mindig is irigyeltem azt a lehetőséget, mikor valaki “csak úgy leugrik” a ház alatti kisboltba valami apróságért, amire hirtelen gusztusa támad. Óbudán ugyan van hozzánk közel ABC, több is, de mind kb. 2 sarokra és az már kívül esik azon, ahova az ember melegítőben és papucsban ugrik le. Most viszont egy 10 emeletes társasházban lakom, amivel pontosan szemben van egy ilyen kisbolt. Csalónap van, úgyhogy gondoltam, ha már csalunk, csaljunk rendesen. Az itthonka ruhámra rákaptam a kabátom, aprópénz és hipp-hopp már vissza is értem. :) Imádom! Stílszerűen az eladó egy indiai, aki töri a franciát (csak úgy, mint én).

Kezdjük a történetet a folytatásnál!

Pénteken a frissen megismert erasmusosok köréből egy magyar fiú invitált meg bennünket egy kis iszogatásra, ismerkedésre. Ennek gyümölcseként megtudtam sorstársaim közül sokan milyen kollégiumban laknak. Alapvetően pozitív benyomásom van róla. Rendezett, kulturált, tiszta. (Már aki tisztán tartja a saját blokkját.) A berendezés egyszerű, de fiatalos, a kilátás pedig mindkét oldalra pompás: egyik oldalon a Sacré Coeur, másik oldalon az Eiffel-toronyra néznek az ablakok.

Az este folyamán sok mindenkivel beszélgettem. Fiúval, lánnyal, némettel, svájcival, olasszal, orvossal, pszichológussal… Vegyes felvágott a javából! Megismertem egy afgán születésű német orvost is. :) Mindenki aranyos, de volt két lány, akik különösen szimpatikusak voltak, remélem sikerül kialakítani valami kapcsolatot velük. 

21 órára mentünk és mire ránéztem az időre, már 00:35 volt. Az utolsó hév, amit el akartam érni 00:51-kor indult. Összekaptam magam, egy fiú is mondta, hogy velem tart (aki mellesleg magyar-francia anyanyelvű és 5. éve él itt Párizsban), aminek igazán örültem, mivel nem kell egyedül éjszaka kóricálnom egy félidegen városban. Nos, a hév kapuját bezárták már előttünk, de így az éjszakai buszt legalább kipróbálhattam. Ez egy szép nagy kört írt le, mire megérkeztünk az átszállási pontra. Először pillanthattam meg a Moulin Rouge-t és a Diadalívet. A legjobb városnéző busz az éjszakai! Ajánlom mindenkinek. Éjjel fél 2-kor pedig alig voltak rajta. A csatlakozásnál még elértem a metrót, így a szokott módon tértem haza, 2 körül landoltam. 

Szombaton a szokásos teendők: vásárlás, főzés, mosás. Délután pedig Alainnal elmentünk egy könyv expora. Egy csarnokban került megrendezésre, 10 € a belépő, de mi ezt Alain ismertsége révén megúsztuk. Az elején kicsit csalódott voltam, mert látványosabbra számítottam. Nem kellett 5 perc, hogy ott voltunk, megtalált két médiaszakos egyetemista, akik videós interjút akartak velem készíteni. Legyen egy jó napjuk, belementem. :) Ahogy elkezdtem körbejárni, szép lassan megváltozott a véleményem, és hirtelen nagyon érdekesnek tűnt az egész! Régi könyvek, különleges borítókban, amik már kincsszámba mennek. Rengeteg Verne Gyula könyv, irodalmi művek, sorozatok töménytelen mennyiségben. Emellett régi plakátok, poszterek, naptárak, képeslapok, kártyák, magazinok a létező összes témában. Alain ismerősénél is körülnézegettem kicsit és megakadt a szemem egy könyvön. 65-ről 30 €-ra volt leértékelve. Szokatlan borító, régi könyv. L’École des Femmes. Kiderült, a könyv azért ilyen drága, mert a borítót egy ismert művész, Paul Bonet tervezte. Gyűjtők számára nagyon értékes lehet. Az úr 10 €-s ajánlatot tett. Nem akartam venni egy régi könyvet 10 €-ért, mikor a könyvesboltban ugyanezt valószínűleg 4-ért is megkapnám, és ez a borítója miatt ilyen érdekes. A vége az lett, nem kis zavaromra, hogy Alaintől megkaptam ajándékba. 

Vasárnap ebédre jött Apoline és Régisse, Alain rokonai. Régisse-re elég sokat vártunk, majd’ egy órát, de végül megérkezett, hozott csokitortát és cidert is. Az ebéd sárgarépás rizs (az én javaslatomra legalább egy gerezd fokhagymát tett a rizsbe), boudin noir, az otthoniaknak: véreshurka, illetve cordon bleu. Előételnek céklát ettünk. Érdekes elképzelés. :) Jó hangulatban elköltöttük az ebédet, és mint hogy vasárnap van, Alain még kávét is főzött! Hagyományos módszerrel egy kúp alakú edénybe tett egy abba való filtert, abba a kávét, majd rá egy kis forró víz, a kávé pedig szép lassan lecsöpög. Nem mertem kérni belőle, ismervén finnyás ízlésemet, de az illata kávészerű volt. :) 

Volt valami nagyon kedves, meleg hangulata ennek az egyszerű kis ebédnek. Örültem, hogy részem lehetett benne. A végén kicsit el is szundikáltam a nagy fotelban, ahová kellemesen besütött a meleg napfény. 

Más érdekes nem történt, csupán számomra volt élmény este 8 után leszaladni a kisboltba. :) 

Mlle

Beszélgetés egy kisbolt előtt a Móricz Zsigmond körtér környékén
- Tehát a fia dolgozhat vasárnap, de a barátnője aki a gyereküket szülte nem?
- Igen
- No komment