kisbolt

Egyik este, úgy 10 óra magasságában eszembe jutott, hogy valamit nem vettem meg a boltban. Így hát elugrottam egy éjjel-nappaliba, hogy beszerezzem az elfelejtett élelmiszert. Mikor bementem, láttam, hogy egy idősebb bácsi fekszik a földön. Szégyellem, de elmentem mellette. Mikor kijöttem a boltból, akkor is. Mikor beültem a kocsiba, a visszapillantóból a bácsi nézett vissza rám. Tudtam, éreztem, hogy oda kell mennem hozzá. Így hát a gyújtást lekapcsoltam, kiszálltam az autóból, és odamentem hozzá. Megkérdeztem tőle, hogy segíthetek e neki valamit, mire a következőt válaszolta:
- Nagyon szomjas vagyok. Megtenné, kedves, hogy vesz nekem egy fél literes vizet?
- Persze. Ma evett már valamit?
- Ma nem ettem semmit.
- Akkor hozok ennivalót is.
- Köszönöm szépen.
- Másra nincs szüksége?
- Nincs, ennyi elég lesz. Köszönöm.
Bevallom őszintén, vártam, hogy utánam szól, hogy egy rövidet is kér, vagy esetleg valami mást, de nem tette. Bementem a boltba, és megvettem, amit kért tőlem a bácsi, plusz egy csokit is. Mikor fizettem, akkor kivettem a pénztárcámból 1000 forintot, ami valljuk be, önmagában nem egy nagy összeg, de van, akinek a világot jelenti. Az volt a szándékom, hogy odaadom neki. Szóval visszamentem a bácsihoz, aki azóta is a földön feküdt.
Odaadtam neki mindent, és mondtam, hogy a pénzt olyan helyre tegye, ahol nem találják meg. Volt humora a bácsinak, mert csak annyit mondott:
- Csak merjen odanyúlni bárki is.
Ezen jót nevettünk.
- Hívjak egy mentőt? - kérdeztem.
- Minek? Velem úgy sem foglalkoznának.
A bácsi lába láthatóan borzalmas állapotban volt. Nem tudott lábra állni.
- Mi történt a lábával?
- Be akartam menni a kisboltba, de nem engedték meg. Amikor elmondtam, hogy nagyon éhes vagyok, és ennivaló kell, akkor mondták, hogy ide nem tehetem be a lábam. Úgyhogy gondoskodtak róla, hogy tényleg ne tegyem be.
- Édes Istenem…
- Istent inkább hagyjuk. Mert ő nincs velem. De magácska igen, és ezért most hálás vagyok.
- Ha legközelebb jönnék, hol találhatom meg?
- Mindig máshol vagyok. Gyakori, hogy minket kirabolnak, ezért sosem vagyok egy helyen. Tegnap egy konténerben húztam meg magam.
- De miért nem megy hajléktalan szállóra?
- Mert ott is kirabolnak. Nem bízok én már senkiben sem.
Elgondolkodtam. Csendben meredtünk mind a ketten magunk elé. Egyszer csak megszólalt a bácsi.
- Egy dolgot még megtenne nekem?
- Persze. Mi lenne az?
- Hozna nekem egy hosszúkávét? Muszáj ébernek lennem.
És ekkor a bácsi felém nyújtotta a tőlem kapott ezrest, hogy abból fizessem ki. Elutasítottam. Ő pedig ragaszkodott hozzá, hogy márpedig most ő akar fizetni. Annyit mondtam, hogy majd egyszer meghívhat egy kávéra. Bementem a kisboltba, kértem egy hosszúkávét. Nem kellett kifizetnem. Mikor megkérdeztem, hogy miért adja ingyen, a bent lévő hölgy azt mondta, hogy végignézte, mit csinálok, és nincs szíve elfogadni a pénzt. Kivittem hát a kávét.
- Nagyon köszönöm, kedves. Egy dolgot még megtehetne nekem.
- Mondja, mit hozzak még?
- Semmit. Csak árulja el a nevét.
- Engem Enikőnek hívnak. És az ön neve, Uram?
- Engem nem kell urazni. Nem vagyok Úr. Melósnak hívnak. Végig dolgoztam 50 évet, csináltam én mindenfélét, még börtönben is ültem. Engem világ életemben Melósnak hívtak. No, de nem tartom fel, így is sokat tett már értem.
- Nem tartott fel, örülök, hogy segíthettem. Hát, akkor minden jót, Melós. Ha erre járok, akkor mindenképpen idejövök.
- Nem biztos, hogy itt talál. Nagyon beteg vagyok, mint látja, lábra sem tudok állni. Ki tudja, hol talál a holnap. Minden jót magának is. Áldja meg az Isten a jóságáért.
- Köszönöm. Vigyázzon magára.
A bácsit azóta nem láttam. Mindez áprilisban történt, és minden nap járok a kisbolt előtt. Remélem egyszer megihatom veled azt a kávét, Melós!
—  Muri Enikő

guardianhun  asked:

Biztos találsz majd valakit.

Elmesélem a legutóbbi történetemet a fiúval való kapcsolatomról.
2017.08.27.-én felutaztam hozzá Pestre, mert meghívott. Teljesen boldog voltam. Amikor találkoztunk, szorosan magához húzott, megölelt, majd a derekamnál fogva felemelt. Amikor leszálltunk a buszról egy kisbolt volt az utca sarkán, aztmondta be kell mennie. Ott volt a nagybátyja. Bemutatott neki. Beszélgettem vele pár szót, majd már akkor mondta, hogy szimpatikus vagyok neki. Aztán elsétáltunk a házukig, akkor jutott eszébe, hogy ott van még a haverja. Nagyon féltem a találkozástól. Aznap rengeteget beszélgettünk, ölelgetett, magához húzott, megpuszilta a szám majd megcsókolt. Az este folyamán kimentünk a legjobb barátjával és az ő barátnőjével Újpestre. Másnap miután felkeltünk a haverja átjött, majd nemsokkal később a barátnője is. A lánnyal elmentünk beszélgetni, elmesélte nekem, hogy számára furcsa volt, hogy nyilvános helyen is megfogta a kezem, mert ezt nemszokta csinálni. Aztán elég gyorsan eltelt az a pár óra, elindultunk a buszra. Mikor már megvettem a jegyet, mikor már minden kész volt, végleg búcsút kellett vennem tőle. Kicsit sírtam, de ő aztmondta fogunk majd még találkozni. Teltek a hetek, majd 09.23.-án ismét meglátogattam őt. Aznap ebédre mentünk a nagypapájáékhoz. Ott volt a 10 éves unokahúga, a nagynénje, a nagymamája, a nagynénjének a volt férje és az apukája barátnője is. Rengeteget beszélgettem velük, igyekeztem mindenhez hozzászólni, leültem az unokahúgával legózni is. Majd nemsokára mennünk kellett vissza hozzájuk. Az unokahúga is velünk jött és aztmondta, hogy ő és a nagymamája nagyon megkönnyebbültek mikor látták, hogy én nem a telefonomat nyomkodom, sőt nem is vittem. Mindenkinek szimpatikus voltam, mindenki megszeretett. Aznap este viszont összevesztünk a fiúval és mondott egy két dolgot amit nem kellett volna. Pershe ezt lerendeztük és ismét szeretetben aludtunk el egymás karjaiban.
Másnap amikor indultunk a buszra, úgy éreztem, hogy megváltoztak a dolgok. Nem szóltam semmit. Ő sem szólt hozzám. Majd 1 hete pénteken aztmondta, hogy találkozott egy csomó lánnyal és jól érezte magát, ez nekem rosszul esett.
Majd a végére annyit írt:
Nem vagyunk együtt.
Kész.
Lezártam.
Azóta minden áldott nap kicsit meghal a lelkem.😇

capture-the-momenttt  asked:

utolsó talalkozas

utolsó találkozás

milyen fura… a világ zakatol tovább
s nekünk mégsincs holnapunk
kinyit a kisbolt, becsengetnek
alszunk, lélegzünk, jóllakunk
esik, ha olyan az idő
lehull egy túlérett barack
a sarki hontalan mellett
ugyanúgy egy borospalack
csak nekünk nincs holnapunk

s mintha világ sem lenne többet
ha mi együtt nem leszünk
kifordul tengelyéből a föld
nézzük egymást, könnyeket nyelünk
amely megáradt óceán
szívünk helyén pusztító lángok
felemészti a jelent a jövő
amit felfalnak a villámok
ha nekünk nincs holnapunk

kérte: lovenmakha
kérj verset te is a költőmatától!

Társalgás reggeli közben
  • Én: tegnap terrortámadás volt Londonban.
  • ...
  • ...
  • Vidéki rokonom: itt meg felfestettek egy új zebrát a kisbolt elé.

Kicsit szomorú látni, hogy a nyolcadik úti kisbolt, ahonnan a kenyeret vittem mindig gyerekkoromban, mára már dohányboltként üzemel. A tulajok megmaradtak, a kenyér meg sörré vált.

Lajos

Kb. 12 éves koromban, egy téli szombat reggelen gecinagy NCIS-re ébredt a falu:
BETÖRTEK A NAGYBOLTBA!!!
(A Nagybolt volt a CENTRUMBAN, ott volt csak a község népességének megfelelő mennyiségű kenyér meg tej. A Kisbolt nagyon messze volt tőlünk, és eleve a Nagyboltból vitték oda az árut ilyen városi nonstopos üzleti modellt másolva többért eladni, úgyhogy oda senki se járt.)

A környéken azóta nem volt ekkora krimi, amióta a szembeszomszéd Jóska bá’ beleölte a SzabóCsabi osztálytársam apukáját baltával a Tetves patakba sok évvel azelőtt. Az meg valószínűleg soha nem is történt meg, úgyhogy még régebben.
Jött is nénózva a Nivával a körzeti megbízott fontoskodó fejjel, hogy majd most itt kurvára fel lesz ám derítve a bűntény, kérem! 
A rablás során a következők tűntek el:
Kőbányaik, Sport szeletek, égetett szeszek, karton Sopianae-k, pár csomag PELENKA. 
Morajlottak a szomszédok: KI TEHETTE? Az első négy termék alapján gyakorlatilag BÁRKI a faluban, az utolsó tétel szűkítette valamelyest a gyanúsítottak listáját, de nem nagyon, mert szülni is divat volt, nemcsak inni.

Kb. 15 perc megfeszített helyszínelés és nyomozás után tették is be a tőlünk három házra lakó Paldecz Lajost a Niva hátsó ülésére. Nem nagyon kellett eszkalálni az ügyet, és a nyomozókutyákra sem volt szükség, mert a Lajos a puszta kezével törte be a Nagybolt üvegajtaját, a vérét pedig precízen végigcsöpögtette hazafelé a friss hóban a házuk bejáratáig.
A körzeti megbízott hazaért ebédre, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság pedig sikeresen lefolytatott nyomozásként lezárta az ügyet. A Lajos meg nem pelenkázott egy darabig. 

VÉGE

(A Lajos és @ribizli Lütyője elképesztően veszélyes bűnbanda lehettek volna együtt.)