karomon

megváltoztam.. megváltoztattál te, a barátaim, az ivás, a szüleim, a vágások a karomon, a baszogatások, a tanárok, az iskola... az élet.

Nevetséges mikor az emberek rám néznek, és azt gondolják, hogy jobban vagyok. Nem vagyok jobban. Attól, hogy nem tudnak dolgokról, mert nem akarok beszélni nekik róluk, nem azt jelenti, hogy nincs semmi. Igenis van. Ugyan úgy vannak vágások a karomon, a lábamon, a csípőmön. Nem beszélek róluk mert így könnyebb. Megvédeni nem könnyű attól a szörnyűségtől senkit, amit a lélek tárol. Én azzal próbálom hogy nem beszélek róla. Higyjétek csak azt, hogy jól vagyok. Olyan könnyű megtéveszteni mindenkit. Olyan könnyű hisz úgysem veszi észre senki, csak ha kimutatom szánt szándékkal. Olyan rég nem mosolyogtam őszintén. El menekülök annak az embernek a karjaiba akit a legjobban szeretek. De ő sincs velem mindig. Akármennyire próbálkozik ő sem tudhat mindent. Ez az amiért soha nem leszek jól.

Néha besüt a nap a szobába,
mégis hiányzik a fény,
már a napokat számolom, többet iszom,
te voltál a karomon a többletizom.
Mintha Angliában lennénk most, mindig esik,
hogy nem láttam előre ez idegesít.
Néha nem kell, hogy elvegyék, magadtól elveszed,
semmi sem alakul úgy, ahogy tervezed.
—  Halott Penz
Focizás közben, az egyik srác nekem rúgja a labdát.
  • Az egyik fiú: Vigyázzatok már! A hölgyek eléggé srülékenyek.
  • Én: Mintha bármelyikőtök törődne ezzel. Ott tapostok el, ahol csak lehet. Ezt a labda rúgást, már meg sem érzem, azokhoz a sebekhez képest, amiket a szívemen ejtettetek. Meg én, a karomon miattatok.
Amikor a penge először végigsimult a karomon, fájdalmas volt…de még mindig tényleg jobb mint a fájdalom amit el kell viselnem. Nincs menekvésem,többé nincs.