inkompetens

Nagyapám megfogadta, hogy ha két fia lesz, Cirillnek és Metódnak fogja őket elnevezni. Miután nagyanyám a szülőszobában első fia születésekor nagy lélekjelenlétről tévén tanúbizonyságot elnevezte elsőszülött fiát nagyapám után Györgynek, nagyapámnak terve bedőltével fixa ideájává vált, hogy apámat, a következő fiát Titus Liviusnak fogja keresztelni. Hála Istennek itt is résen volt nagymamám, és az első dolgaként szülés után a Kornél nevet adta az újszülött apámnak, amit nagyapám már csak azzal tudott kompenzálni, hogy minden adandó alkalommal apám nevét C-vel rövidítette, illetve ha lehetett Corneliusként hivatkozott rá írásaiban. Jellemző történet, hogy amikor 1956-ban kijárási tilalom volt és nagyanyám otthon maradt a karonülő gyermekkel télen a mindenfajta gyakorlati dologhoz betegesen inkompetens egyetemi professzor nagyapámmal, ő elindult szenet és élelmet szerezni a tilalom idején éjszaka Budapesten, hogy valahol életben tartja a családját. Vadregényes körülmények között kapualjról kapualjra lopakodott a városban ismerőseihez, míg megtudta, hogy egy Sánta Cipi nevű ember tud esetleg segíteni neki valahol Angyalföldön. Megkereste ezt a Sánta Cipit, és élete kockáztatásával hazavitte a zsákmányolt javakat. Mikor nagyapám megkérdezte tőle, hogy merre járt a kijárási tilalomban a téli éjszaka közepén, nagyanyám történetét meghallgatva csak ennyit mondott: “Sánta Cipi? Biztos Cipriánnak hívták!”