Mikor náthás vagy, minden mozdulattól fáj a fejed, már alig bírsz lélegezni és véresre köhögted a torkodat. Mikor már a puszta takonygörcs jelenléted is irritál mindenkit, de még mindig hiába könyörögsz, mert senki sem akar könnyíteni rajtad (és magán) azáltal, hogy lelő.
Az a baj veled, hogy mindenkiben megbízol gondolkodás nélkül. Pedig már annyit csalódtál. De te semmiből sem tanulsz. Egyszer úgy megégeted majd a kezed, hogy csak na. Ám akkor is csak naivan, csillogó szemekkel fogod nézni milyen szépen lángol...