hozza

Kepzeld el hogy furdoszobaban keszulsz hozza. Zuhany alatt gondolkodol hogy ma vajon milyen lesz vele. Kivalasztod a megfelelo polot es nadragot,figyelsz az illatodra.teszel sminket es a hajad is besutod. Kepzeld el hogy indulsz ki a hazbol,erzed sajat magadon a finom illatod es a gyomrodban kavarog minden az izgatottsagtol. Kepzeld el hogy a legkozelebbik sarkodon var teged es mikor oda mesz hozza kepzeld el ahogy megcsap az illata es ad egy laza csokot. Kepzeld el ahogy vegig beszeli az egesz utat es elmeseli a napjat. Kepzeld el hogy odaertek a helyre ahol szoktatok lenni.kepzeld el ahogy odanyom a falhoz es megcsokolja a nyakad. Kepzeld el hogy boldog vagy ...nagyon boldog.kepzeld el ahogy mosolyogsz a hulye viccein.kepzeld el ahogy elveszel a szemebe. Kepzeld el a finom boret ahogy megpuszilod es megerinted. Kepzeld el a gombocot a torkodba a fura erzest a hasadba..kepzeld el.✌
Idő.

Nem tudom hányan olvassák ezt a kiírást. Viszont akik olvassátok, arra szeretnélek kérni titeket, hogy használjatok ki minden időt, minden percet, minden pillanatot. Akár a szerelmetekről, akár a legjobb barátotokról van szó, vagy bárkiről, akit szerettek. Ha közel laktok egymáshoz azért, ha pedig messze vagytok, akkor azért. Egyet sose feledjetek: a kárba veszett időt semmi nem hozza vissza.

Enis olelkezni szeretnek a szerelmemmel a buszra varva, ugy elbucsuzni hogy mikor mar elvalunk hianyzozzon. Szeretnek valakiert elni. Delutanonkent atmenni hozza es csokolozni, majd elvalni es erezni a hianyat. Szeretnek szerelmes lenni. Olyan emberbe aki viszont szeret. Ezt szeretnem.
Egy nap, majd szeretnék egy fiút, aki mellett biztonságban érzem magam. Aki nem csak a szerelmem lesz, hanem a legjobb barátom is. Aki meglátja, ha épp rossz kedvem van, és egyetlen szavával fel tud vidítani. Aki tényleg ismer, és tudja milyen is vagyok, és ilyennek fogad el. Aki néha, ha a helyzet úgy hozza, tud romantikus is lenni. Aki sose un meg, és el tudja viselni, ha épp hülye vagyok... és a legfontosabb: szeressen teljes szívéből. Nem tudom létezik e ez a személy... de nagyon remélem hogy igen.
Annyira irigylem a kisgyerekeket. El tudják kezdeni a napot cigi és kávé nélkül. Tudnak vidámak lenni alkohol és drogok nélkül. Nem tudják mi az a stressz. Nem kell napi 8-9 órát az iskolában poshadniuk. Még hisznek abban, hogy tényleg a Jézuska meg a mikulás hozza az ajándékokat. Ha a párnájuk alá teszik a kiesett fogukat, másnap valami picike ajándék rejtőzik a helyén. Hisznek a mesékben, nem tudják, hogy nincs boldog befejezés. Azt hiszik egyszer eljön értük a szőke herceg fehér lovon, vagy hogy pont ők fogják kiszabadítani a királylányt. A legnagyobb fájdalmuk ha elesnek. A legnagyobb csalódásuk ha karácsonyra nem azt kapják, amit kértek.. Irigylem őket...
A busz

2017 januárjában szörnyű baleset történt.
A Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjait szállító busz nekiütközött egy felüljáró híd lábának Verona közelében. A busz az ütközést követően égni kezdett. A lángok gyorsan terjedtek. A buszon káosz volt. Akik maguknál voltak, kitörtek a buszból és ezzel menekülési utat adtak a többieknek. A busz java lángokban állt. Két tanár a sérült diákokat mentették, saját állapotuk és a környezetet figyelmenkívül hagyva. Az egyik tanár már nem tudott kijönni. A busz teljes terjedelmében égett. 16-an halltak meg. Sok kilencedikes gólyák.
Talán ha egy fél éve lehettek gimisek.
Még a félévi bizonyítványukat sem kapták meg.
-Mindegy hogy ki volt a hibás?
-Mindegy lehet mar meghalt.
-És ha a busz volt hibás?
-Akkor azzal zárják be a tárgyalást hogy a busz hibája volt. De lehet az akármi hibája, a gyerekeket és a tanárokat már nem hozza vissza.
Itt mese nincs.
Talán még én sem fogtam fel mi történt..
Képzeldheted azt a szülőt aki csak ma vagy tegnap értesült gyermeke haláláról vagy még tán nem is értesült.
Az utazók között az egyik tanár a családjával ment. Két gyermeke halt meg feleségéről semmit sem tudni. Ez a tanár szintén mentette a diákokat.
Túlélte a buszt.
Ami ezek után következik az viszont senkinek sem kívánom.
Valószínű ez a tanár elvesztette a feleségét is és ezzel a csaladját.
Túlélte őket.
Most ezt kell túlélnie.
Ezt a tudatot, hogy nincsenek azok többé, akiket szeretett.

Meselek nektek egy tortenetet a UK-ben folyo TRIDENT raketa botranyrol

Ismerek valakit, akivel egyutt kene dolgoznom de ez nem egyszeru. En tudom, hogy miert. Az ember nem egyszeru. Nem en vagyok az elso, aki nem kepes vele egyrol a kettore jutni. Szoval leultem es megtanitottam, hogy hogyan kell hasznalni a dropboxot es mikent tud egy Excel filet oda feltenni amiben megoszt alap informaciokat masokkal. Mindent atbeszeltunk, mindent beallitottam. 

Ez 9 … Kilenc oraba telt. Kilenc oraba telt elmagyarazni neki, hogy mi az a cloud server ( 2016-ban ) es mi az, hogy megosztani, mit kell csinalnia, mikor.

Ez az ember, azota egy pendrivon frissitgeti az Excel file-t es nem veszi fel a telefonjat nem valaszol e-mailekre. Tudjatok miert? Mert merges, amiert meg senkit nem nem irt hozza az alta dedelgetett es gondosan szerkesztett file-hoz ami a pendrive-jan van.

Ma elertem vegre es miutan egy fel orat orjongott - megkerdeztem tole. 

- did you uploaded, did you shared that file on the dropbox what we created?

- Yea! It’s on my pendrive! 


Ez az ember, akirol beszelunk. Na O tervezte annak a raketanak a radarrendszeret. Ami beleesett a vizbe… a rosz iranyba. Es meg sok mast. Ami embereket olt. SOK embert. 

Osszevesztunk. Megsertodtem egy kis szarsagon. Sirtam. Felhivott. Hisztiztem. Kinyomta ram a telefont. Ujra megsertodtem. Uzenetet irt es 5szor hivott. Minden alkalommal kinyomtam ra a telefont. Hatodszorra felvettem. Balheztam hogy engem ne nyomjon ki es azt mondtam,hagyjon beken. Leraktam a telefont. Kimentem. Elszivtam 3 cigit. Bementem hogy lefekudjek. Betakaroztam es hallottam,hogy nyilik az ajto. O jott. Azert jott, hogy ne hisztizzek,mert nem tud ugy elaludni,hogy nem bekulunk ki es nem irom neki,hogy szeretem. Nem szoltam hozza. Csak mosolyogtam. Befekudt mellem az agyba es puszilgatott. Annyira faradt volt,hogy 10 perc utan elaludt mellettem. Hozza bujtam es csak arra tudtam gondolni mennyire boldog vagyok,hogy o van nekem.

AZ ÉN MENYASSZONYOM


Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.

—  Ady Endre
Szeretem

Szeretem a napfényt
Ahogy reggel az ablakban felbukkan
Szeretem az esőt
Már amikor a szél hozza az illatát
Szeretem a hőséget
A forró nyári éjszakákat
Szeretem a havat
Nézni forró teával a szobában
Szeretem a zenét
Amint megmozdít egy érzést bennem
Szeretem az emlékeket
Amik boldogan fájnak néha
Szeretem ezt a szobát
Mert biztonságot nyújt
Szeretem a könnyeket
Mert könnyebbé tesznek
Szeretem a boldogságot
Mert megtaláltam benned.