gyuri no

3

[TRANS] 170822 KARA’s Gyuri commented on Instagram about Red Velvet’s Seulgi

gruri_88: Tell Seulgi on my behalf that I like.. ah no I love her…

gruri_88: I’m someone who immediately learned/memorized the Russian Roulette choreo while looking at Seulgi

gruri_88: Seulgi-ya, unnie knows a very good Tteokbokki place but if you’re on a diet then maybe at least coffee…

gruri_88: Ha… I suddenly feel shy kekekeke

Trans. by: camille_cee

© hyun_afternoon

felnőtt a kistesóm, nekem is illene :/

A kisöcsém ilyen késői szüretelésű gyerek. Igazából a nagyobbik öcsémmel kikönyörögtük, mert akkor az volt a divat, hogy mindenkinek kistesója született az isiben, és mi sem akartunk lemaradni, úgyhogy rágtuk anyámék fülét, hogy szekszeljenek má’. Aztán kicsit később rájöttünk, hogy de akkor hogy férünk el, meg majd itt bőg, úgyhogy mégse kell, jó így ketten. És akkor jött anyu a hírrel, hogy de pedig mostmár lesz, mit variálunk. Végülis azért nem esett nehezünkre örülni a kis purdénak.

Arra emlékszem a születéséből, hogy anyánk egyszercsak kiszalad az erkélyre, és kiabál a szomszéd Gyurinak, hogy “Gyuri, elment a víz!”. (Azért a Gyurinak kiabált, mert neki volt autója, úgyhogy rendszerint neki óbégattunk, ha baj volt.) Az Öcsi 8 éves volt, én 9, így azt hittük, hogy a mosógépből folyt ki a víz, vagy csőtörés van, magzatvízről nekünk még senki sem szólt akkor.

Aztán az Öcsivel nagyon izgultunk egész éjjel, hogy fiú lesz vagy lány, meg már hónapok óta ment a veszekedés, hogy ki melyik névtől hányik, úgyhogy attól is féltünk, hogy anyu önkényesen Lucának nevezi el, ha lány, pedig attól mindannyian hánytunk.

Másnap meg mentünk megnézni a teljesen saját tesónkat a kórházi üvegen keresztül, és hát elég meglepő volt, mert olyan volt, mint egy nyomorult kis béka, valahogy megnyomódott kifelé, és a fején egy azzal azonos méretű pukli éktelenkedett, meg az egész gyerek ilyen kis nyiszlett vörös volt, hát nem voltunk elragadtatva. De legalább kisöcsi volt >> nem Luca.

Aztán a békuci hazajött, a fejéről eltűnt a pukli, és egy idő után még a szobánkban is kellett neki helyet csinálni, egy nagy szobában laktunk hárman a kuplerájunkban, aztán még később a fürdésbe is be kellett venni. Meg a játszásba. Meg a mindenbe. Akart jönni a kis szarcsi. 

Beosztottuk, hogy minden nap más olvas neki mesét, és volt, hogy hetekig azt a kurva Kóró és a kismadarat kérte. Újra és újra. Tudta már kívülről, de akkor is.

Egyszer, amikor nekem kellett vigyáznom rá, mert anyu éjszakai műszakos volt, magammal vittem egy házibuliba, lekenyereztem, hogy egész éjjel playstationozhet, emiatt azóta is akkora féregnek érzem magam, hogy bőgni tudnék, pedig azt mondja, emlékszik, és fasza volt, dehát akkor is. Gondolom, kihagyhatatlan volt ez a bulika, biztos valakire rá voltam állva, aztán máskor nem tudtam volna vele lassúzni részegen.

A Kisöcsi egyébként az egyik legjobb ember a világon, akit ismerek, már kisgyerekként is az volt, a nagyÖcsivel nem is értjük, mit keres közöttünk, mindig is több esze volt, mint nekünk együttvéve. Szerintem amikor azt hittük, mi vigyázunk rá, akkor is fordítva volt igazából.
Pl. amikor 16 évesen kitalálta, hogy ő rockzenész lesz, azt se ilyen tévé előtt léggitározósan álmodozva nyomta, mint az átlag tinik, hanem kitalálta, aztán elment a Hyde parkba vagy hova újságot osztogatni, hogy vehessen mindenféle biszbaszt ehhez a tervhez, aztán mikor félkomolyan rákérdeztem, hogy mi van ezzel, már kvázi stúdiója volt a kis szobájában meg együttese másik gyerekekkel. Nem szarozott ő soha.

Meg is beszéltük a minap a családi facebook csoportunkban(!), hogy ő lett a családban a legdurvábban körbeszeretve, egyszerűen csak borzasztóan imádtuk mindannyian, meg hát persze most is. Aztán mégsem lett elkényeztetett drogos fattyú. ❤︎  Az egyetlen ok, ami miatt lenne kedvem gyereket csinálni, hogy hátha olyan lesz a kis purgyé mint ő. Anyukám szerint, ha egyszer sajátom lesz, azt még ennél is jobban fogom szeretni, de én nem tudom elképzelni, hogy ez lehetséges.  

Feldolgozhatatlan nekem, hogy a Gyerek már 26 éves, még mindig összevissza csikizném meg csókulgatnám, amikor találkozunk, dehát elég hülyén venné már ki magát. Nagyon sokszor szerepel az álmaimban, de ott is mindig kisgyerek.

Pár hete láttam autót vezetni, még azt se emésztettem meg, erre a hétvégén megkérte a csaja kezét, nem bírom ezt már, komolyan.
Vegye vissza a pizsamáját meg a méhecskés mamuszt, és inkább hadd olvassam neki fel a kibaszott Kóró és a kismadarat, mert kiborulok ezektől a felnőttes dolgaitól. ❤︎

7

When you and I met, there were things I could never say.
To only say I was shy is not as simple a reason.

Although ideals and reality are usually not the same
Looking into the future, will I still be there?

The world is changing color
Timidly, I turn the page of today.
But just by you smiling,
I can believe in our future.

Darling, I just want to tell you,
how much I love you.
Promise me, okay.
Even after 10 years, we’ll walk together.

Painful, sad tears fall.
Gentle, bright smiles lay bare.
Because of your honest expressions,
I have been saved.

From my heart
Right now, I want to say “Thank You”.

Do you hear me?
I can’t express it well, these feelings I have for you.

Darling, I just want you to know,
My only true love is you.

I love you.
Even after 100 years, I’ll stay by your side.

Thank you KARA for giving us 9 years of bops. Your influence and contribution to K-pop will always be felt and remembered.

Volt valami pályázat, hogy 4000 karakter alatt kellett írni egy novellát. Ezt küldtem be. de nem voltam az első húszban, úgyhogy ide kiteszem.

Gyuri bácsi nyolcvanhét éves volt. Ha a koráról kérdezték, a pontos számadat mellé mindig hozzátette: „félúton a születés és a halál közt”. A mondás az idők múlásával egyre inkább vesztett komolyságából, de Gyuri bácsi megszokásból – és talán babonából is – soha nem felejtette el kiegészíteni ezzel a kis formulával a válaszát.

Gyuri bácsinak nem volt felesége. Ahogy nem voltak gyerekei sem. Az egyedüli élőlény, akivel megosztotta a lakását, egy Zápor nevű kutya volt. Az öregember maga sem tudta, hogyan lett kutyája, ha erről kérdezték, csak annyit válaszolt: „lett”, és ez fedte is a valóságot. Egyik nap még nem volt, másnapra lett.

Talán az eb sem tudta, hogyan lett gazdája. Tizenhat évvel azelőtt egy tavaszi viharban a mennydörgéstől ijedten-remegve futott ez első ember után, akit meglátott az utcán. Ő volt Gyuri bácsi.

Az idős ember csak a lépcsőházban vette észre, hogy az állat beszökött, és farkát behúzva, ázottan, reszketve kuporog a lába előtt. Gyuri bácsi egy ideig hümmögve nézte, aztán kinyitotta földszinti lakása ajtaját, majd odaszólt: „no, gyere”. És a kutya ment.

Gyuri bácsinak előtte soha nem volt kutyája, nem is nagyon tudta, mit kezdjen vele. Enni adott neki, amikor ő evett, és kivitte sétálni, amikor ő sétált. Kezdetben Gyuri bácsi csak naponta egyszer sétált, később Záporra és a lakás takarítására való tekintettel kétszer.

Aztán szép lassan, ahogy múlt az idő, összeszoktak. Gyuri bácsinak csak mozdulnia kellett, hogy Zápor tudja, hogyan viselkedjen, és a kutyának csak nyüszögnie kellett, hogy Gyuri bácsi tudja, mit szeretne. Egyszóval Gyuri bácsi már nem tudott meglenni Zápor nélkül, és Zápor nem tudott meglenni Gyuri bácsi nélkül. Hát így éldegéltek nagy szeretetben Gyuri bácsi és Zápor a születés és a halál közt.

Gyuri bácsit nem sok minden aggasztotta. Nem aggasztotta a légszennyezés, nem aggasztotta a bűnözési statisztika, nem aggasztotta a közlekedés, egyetlen dolog miatt aggodalmaskodott, hogy a korára vonatkozó, megrögzött formula már régóta nem igaz. A félutat bőven elhagyta, olyannyira, hogy tudta, lassan itt az idő. Egyre kevesebb dolgot élvezett az életből, az ételek íze már régóta nem érdekelte, az emberi kapcsolatok hidegen hagyták, és az ízületeibe úgy bemarta magát a kor, hogy az ágyból is csak Zápor kedvéért kászálódott elő néha. De nem is az idő közeledésétől félt, hanem attól, hogy Záport magára hagyja.

Gyuri bácsi gondolatainak nagy részét a kutya töltötte ki. Mi lesz Záporral? Mit kezdjen vele? Beadja egy menhelyre? Mégiscsak tizenhat évet húztak le közösen, nehezen válna meg tőle. Főleg most, hogy az idő érkezik. Mégsem hagyhatja magára Záport a földszinti lakásban. Ki fogja gondját viselni, ki fogja etetni?

Gyuri bácsi ezektől a gondolatoktól egyre komorabb lett, egyre kevesebbszer mozdult még Zápor kedvéért is, csak nézte a rongyszőnyegen békésen heverő kutyát, a fejét csóválta, és nagyokat sóhajtozott.

– Mi lesz veled Zápor? – szólt inkább magának, mint a kutyának, de az üres lakás nem adott választ a kérdésére.

Aztán egyik nap nem volt tovább. Gyuri bácsi megérezte. Nem tudta magának sem megmagyarázni, hogyan és miért, mégis tisztában volt vele: ennyi adatott. Talán még el is mosolyodott volna rajta, „micsoda bolondság”, ha napok óta nem nyomta volna a lelkét Zápor sorsa. Amennyi örömet okozott a kutya azelőtt, most, amikor éppen könnyebbségre lett volna szüksége, csak gondot adott.

Gyuri bácsi még utoljára lassan felállt, dobogó szívvel az állathoz sétált, és kissé görnyedten lefeküdt mellé a rongyszőnyegre.

Zápor felemelte a fejét, szomorú tekintettel nézett rá, talán tudta, mi következik. Közelebb kúszott Gyuri bácsihoz, óvatosan fúrta orrát az öregember keze alá, és az aszott marokból tekintett gazdájára. Aztán lecsukta a szemét, aprót nyikkant, nagyot fújt, és többé nem vett levegőt.

Gyuri bácsi egy picit meglepődött. Majd végigsimított a mozdulatlan kutyán, bólintott és végre elmosolyodott.

– Jó kutya – motyogta, és ő is utat engedett az időnek.