Nem tudok, hogy bele kezdeni. Egyszerűen érzek gyülőletett és szeretettet(?), netán nosztalgikus hangulatban vagyok és hiányzik egymás.. Ahogy leígérte nekem a csillagokat és szebb jövőt biztosított, hogy mi ketten együtt leszünk. Nem mondom, elég szép hazugság volt. Elhitette velem, hogy ő megváltozott és csak én érdeklem őt, hol ott az emberek szájából azt hallom megcsalt. Nem is az, hogy egy lánnyal, hanem háromról van szó. Talán túlzásba lett víve, de az se kizárt, hogy igaz. Már épp olyan mindegy most, megbizonyosodtam arról, hogy én tényleg nem voltam elég jó a részére ha már mit tett a hátam mögött. Az alatt a kapcsolatban hazugságban éltem, szó szerint. Így utólag bele gondolva nem tudom már melyikek az igaz szavai, ha egyáltalán volt ilyen. Úgymond megkaptam az élettől a legnagyobb pofont és még mindig csipja az arcomat. Ég az arcomról a naivság és szánalom. Ugyan mivel érdemeltem ki? Mit ártottam, hogy ezt tette velem? Bevallom nem vagyok jó ember, de, hogy a szívemet összetörték azt nem kellet volna.. Sehogy se fogom megtudni az igazat, hogy mi volt a szándéka velem, hogy mit gondolt komolyan és mire fő tette ezt velem? Annyi kérdés merül fel bennem vele kapcsolatban, de tudom a büdös életben egy hangya fingnyi választ se fog kibökni nekem. Miért is? Ő éli az életét, kurvázik, számtalan lánnyal csinálja azt amit velem is tett, báris gondolom. Azt sajnálom, hogy őt nem így ismertem meg, de rájöttem sose fog megkomolyodni, nem lesz komoly kapcsolata az élete során…
Csak írom ezt a sok marhaságot, mert muszáj kiírnom magamból és meggondolatlanságból itt megosztom…
Érezni lehet a fájdalmat a szövegből és a bánatot…