ginks

Surat Untuk Seorang Ibu

Untuk seorang Ibu di sebuah rumah di seberang pulau sana “Iya, baik-baik ya nak di sana” Kalimat terakhir dari percakapan saya dengan Ibu. Bukan Ibu kandung. Tapi Ibu nya teman. Mantan pacar lebih tepatnya. Haha… Ini pertama kalinya saya menulis tentang beliau. Seorang Ibu yang baik hati. Sangat baik. Baik karena begitu welcome nya dengan saya yang notabene stranger. A complete stranger. Ibu sering nganterin makanan ke asrama. Kebetulan rumah beliau memang ngga terlalu jauh dari asrama saya waktu SMA. Bakso, tekwan, kepiting, kue. Bahkan saat beliau ngga sempet bikin, beliau sempet-sempetnya beli snack-snack di warung. Duh, saya bener-bener ngga enak sama beliau. Pernah di suatu pagi hujan deras. Saya yang memang sudah difasilitasi kendaraan (sepeda) oleh asrama hanya bisa berharap hujan segera reda. Walau pakai jas hujan,rasanya tetap mengerikan naik sepeda di saat hujan deras. Lama saya duduk di teras depan sambil menunggu hujan reda. Tiba-tiba ibu telfon. Beliau bertanya apa saya sudah berangkat sekolah atau belum. Saya memang belum berangkat saat itu karena masih menunggu hujan reda. Tahukah apa yang terjadi? Ibu datang ke asrama menjemput saya naik motor sambil memakai jas hujan. Hari itu beliau mengantarkan saya sampai ke koridor sekolah. Saya semakin merasa ngga enak sama beliau. Kedua kalinya beliau menjemput saya di asrama saat hujan deras memang tidak memakai motor. Hari itu kebetulan Bapak yang menjemput. Pagi itu Ibu dan Bapak sekalian mengantarkan Laras, adik perempuan si mantan. Dan si kecil Iza yang belum sekolah juga ikut mengantar. Lagi-lagi saya semakin ngga enak hati. Saya menulis postingan ini lebih kepada bentuk ucapan terima kasih saya untuk Ibu dan Bapak.Walau pun sebenarnya saya lebih akrab sama Ibu. Terima kasih sudah menerima kehadiran saya di sisi putra Ibu selama 3 tahun belakangan. Sekarang saya memang sudah jarang sms atau menelfon Ibu. Jarang sekali. Tapi malah Ibu yang sms atau menelfon saya. Saya minta maaf bu. Walau mimpi saya bersama putra Ibu tidak bisa terwujud, tapi Allah SWT menggantikannya dengan sesuatu yang lebih indah. Jauh lebih indah. Yakni kasih sayang Ibu yang ngga pernah habis walau sekarang saya tidak lagi bersama putra Ibu. Allah memang Maha Adil. Sekali lagi saya benar-benar berterima kasih atas kebaikan keluarga Ibu kepada saya selama ini. Setidaknya saat saya berada di asrama dan jauh dari kedua orangtua, Ibu menjadi keluarga baru saya di sana. Terima kasih bu. Bu, jika suatu saat nanti saya bertemu jodoh dan menikah, insya Allah saya pastikan nama Ibu menjadi salah satu nama di daftar undangan saya. Hehe… Do’akan saya bu. Semoga saya segera menyelesaikan pendidikan dan menjadi orang yang sukses di masa depan. Dari seorang anak Di sudut kota Jakarta

Szeretek külföldiek által Magyarországról készített videókat nézni.

Elég gyorsan rávilágít, hogy mennyire simán elmegyek egy csomó  érdekes, szép valamint rengeteg pozitív jellemzővel illethető épület, tárgy, tájegység, település mellett és hogy a mindennapok mennyire beszűkítik az ember világát, mennyire érdektelenségbe fojt a napi rutin és méginkább arra, hogy kurvára le tudom szarni azt, ami az orrom előtt van, pedig csak ki kellene néha nézni a tök fejemből, lerázni a fásultságot és azonnal felkerülne egy olyan szemüveg, amitől sokkal szebb hely lenne az a nyomorult kis ország.

“A temesvári helyi tömegközlekedési vállalat (RATT) a villamosokon, autóbuszokon dolgozó jegyellenőrök felfegyverzésére készül. A vállalat vezetője, Ioan Goia elmondta, hogy már áprilistól megjelenhetnek az egyenruhába öltöztetett és pisztollyal felszerelt jegyellenőrök, akik ezentúl rendfenntartói feladatokat is ellátnak. A jegy nélkül utazók kiszűrésén túl az is feladatuk lesz, hogy fellépjenek a zsebtolvajok, a garázdák és a koldusok ellen.” (MTI)

“A gazdasági nehézségek, válságtünetek közepette megnövekedett bűnözés már ma is komoly társadalmi feszültségeket okoz, és a jövőben méginkább okozhat. Az anyagi források szűkös volta és a szűken értelmezett gazdaságossági szemlélet megnehezíti (ha éppen lehetetlenné nem teszi), hogy a kormányzat a bűnözést és más deviáns viselkedési formákat olyan társadalmi problémákként kezelje, amelyeknek megelőzésére szociálpolitikai, családpolitikai, köznevelési és közművelődési megoldásokat kell intézményesíteni. E megoldások hiányában a büntetőpolitikai reakciók, a tettarányos felelősségen alapuló szankciók szinte kizárólagos eszközként működnek. A bűnözés további növekedése így egyre keményebb, szigorúbb büntetéseket hozhat magával. A történeti tanulságok és a fejlett polgári demokráciák gyakorlata azonban igazolja, hogy a büntetőjog eszközrendszere önmagában alkalmatlan a bűnözésben újratermelődő társadalmi problémák és az egy-egy bűncselekményben kifejezésre jutó egyéni konfliktusok, válságok megoldására.” (Gönczöl Katalin: Szegénység és bűnözés)

A nap üzleti levele

a magyar szakszervezetistől, akivel évente egyszer találkozom, amikor az üzemi tanácsban tolmácsolok neki

"Szia ….!

Remélem, nem haragszol, hogy így a hátad mögött megszereztem a címedet, csak helyismereti tippeket akartam kérni, mert a következő nemzetközi meeting után még AC/DC koncertre is elmegyünk Hollandiában…”

Idén eleve lemaradok arról a jó zsíros megbízasról, de így méginkább hüpp…