galaxist

Van az a srác
Tudod a suliban
Sokát állt a sarokban
Arra tévedt egyszer a lábam.
S a sötétben fényt láttam.

Ő csak állt.
Nem is mondott semmit.
Csak mosolyát vèltem felfedezni.
S én komolyan de komolya.
Várjunk mi is?
Persze, belezúgtam!
Jaj buta rímek.
Na mindegy, csak ennyi.

Belezúgtam.
Pirult az arcom, s szívem el akart menni.
Az övé mellé bekuckózni.
S csak nézni együtt az eget.
Jaj egek milyen szèp a szeme.
Benne lelem a galaxist.
Telis tele csillakzáporokkal.
Meg volt ott egy fénypont.
Az én napom.

Haja illata mint a virágrét.
S csokoládé színben pompázó.
Lelke pedig csodavilág.
Boldog de mégis sötét.

Én és ő a világ e pontján.
Hol megáll tér és idő.
Csak együtt.
Míg világ a világ.