galaktika

anonymous asked:

Neked honnan eredeztethető a Galaktika fetisizmusod? Miért vannak ennyire a begyedben? Csak nem te szeretnéd megreformálni a magyar sci-fi életet?

Nyilván én, fél kézzel.

Engem csak elképesztő módon felbasz az, amit csinálnak, és talán még kétszer annyira felbasz, hogy van pofájuk tovább csinálni.

4

Könyvfesztivál. Úgy terveztem, hogy “csak azt a 3 könyvet veszem meg, ami kifejezetten kell” - ühüm, hát sok sikert így utólag ennek betartásához, a mellékelt ábrán látható az eredmény. Nem hittem, hogy lehet jobb, mint tavaly, de lehetett:

- miközben dedikálta a könyveimet, Miss Oksanennel át tudtuk beszélgetni a rám szánható kb. 1 percet

- volt szaktársam, akivel úgy 5 éve nem találkoztunk, régi jóbarátként üdvözölt, mikor mentem hozzá dedikáltatni, és nagyon kedves és személyre szóló üzenetet írt a könyvembe, jó volt vele újra beszélni

- a Műfordítók Egyesületének ezúton is köszönöm az ajándék könyvet (Akunyin: Ajánlott olvasmányok), amit azért kaptam, mert kitöltöttem a tesztet, amivel könyvet lehetett nyerni (csak ma sorsolnak elvileg :D), ott maradtam beszélgetni, és megakadt a szemem a könyvön. “Akinek megakad a szeme Akunyinon, annak én örömmel odaadom ajándékba.” - bár mindig így menne ez :D

- Csernus dokival átbeszéltük a vezetéknevem jelentését és eredetét. Még nem tudtam eldönteni, hogy az, hogy úgy köszönt el, hogy “vigyázzon magára”, jót jelent-e. O_o

- a Galaktikás fiúk felkutatták és eltették nekem az utolsó Armadát, amíg elrohantam bankautomatát keresni, és kettesével vágták hozzám a régi magazinokat. Minden évben egyre jobban szeretem őket <3

- extra celebszpott: Mucsi Zoltán

- gótszpott: Lini, gillz (mondjuk téged nem volt nehéz a hajszíned miatt, ami egyébként gyönyörű :3 )

- jelmezszpott: a fél Roxfort és Bellatrix Lestrange, Kleopátra, vámpírok, Katniss Everdeen, katonák, űrhajósok és mindenféle állatok

- beszélgetés sorbanállás közben random jófej emberekkel

- és mindezek megkoronázásaképpen megnéztük krallekralle-val az Only Lovers Left Alive című csodát (és csorgattuk a nyálunkat a vámpír Hiddlestonra)

Most egy pár napig csak vigyorogni fogok :)

5

World Conquest Zvezda Plot Lady Venera 1/7th Scale at crunchyroll-hime

From the anime series ‘World Conquest Zvezda Plot’ comes a 1/7th scale figure of Lady Venera, the leader of the Zvezda secret society! The figure is based on the cover illustration used on the art book, 'World Conquest Zvezda Plot ~Kouhaku Kuroboshi Design Works~’.

Lady Venera’s dainty yet gorgeous hair and soft looking body have been carefully sculpted for fans to enjoy. Careful attention was also given to the silky texture of her cape and her Galactica plushie doll! The mask that covers her face can be attached and removed whenever you like for a slightly different variation!

Height: 100mm(4in)
©hunting cap brothers/Aniplex・征服実行委員会

Használtkönyv-turkáló

Szóval nem antikvárium, egy kis pult itt az óbudai piacon, kedvelt helyem. 

Ma meg bírtam venni a 3. Metagalaktikát kemény 400 forintért, még egy csomó mindent ki tudtam volna szerintem turkálni, de ez most egyenlőre elég fürdőkádban olvasáshoz. Volt a pasinak még egy pár régi Galaktikája 150 ruppó/db áron, majd átnézem, mi maradt ki eddig a szórásból (nem sok) és visszatérek hozzá. 

Ezt csak azért posztoltam, hogy sati1984hu-t felbiztassam a Galaktika-értékelő sorozatának a folytatására :)

Galaktika 1

(Előre is bocs a dess-floodért, de ennek egyben kell maradnia!)

… és ezennel elindul a Galaktika sorozat is, amiben minden egyes novellát értékelni fogok, ami olyan Galaktikában jelent meg, ami nekem megvan. Mivel jópár helyen lyukak vannak a gyűjteményemben vagy az adott szám (pl. a Galaktika 3) fizikailag van csak meg egy tőlem távol eső lokáción, a számozás nem lesz folyamatos. De most már nem akartam tovább halogatni, az összes úgysem lesz meg, a legtöbb lényeges lapszám pedig megvan vagy megszerzem (A 40. például nincs nálam, de újra el fogom olvasni, mire odáig eljutok…).

Mindegyikről írok egy nagyjából részletes értékelést, ahol tudok (értsd: fizikai formában van meg, és nem e-könyvben), ott az illusztrációkról is. Kezdem is az elemzést az első szám tartalmával:

W. Hilton-Young - A választás

Megadja az alaphangot az egész Galakitka-sorozatra vonatkozóan: rövid, időutazós, csattanós. A poén a végén nagyon okos - persze az időutazásról lesznek még jobb novellák, de ez így teljesen korrekt választás az egész utazás legelejére.

Weöres Sándor - Hajnal a Holdban

Számomra értékelhetetlen, de ez kellett ahhoz, hogy ráírhassák a borítóra, hogy Asimov / Sheckley / Weöres (ami kicsit röhejes számomra még mindig, dehát ezvan). Bővebben csak annyit róla, hogy a főszereplője ennek a műnek Vimálá és Tácsitá, a két csápos lény. Egyebet nem tudok mondani.

Gérard Diffloth - Bevezetés a tudományos-fantasztikus irodalomba

Esszé a sci-firől, ami a kor emberét óhajtotta bevezetni ebbe a műfajba - kellett is, mert sokan idegenkedtek tőle. Egyébként is sokszor előfordult, hogy olyan esszéket válogattak be a Galaktikába, amik amellett kardoskodtak, hogy a sci-fi lényege az ember, nem a technológia - amit én már kicsit soknak éreztem egyfolytában, állandó jelleggel hangsúlyozni, de gondolom, ez nem csak Kuczkán és a szerkesztőség többi tagján múlt anno…

Asimov kettős novellája

Asimov a helyes folytatás, mint zászlóshajója a Galaktika-szerzőknek (képzavar level: 9000), talán nem is olvastam még tőle igazán gyengét Galaktikában (meg úgy egyáltalán). A kettős novella első novellája az első nyomtatásban megjelent műve volt, amelyet 20 év után megdobott egy folytatással. Nagyon szépen összepasszolnak, és a visszatérő szereplőket is sikerült jól megragadnia. Az első egy űrhajótörésről szóló zárt helyen játszódó dráma, a második pedig inkább agyalós, összeesküvés-elméletes;a különbség ellenére jól kiegészítik egymást. Bírom Asimov tudományos igényét, ami mind a két novellában megmutatkozik és azt, a motívumot, hogy az emberi szereplők logikával kicseleznek egy számítógépet (lásd még: Én, a Robot). Talán a második novella csattanója nem elég érdekes, nem elég EPIC de ezek után ez már igazán apróság.

Andrej Dmitruk - Örökösök

Túlságosan a csattanóra hegyezi ki az író, ami ráadásul elég gyenge. Arról nem is beszélve, hogy nincs jól megírva. Valószínűleg nyomás ült Kuczkáékon, hogy muszáj szovjet novellát is beletenni az első számba, de biztos lett volna jobb is, ez kimondottan súlytalan alkotás.

D. A. Bilenkin - Éjszaka kis izgalommal

Okosan van felépítve a sztori a két szkeptikusról, akik egy démonok által megszállt kastélyban éjszakáznak, ugyanakkor a stílus a fordítás vagy az eredeti miatt kicsit sántít néhol. Nem tartozik az igazán jó Galaktika-novellák közé, de bőven olvasható - ezen legalább érződik, hogy tényleg tudatosan válogatták be, láthatóan nem a “tegyünkbelevalamiszovjetetmertbajlesz”-elv volt a fő szempont.

Dmitrij Alekszandrovics Bilenkin - Tilalom

Az utolsó mondatok kicsit fájó didaktikája ellenére ez a novella egy nagyon fontos tudományfilozófiai kérdésről szól, méghozzá egész ügyesen egy jó kis sztoriba csomagolva. Sokkal jobb, mint az előző, sőt, eddig a kötet második legjobbja, szorosan Asimov páros novellája mögött.

Szentmihályi Szabó Péter - Science fiction moziban

Aki 1973-ban egy most induló SF-antológiasorozatba ilyen címmel ír esszét, az nem teheti azt meg, hogy nem említi meg a 2001-et. Egyszerűen nem. Szentmihályi "mentsége" csak az lehetne, hogy egy 1970-ben egy amerikai szerző által írt könyvet dolgozott fel - de könyörgöm, nem lett volna ehhez ennyire kötelező ragaszkodni, akár röviden fel is sorolhatta volna a hazánkban bemutatott SF-filmeket (‘73-ban még biztos nem volt túl sok). Nem tudom, hogy például a 2001-et bemutatták-e már akkor Magyarországon, vagy csak később, de ha amerikai szerzők által szerkesztett hasonló anyagokhoz hozzáfért Szentmihályi, akkor ez bűnös hanyagság. Ha a '71-es Mechanikus Narancsot nem is említi, mert talán az még nem ért Magyarországra akkor, a Solarist (1972, de szovjet, tehát valószínűleg bemutatták már) viszont a minimum minimuma lett volna.kicsit ismertetni. Ráadásul Szentmihályi csak végighalad, megemlíti a filmcímeket, és csak pár szót ír róluk, amit lehet, hogy a terjedelem korlátai indokolnak, de akkor neki kellett volna másképpen szerkesztenie az írását, hogy az adott korlátok között is épkézláb maradhasson. Nem maradt, ez így szinte fércmű, alibi, egy hálás téma elbarmolása. Haragszom rá.

Robert Sheckley - Nyomorszinten

Szalaggal működő robot, egyszemélyes űrfelfedezés letelepedés egy aszteroidán… - van ennek egy sajátos hangulata, amit jól teremt meg Sheckley, bár az indok, az egésznek az értelme hiányzik, de sebaj, ezen könnyen túl lehet lendülni. Az igazán kruciális problléma ezzel a novellával az, hogy nem tart sehonnan sehová. Igen, történik valami a végén, amitől megváltozik a status quo, de ami közte történik, számomra nem indoikolja, súlytalan, érthetetlen az egész. Közel sincs Sheckley legjobbjaihoz…

Robert Sheckley - A tökéletes asszony

Na, ez már sokkal jobb, rövid, hangulatos, totálisan irreális, de konzisztens sztori arról, hogy ne gépesítsük azt, ami gépesíthetetlen. Szépen vezeti el Sheckley a végkifejletig, a jobb novellák közé tartozik, nemcsak ebben a kötetben.

Robert Sheckley - Nugent Miller és a lányok

A legjobb Sheckley-novella ebben a kötetben. Poszt-apokaliptikus, filozofikus, a végletekig sarkított, cinikus, irreális, stílusos, csaknem remekmű. Minden lényeges ponton rendben van, nem nagyon lehet belekötni.

Robert Sheckley - A Tranai

Utópisztikus társadalmi berendezkedés egy idegen bolygón, amit a főszereplő apránként felfedez. Ötletes és működőképes novella, bár nekem sosem volt igazán nagy kedvencem, mert a végére kicsit már elhülyül.

Van benne egy olyan mondat, amit nem tudom, hogyan passzíroztak át anno a kapuőrökön: “És tudtommal sikerült megvalósítaniuk az egészséges gazdasági egyensúlyt, anélkül, hogy szocialista, kommunista, fasiszta vagy bürokratikus intézkedésekhez folyamodtak volna.” - na, itt a labda valószínűleg éppencsak átcsorgott a másik térfélre - még arra sem kötelezték őket, hogy belefékeljék a “kapitalista” szót is a rend kedvéért. Ez is mutatja, hogy Kuczka volt a legtökéletesebb ember a feladatra akkoriban, és keresztülvitte amit akart, like a boss.

Julij Kagarlickij - Robert Sheckley

Sheckley életéről és műveiről szóló, egész nagy terjedelmű írás. Részletes, szinte már kimerítően is, egypár értékes gondolattal megtámogatva. Korrekt.

Edward Lucie-Smith - A jövőben

A címén kívül semmi köze nincs a sci-fihez, számomra éppúgy értelmezhetetlen ez a vers, mint a korábbi Weöres-darab. Nincs origója, mintha random szavak gyűjteménye lenne - ettől persze még lehetne releváns, de nem érzem a létjogosultságát egy sci-fi antológiában egyáltalán.

Vekerdi László - Veszélyben a környezet

Induláskor talán úgy tervezték a szerkesztők, hogy mindegyik Galaktikában lesz egy aktuális technológiával vagy társadalmi problémával foglalkozó cikk? Ma már sajnos így van, pedig ezt én soha nem támogattam - a Galaktika legyen sci-fi és csak sci-fi -, későbbi kötetekben ez szerencsére el is maradt, csak elszórva bukkant fel egy-egy ehhez hasonló értekezés. A tudomány, a technika és az egyéb kérdésekre ott van millió más folyóirat és kiadvány (1973-ban talán még olyan sok nem, de meglett volna a fóruma). Ez az írás pedig egyébként is modorosblogra kívánkozik, az érára jellemző, idegesítő szófordulaival és generális semmitmondásával. '73-ban nem tudom, mennyire voltak ismertek a tények, amiket említ, szóval lehet, hogy ebből a szempontból hasznos volt elolvasni akkor, de ha a tartalmon nem is változtatunk, a stílusra mindenképp ráférne egy vérfrissítés.

Dmitrij Alekszandrovics Bilenkin - Pokolian modern

Logikátlan, öncélú novella, próbál szatirikus lenni, de inkább erőtlenre és súlytalanra sikerül. Az alaphelyzet jó volt, vártam is, hogy valami jó sül ki ebből, de nem sült, pedig ez a “meglátogat az ördög” téma viszonylag könnyen feldolgozható, szinte művészet belőle gyengét írni, de Bilenkinnek sikerült. Teljesítményét senki nem fogja ünnepelni, maximum egy confusedjackie.jpg-t válthat ki az olvasóból.

Dmitrij Alekszandrovics Bilenkin - Eltörött az eszkuder

A novella olvasása közben végig kényelmetlen zavart éreztem, a vége pedig double facepalm lett. Végtelenül naiv, vicceskedő, modoroskodó, humorosnak szánt írás ez, ami abszurd humornak nem elég abszurd, mondanivalója nincs, súlya, haszna, értelme szintúgy hiányzk. Átugorható.

Charles Dobzynski - A kőfalók városában

Újabb vers. Ha 1973-ban már élek, kezembe kapom a kötetet, bármennyire örültem is volna a ténynek, hogy SF-antológiasorozat indult végre, azért aggasztott volna, hogy a versek közléséből trend lesz. Nem a formátum ellen van kifogásom, hanem az ellen, hogy mint az előző kettő, ez a vers is teljesen szétfolyó és értelmetlen, inkább hangulatfestés, ami nem igazán Galaktikába való. Ez például maximum azért nevezhető sci-finek, mert szerepel benne a “Mars” szó. Inkább erőltetettnek tűnik ezen a ponton ezeknek a költeményeknek az inkludálása. Úgy emlékszem, észhez tértek, és a későbbi számokban ritkábban szerepelt már vers.

Vége is a kötetnek. Elsőnek bőven megérdemel egy notbadobama.jpg-t, szem előtt tartva, hogy lesz ez ennél még sokkal jobb is!

(…) a bolygó lakói pedig lomhán elnyúltak a földön, az egyik a hátán feküdt, a másik hason, sőt a távolabb heverők közül némelyik mindkét lábát égnek emelte. Körüljártam a legközelebbit. Nem volt robot, de ember sem volt, sem más fehérjelény a kocsonyások rendjéből. A feje elég lágy volt ugyan, arca pirospozsgás, szemek helyett viszont két tilinkója volt, a fülében pedig csendesen parázsló tömjén, amely illatos füstfelhővel vette körül. Orchidea-nadrágot viselt kék tábornoki csíkkal, amelyet piszkos, telefirkált papírfoszlányok díszítettek, cipő helyett sítalpféle volt rajta, kezében cukormázas mézeskalácsból készült mandolint tartott, amelynek végét már lerágta, és halkan, egyenletesen horkolt. A tömjénfüsttől könnyező szememet törölgetve megpróbáltam kisilabizálni a tábornoki lampasz mellé varrt papírdarabkákon látható irkafirkát, de csak néhány szót sikerült kibetűznöm; elég furcsa felíratok voltak, például ilyesmik:
7. Briliáns - hét mázsa súlyú hegy.
8. Drámai sütemény, evés közben zokog, hasban szónokol, annál magasabb röptűen, minél lejjebb kerül.
10. Hetyepetye pucérka, felnőtt - és egyebek, amelyekre már nem emlékszem
Mikor szerfölött elcsodálkozva megérintettem az egyik papírszeletkét, hogy kisimítsam, a homokban, közvetlenül a fekvő lába mellett, gödör keletkezett, és egy csendes hangocska kiszólt belőle:
- Máris?
- Ki az? - kérdeztem hangosan.
- Én vagyok, Pucérka… Kezdjük?
- Nem, nem kell - kiáltottam gyorsan, és elsiettem.
— 

Az Altuizin avagy igaz történet arról, hogyan akarta Jámbori nevezetű remete boldoggá tenni a mindenséget, és mi sült ki ebből - Stanisław Lem (Murányi Beatrix fordítása)

múltkor az utcán sétálva egy kuka tetejére biggyesztve találtam olyat hogy Metagalaktika 5, ez csupa Lem, két regény és 11 elbeszélés, meg egy olyat hogy Gyilkos idő, 17 sci-fi remekmű (Az 1953-as és terméséből válogatta Isaac Asimov és Martin H. Greenberg)