folyik

Olyan hirtelen jöttél,nem tudtam mi folyik körülöttem.Napról napra azt vettem észre,hogy jobb veled mint nélküled.

December 18

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod.
—  Cassandra Clare
21:40

Elképzeltem..

Hazafele tartok, busszal. Mielőtt beér szeretett kis falumba, keresztül kell mennie egy kanyargós, sötét úton. Közel s távol csak erdő. Haladunk az úton, majd hatalmas csattanást hallok, a busz az oldalára borul. Az ablak mellett ültem, ahogy a busz oldala a földhöz ér az üveg kitörik és szilánkjai végigkarcolják az arcom. Vérzek. Nem tudom mi történt. Te jutsz eszembe, te és az édes mosolyod, a szemeid, amelyekben úgy szerettem elveszni, a karod, ahogy engem ölelt. Könny folyik végig véres arcomon. Sírok. Sírok, mert nem mondhattam el még utoljára, hogy mennyire szeretlek és hogy majd mindig nagyon vigyázz magadra. Valami hatalmas robbanást hallok és fényeket látok. Tűz. A busz kigyulladt, mindenhol lángok. Néhány ember ijedt hangja hallatszódik a tűz halk lobogása mellett. Egymást mentik az égő járműből. Kiáltanék, de nem tudok. Rájövök, hogy nem számít, nem számít, mert gyűlöltem az életet nélküled. Még egy utolsó nagy robbanás. Meghaltam. Meghaltunk mind akik busz roncsai között maradtunk.
Bárcsak elmondhattam volna még egyszer utoljára, hogy mennyire szeretlek és bárcsak megkérhettelek volna még egyszer utoljára, hogy vigyázz magadra!

Változás

Hajnali 2 óra van
Fekszek az ágyamban
Fáradt vagyok
Nem alszom szemem nincs becsukva
Bámulom a sötétséget
Közben zenét hallgatok
Figyelmesen hallgatom a zene szövegét
Magamban éneklek
De egyszer csak elveszek a szövegben
Hirtelen elkezdenek kavarogni a gondolataim
Eszembe jutnak a hibáim
Gondolkozok hogyan tudnám kijavítani őket
Rájövök hogy azokat már nem lehet kijavítani
Tele szalad könnyel a szemem
Csurgó könnyemet törlöm le arcomról
Aztán magamra gondolok
Arra hogy milyen is vagyok én
Próbálok valami jót találni magamban de nem megy
Egyre csak a rossz tulajdonságok ugranak be
Ettől ismét könnyezni kezdek
Hagyom hogy a könny végig folyjon bánatos arcomon
Szép lassan folyik le
Közben felmerül bennem egy kérdés
Mi lenne ha megváltoznék
Végig gondolom a kérdést
És arra jutok hogy
MEG KELL VÁLTOZNOM

Mi lenne ha?

Gondoljunk csak bele. Annyi összetört, magányos ember mellett megyünk el nap mint nap. Lehet hogy valaki épp az öngyilkosságot fontolgatja. Mi lenne ha átláthatnánk ezeken az embereken, a hamis mosolyukon? Ha tudnánk mi folyik igazán bennük? Odamennénk hozzájuk? Megölelnénk őket? Az biztos, hogy a világ egy jobb hely lenne. 

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik.

Része mindannak, amit teszel.

Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik.

Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak.

Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek.

És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre.

Csakis őt akarod.

—  i-remember-at-dawn