foltos

Radnóti Miklós: Szakítottunk

Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyárt
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már

Radnóti Miklós: Szakítottunk

Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.

Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyart
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.

Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.

Menj már

Radnóti Miklós: Szakítottunk.


Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyart
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már



Radnóti Miklós: Szakítottunk Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz a szemed és nem bírom folytatni, ha könnyezel. Hallod-e? Szél szánkázik zúgva a dombokon és itt te előtted fodros a sár. Megértettél? Sár. Sár és Gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek. Most menj. Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itthagylak az úton. Kedvesem. Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha találkozunk, talán újra kezdem. Menj már
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyárt
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már
—  Radnóti Miklós: Szakítottunk
Siamo ai primi di luglio e già il pensiero
è entrato in moratoria.
Drammi non se ne vedono,
se mai disfunzioni.
Che il ritmo della mente si dislenti,
questo inspiegabilmente crea serie preoccupazioni.
Meglio si affronta il tempo quando è folto,
mezza giornata basta a sbaraccarlo.
Ma ora ai primi di luglio ogni secondo sgoccia
e l’idraulico è in ferie.
—  Eugenio MontaleI primi di luglio

Mi piace il mio corpo quand'è col tuo
corpo. È una cosa tanto nuova.
Muscoli meglio e nervi di più.
mi piace il tuo corpo, mi piace quel che fa,
e il come. mi piace sentir la sua spina
dorsale, le sue ossa e il tremolante
-liscio-sodo che bacerò
ancora ancora e ancora
di te mi piace baciare questo e quello,
mi piace, lentamente accarezzare, il folto
elettrico pelo, e quel che viene a carne
che si fende… E occhi grandi briciole d'amore,

e forse mi piace il brivido

di sotto me te così nuova

—  Edward Estlin Cummings
A kopaszság – mint életem főszerepe

Hallgatásom oka nagyon egyszerű: közepesen, de erős fájdalmaim vannak. Beléptem az igazi aplázia állapotába, lezajlott az első kemoterápiás kezelés-sorozatom és most várok arra, hogy a csontvelőm szépen elkezdjen dolgozni.

Nem fejtem ki továbbra sem milyen jellegű fájdalmaim vannak, legyen elég annyi, hogy a levertségtől, fájdalomtól, lelki megborulástól sétálni sem bírtam már két napja, pedig terveztem. 

Valamelyik nap eszembe jutott, talán mert találtam a feminán vagy a life.hu-n egy cikket a bűvös 30-as számról, a húszas évek elhagyásáról. Ebben a cikkben és sajnos sok nő ismerősöm fejében is a 30-as szám valami büntetésként szerepel, mint valami stigma, hogy snitt itt vége a húszas éveknek, öreg tyúkká avanzsálsz és oltári bulika kell, hogy kerekedjen ez alkalomból, mert meg kell siratni a fiatal bakfis éveket.

Üzenem nektek kétségbeesett kortársaim, örüljetek neki, hogy megéltétek a harmincat. Hogy van kivel koccintani, önfeledten szórakozni, kirándulni, pezsgőt durrantani.

Én személy szerint alig várom, hogy megérjem a 30-at, a 42-t és a 67-et is. Én azért teperek, hogy kitudjak menni a gangra jól felöltözve egy kicsit sétálni, gyógyulni, hogy maszk nélkül magamhoz ölelhessem a szeretteimet, hogy legyen még 30-40 gondtalan évem. Alig győzöm kiidegeskedni a biopsziát vagy felkelni az ágyból csontfájások nélkül.

Édesapám megjegyezte, hogy a metróban található egy plakát 6 tyúkkal (Feleségek luxuskivitelben c. műsor). Megnéztem két adást. Kár volt. Innen üzenem nektek luxifeleségek, akiknek a párja mind mérnök és ingatlanbefektető: Gyertek ide és lehet pofázni ki mennyire erős, ambiciózus és okos(?) biznissz vumen közületek vajnatimikécskéim, meg hogy ki min ment át, mert kedvem lenne az összeset befektetni egy fél évre ide a hematológiára, hogy visszavegyenek az arcukból. Míg a magyar egészségügyben kézfertőtlenítő és wc papír hiánnyal küzdenek a kórházak, hogy a munkaerő hiányról már ne is beszéljek, addig ezek a senkiházik száguldoznak kint a vakvilágban százezreket költve luxus tervezők táskáira.(Ezeket sem verték el cipővel általános iskola alsóban a felsős lányok tuti.) #luxus #picsa

 Az elengedés művészete

Rövid kitérőm után – köszönöm, hogy elmondhattam a véleményem, szeretném bemutatni, hogy miként váltam meg 29 év után a hajamtól, önkezűleg.

Utoljára babakoromban volt ilyen a fejem és csak remélni merem, hogy anyum alsó részéből nem sminkkel jöttem a világra. (Tokám van, nagy, basszus, csecsemőként szerintem ezt jobban elnézte nekem a társadalom.)

Annyira hullott már a hajam, hogy az egész kórterem velem volt tele. Az ágyneműm, ételek, padló, minden. Jelezték a nővérek jószándékúan, hogy higgyem el idővel tök jó lesz minden. Tudom, hogy igazuk van, eddig itt még mindenkinek mindig igaza volt. Egyébként az ápolók és nővérek tényleg nagyon kedvesek (az orvosok is mielőtt még valaki kiforgatja a soraim), nélkülük sokkal rosszabb lenne minden. Mindig próbálnak mondani valami bátorítót, vagy akkor is próbálnak türelmesek lenni veled és mosolyt csalni az arcodra, ha látod, hogy a fenébe kívánják az egész napot és a vele járó stresszt. Én igyekszem nem őrületbe kergetni őket és keveset csengetek, minimálisan kérdezek.

Kb háromnegyed óra kellett mire legépeltem a fejem. Először levágtam kisebbre, jaj de örültem magamnak hogy jó lesz ez így, nem annyira drámai a váltás. Hát nem, ez is hullik, és ha nem szeretném, hogy dalmata foltos legyen a fejem, akkor ettől a kis hajtól is meg kellett szabadulnom. Az alap volt, hogy nem engedem másnak, hogy lenyírja. Hogyisne, ez nekem életem eddig legfontosabb kopasztása volt. Persze rögtön a Maléna című film jutott eszembe, és hát felvértezve lendülettel, Monica Belluccinak éreztem magam.

Aztán a végeredmény “Sorstalanság” lett enyhe Amber Rose beütéssel.(Micsoda kulturbarbár kombó tudom - a szerk.) amin már nem borulok ki, csak rettenetesen fura.

Talán ez a legnehezebb lépés az egészben a fájdalmak elviselése mellett. Elmúlik a nőiesség és a varázs. Tudom, hogy egy kopasz fej is lehet szép és én büszke vagyok arra, ahogyan kinézek most. Haj nélkül az ember szemét, arcát figyelik az emberek. Én büszke vagyok, hogy a szemeimben hordozom most az erőm, a kitartásom.

Nem félek megmutatni, hogyan nézek ki, milyen nehézségekkel kell szembe néznem, mert mindeközben gyógyulok és újjászületik bennem a sok sok erős gyógyszer.

Nem lehet mérlegre tenni egymás problémáit, mert ezt nem kilóban mérjük, ezt emberségben mérjük. A szellemem túlélte a kezdeti megpróbáltatásokat, és már tudom mit kell tennem. Jelen állapotom örökre megváltoztatja az életemet és már soha többé nincs visszaút a múltamba. Különben is: minden vagány nő életében egyszer legépeli a haját. A színésznőknek mindig ez hozza meg életük szerepét, hát nekem is remélem az Oscar díjat :)

Szeretnék erőt adni ezzel a bejegyzéssel sok-sok betegtársamnak és üzenem magunknak, ne adjuk fel! Semmi nem szégyen.

Csakhogy hű legyek önmagamhoz, megosztom veletek legnagyobb titkom: ha a nemiszerv szőröd marad a kezedben, akkor működik a kemó. Először fura, aztán olyan mintha brazil cukorgyanta lennél hónapokig. Kiélvezem, mert én Szándokánnal hajóztam éveket és hát nem kellett a szomszédba mennem Revalidért sem.

Jóisten, hogy írhat le ilyeneket ez a lány? Ez azért már tényleg sok.

Ne sápítozzál, gyere ide és csináld jobban! Sápítozni én is tudok.

Minden nap lesznek nehézségek de egyszer vége és felerősödve óriási dolgok várnak még ránk az életben.  Gyógyult rákosok luxuskivitelben ;)

 Kell legyen időd mindenre! Legyen időd azokra, akikre Te akarod!

Sosincs késő megfordítani a belső órádat.

Élni és nevetni vagy legalábbis mindenki tanuljon meg egy rossz viccet amit elsüthet bármikor.

Ezennel kopasz hónapot hirdetek, nekem nem is akármilyen TÁRSAM akadt benne :) <3

Szeretettel: Réka

Anima, andiamo. Non ti sgomentare
di tanto freddo, e non guardare il lago,
s’esso ti fa pensare ad una piaga
livida e brulicante. Sí, le nubi
gravano sopra i pini ad incupirli.
Ma noi ci porteremo ove l’intrico
dei rami è tanto folto, che la pioggia
non giunge a inumidire il suolo: lieve,
tamburellando sulla volta scura,
essa accompagnerà il nostro cammino.
E noi calpesteremo il molle strato
d’aghi caduti e le ricciute macchie
di licheni e mirtilli; inciamperemo
nelle radici, disperate membra
brancicanti la terra; strettamente
ci addosseremo ai tronchi, per sostegno;
e fuggiremo. Con la piena forza
della carne e del cuore, fuggiremo:
lungi da questo velenoso mondo
che mi attira e mi respinge. E tu sarai,
nella pineta, a sera, l’ombra china
che custodisce: ed io per te soltanto,
sopra la dolce strada senza meta,
un’anima aggrappata al proprio amore.
—  da Parole: diario di poesia
Antonia Pozzi
A munkásosztály utánunk szólogat:

Kislányommal sétálunk kézenfogva. A munkásosztály egy büszke, festék foltos nadrágban kávézó tagja utánunk szól:
- Jajj, de pettyesek vagytok! Szépek vagytok.

Nem sértődtem meg. Megköszöntem.

Tegnap magamban caplattam el mellettük, magassarkúban, kalapban. Utánam fordultak, majd egyikük odaszólt:
- Szép jó napot, asszonyom.

Ezért se haragudtam meg. Mondtam is neki, hogy jó munkát kívánok.

Én ugyan nem szoktam kiakadni, ha valaki cicceg, cuppog, beszólogat, de azért csak megjegyzem itt halkan, hogy ha egy melóban megfáradt férfi szeretné az elhaladó nőket méltatni, hát így is lehet. Szokás is. A tahóságot nem kell osztályalapon mentegetni,, és vice verda:: attólaki melós, nem lesz tahó.

A legjobb barát az, akivel együtt nevettél és sírtál. A legjobb barát az, aki szereti és elfogadja az összes fura ügyed. A legjobb barátod az, akinek a pólója foltos a szempillafestékedtől, a sok sírás miatt. A legjobb barátod az, aki csak rád néz, és egy egész párbeszéd lezajlódik köztetek anélkül, hogy egyszer is kinyitnátok a szátokat. A legjobb barát az, aki a legrosszabb állapotodban is látott és azt mondta: te vagy a legjobb. A legjobb barátod az, aki harcolt érted és megvédett akkor is, mikor tudta hogy, nincs igazad. A legjobb barátod az, aki őszintén mondhatja azt, hogy szeret. A legjobb barátod az, aki seggbe rúgott és ráébresztett, mikor valami nagy hülyeséget akartál tenni. A legjobb barátod az, aki ismer kívül-belül. A legjobb barátod az, akinek sosem kell kérdeznie, mert már tudja a válaszokat. A legjobb barátod az, aki veszekszik veled, hiányol és a sok hülyeség után is kibékül veled. Aki melletted áll a nehéz időkben is és mindig elnézi, ha egy r*b*ncként viselkedsz. Aki nem várja el, hogy bocsánatot kérj tőle. A legjobb barát az, aki köntörfalaz csak azért, hogy ne kerülj nagy bajba. Az, akinek mindig szüksége lenne rád és hiányolni fog, mikor egyedül van és te nem lehetsz ott, de tudja, hogy ott lennél, ha tehetnéd.

A tárgyak új élete

Azt hiszem, elmentél. Tulajdonképpen nem bánom.
El akarom hitetni magammal,
hogy a mozdulatok okozzák a függőséget,
mint néhány dohányosnál,
nem is olyan képtelenség, ha belegondolunk,
olvastam egyszer egy enyhén autista fiúról,
aki készíttetett magának egy széket, aminek a karfái ölelő
karokat mintáztak,
naponta háromszor belefeküdt, és ettől jól érezte magát.

Úgy néz ki, mindent elvittél.
Mosás után vettem észre, hogy a fél pár
piros zoknid itt maradt, fehér ingeim közé keveredett,
darabonként szedegetem ki a rózsaszín foltos ruhadarabokat,
felveszem az egyiket, és az utcára érve megállapítom,
éppen úgy nézek ki, mint akit most lőttek mellkason.

—  Karádi Márton
egy korszak vége és egy kecske vemhessége

történt egyszer, hogy egy lelkes olvasóm felbuzdult és megkeresett, hogy fiatalítsam meg két székét. ha tudta volna, hogy 5 hónapot kell várnia a végeredményre (hence a kecske vemhessége), akkor bizonyára nem keres meg. február közepén kaptam meg ezeket a székeket, gondolhattam volna, hogy baj lesz abból, hogy csak márciusban fotóztam le az eredeti állapotot, méghozzá így.

hát gratulálok. ránézve azt gondoltam, hogy ez maxi 10 óra meló lesz, mindennel együtt és az érdemi meló valószínűleg nem volt több ennél.

nekiálltam hát kromofágozni, lekentem vagy százszor és minden alkalommal csak magát a kormofágot kapartam fel, szóval eltartott egy darabig, mire felfogtam végre, hogy ezen a széken már nemigen van lakk, teljesen feleslegesen szopatom magam.

időközben gyorsan el is költöztem, arra elment vagy 3 hét azonnal. utána jött a csiszolás, amit általában rohadtul ellinkeskedek, de mivel itt most nem kellett festeni, csak lakkozni és szerettem volna, ha igazán szép, ezért nemcsak nem kummantottam el, de még a csiszológépet is a kezembe vettem for maximum effort.

itt kezdődött az őrület első szakasza, mert hiába csiszoltam, mindig volt olyan része, ami még lehetett volna szebb, ezért úgy éreztem, hogy soha nem fogom befejezni. (legutóbb például tegnapelőtt csiszoltam egy részét újra, úgy, hogy már le is volt lakkozva, de ránéztem és nem tetszett.) mikor úgy éreztem, hogy ez most kábé oké, ez a vége, akkor meg azt láttam, hogy az eredmény foltos. nem olyan vintázsosan cuki vagy leopárdosan elegáns, hanem egyszerűen csak foltos. itt rövid egyeztetés jött a tulajdonossal, miszerint figyelj, lecsiszoltam, de foltos, innentől vagy felgyújtom a széket, vagy magamat, vagy jó lesz így is. jó lesz így is? jó lesz.

hát úgy hagytam. szuper, akkor most lekapom az ülőkét, meg a háttámlát, újrahúzom, lakkozás, maxi egy hét. aha. egyszer írtam már a hatvanas években összeszerelt bútorok bájáról, miszerint kiabüdöskurvaanyámhúztamegennyireezeketacsavarokat. azzal a különbséggel, hogy míg az előző fotelnál egy nap alatt azért sikerült kicsavaroznom a lábakat, itt kb. két hét volt a Csavarozási Időszak. Mivel én ezeket a projekteket az óráim közötti felesleges másfél órákban csinálom, nap mint nap azt vettem észre, hogy ma is másfél órát feszítettem egy szék felett, és sajnos azon kívül, hogy lemocskoskurvaanyádoztam a csavarokat, nem túl sok mindent tudtam felmutatni. Teltek hát a napok, én meg mindennel próbáltam kicsavarozni őket, az összes csavarhúzómmal, kombinált fogóval, heringgel és ezzel is, amit a Zembertől kaptam, mert ő tudja, hogy mi kell nekem.

sajnos ez a gyönyörű szerszám sem segített, bár messze ez volt a legjobb, a végén mégis maradt két csavar, amiből egyet végül egy tanítványommal csavartattam ki, a másikat pedig ő sem bírta kicsavarozni, úgyhogy el kellett fűrészelnem. Elfűrészelnem, bakker, comme ci!

Végül csak kicsavarozódott az a rohadék, persze akkor elmentem nyaralni, hopsz, még két hét. Becsületemre váljék, hogy miután visszajöttünk, egy héten belül megcsináltam, de ez nem változtat azon, hogy én is beállhatok a soha nem készen lévő mesteremberek sorába. (leszámítva azt, mondjuk, hogy én nem is értek ahhoz, amit csinálok. oh, wait…)

ez lett hát a vége, holnap leszállítom. és valóban ez a vége, mert a többi felújítandó bútort eladogadtam, és a költözéssel - úgy látszik - a felújítási kedvem is az én drága, régi műhelyemben maradt. olyannyira, hogy semmilyen bútort nem nézegetek már, se felújítottat, se felújítandót. oh, well. talán majd egyszer visszajön a kedv. addig is, au revoir!

«Quanto bene vuoi a lui ?»

«Oh» gli risposi «Hai presente un bosco? Un folto bosco verde, rigoglioso, bellissimo, dove ti perdi tra odori e rumori? Ecco, il mio bene per lui è grande quanto quel bosco.»

«E invece a me ? Quanto bene vuoi a me?»

«Ah» gli risposi «Il mio bene, per te, ha la stessa importanza di un seme.»

Mi guardò male, imbronciato.

«Significa che non mi vuoi affatto bene, quindi.»

Gli sorrisi « Anche il bosco più immenso, persino la foresta amazzonica, ha avuto origine da un semplice seme. Il bene che nutro per te, è come un seme; può solo crescere, e crescere, ed aumentare. E a differenza del bosco, le tue radici sono affondate nel mio cuore»

Non arrivare a conclusioni affrettate. Rifletti prima di parlare.

Alessia Alpi (Volevoimparareavolare, scritta da me)

!!!

Ez kérem, az én szívem. Kicsit sebes, kicsit foltos, kicsit hiányos, de ez ÉN vagyok. Én szeretem ezt a naiv áldozati bárányt, mert nem a butaság irányított, hanem a jóindulatom mások felé. És felfedezem, hogy mindezt addig hagytam, amíg meg nem tanultam magamat szeretni. Akik rám néznek, látják közvetlenségemet, odaadásomat, kedvességemet és az emberekbe vetett mérhetetlen hitemet, azt mondják nekem: „naiv vagy”.
Oh, hát ez csodálatos!
Elmondjam neked, mennyire naiv vagyok? Bizalmat adok neked, majd a szívemet, mert nem olyan porcelánból van, amit ne tudnék összeragasztani a hitemmel. Hiszem, hogy bennem van az a világot megfordító erő, hogy minden egyes összetört pillanat után felállok, és ismét szeretni kezdek. Tudom, hogyha kitartom a szívemet magam elé és így élek, előbb-utóbb össze fog törni. De elmondhatom magamról, addig is éltem. Érzem minden érzelmemet, minden általam megélt mélységet. Érzem, hogy bátrabb vagyok, mert ha még egyszer leesek, leporolom magam, és felállok, mert már előtte százszor megtettem ugyanezt. Szeretem magam annyira, hogy ne bántson az, hogy te történetesen ki akarsz használni. Azt csak te hiszed, hogy engedném. Megnézném én azt, mennyire tudnál kihasználni egy olyan embert, aki hatalmában van annak, amitől te félsz. Legtöbbször azok az emberek akarnak gáncsolni, akikben túlságosan nagy a félelem ahhoz, hogy ki merjék nyitni a szívüket. Keresnek egy oltalmat adó keblet, amire ráborulhatnak, majd lelkiismeret-furdalás nélkül megfutamodnak. Ám megváltoznak a játékszabályok: nem tudsz kihasználni, ha elvárás nélkül feléd nyújtom azt, amit szeretnél. Legyél bárki, ha rossz szándékkal közeledsz felém, már azelőtt érezni fogom, mielőtt bemutatkoznál nekem. Innentől kezdve enyém a döntés, hogy adok neked, vagy tovább engedlek harag vagy neheztelés nélkül.
Nem számít, hogy mit gondolsz rólam. Te is ugyanúgy fogsz kapni belőle. A bizalmamból. Sőt, neked többet adok. Mert benned több a félelem és az igény arra a szeretetre, ami idevonzott felém. Vidd nyugodtan magaddal. Mindenkinek jut…. Ha önszeretetünk biztos lábakon áll, így lesz saját világunk minden világok legjobbika. Szívesen látlak téged is, mert bízom benned és magamban. És te kiben bízol?

I primi di luglio - Eugenio Montale

Siamo ai primi di luglio e già il pensiero
è entrato in moratoria.
Drammi non se ne vedono,
se mai disfunzioni.
Che il ritmo della mente si dislenti,
questo inspiegabilmente crea serie preoccupazioni.
Meglio si affronta il tempo quando è folto,
mezza giornata basta a sbaraccarlo.
Ma ora ai primi di luglio ogni secondo sgoccia
e l’idraulico è in ferie.