farkat

Fleischerei

vagyis húsüzem a munkaadóm, évek alatt egyszer jutott eszembe, hogy venni kéne valami húst, és az se nem jött össze

a raktárból azt viszek el, amit akarok, beszkennelik, zacskókba teszik, ennyi, valamikor hetek múlva kapok egy blokkot, hogy a legközelebbi fizetésből levonják a cucc árát

az üzem meletti épületben van egy hatszáz négyzetméteres bolt, vagyis inkább ilyen kulináris csemegeüzlet, büféreggelizőhely, étterem, imbisz, ez mind egy légtérben, egyszer vettem ott valami édességet, meg spanyol sonkát, és harminc százalék kedvezményt kaptam, céges ruhában voltam

szóval az üzletben vehetnék is húst, de nekem pont marhalábszár kellett, sztékek, bélszínek, hátszínek voltak, még velőscsont is hosszában kettévágva, de lábszár nem volt, azt mondták, rendelni kell, és reggelre ittvan

hát, nem rendeltem, inkább megtudtam, honnan jön, ha rendelünk, és elmentem oda, azóta is ott veszek húst

a Färber cégnek csinálok most reklámot, ez ilyen rendes mészárszék, de nem kicsi, baszottnagy húsbolttal, bejön az élő állat, levágják, kimérik, ez azért friss, szerintem

marhás, borjas, birkás napokon rendesen sorba kell állni, menekültek innen visznek vallásuknak tetsző húst, mink meg gazdasági menekültek szintén, vadat is vehetsz minden csütörtök délután, legolcsóbb, legjobb

egy hét múlva jön kisebb fiam haza, vettem szarvast, őzet, marha lábszárat és farkat

57. fejezet

Harry ujjai feljebb simogatják a felsőmet, amitől lélegzetem felgyorsul. Egy mosoly lopódzott gyönyörű arcára, ahogy feltűnt neki.

„Egyetlen egy érintés és máris lihegsz.” Suttogja rekedtes hangjával. Előre hajol, leemelvén az ölén pihenő lábaimat, így könnyedén fel tud hajolni hozzám, hogy ajkát a nyakamra nyomhassa. Nyelve végigszánt nyakamon, én pedig remegni kezdek. Ujjaim elvesznek göndör fürtjeiben, ő pedig a bőrömet harapdálja. Egyik keze a lábaim közé csúszik, ám megragadom a csuklóját, hogy megállítsam.

„Mi a baj?” Leheli.

„Semmi… csak azon gondolkodtam, hogy ezúttal én szeretnék valamit neked csinálni.” Elkapom a pillantásomat. Ujjai közrefogják az arcomat, miáltal kényszerítve vagyok, hogy tekintetébe nézzek. Megpróbálja elrejteni önelégült mosolyát, ám már feltűnt nekem.

„És mit szeretnél nekem csinálni?”

„Hát… úgy gondoltam, hogy… tudod, amit a múltkor mondtál?” Nem tudom, hogy miért vagyok ennyire szégyenlős az efféle szavakkal kapcsolatban, amikor Harry gyakorlatilag mindent kiejt, amire gondol, de az a szó, hogy „szopás” nem igazán szerepel a szótáramban.

„Le akarsz szopni?” Kérdezi, teljesen ledöbbenve. Hivatalosan is megrémültem. Mégis, valahogy beindultam tőle.

„Um… igen. Mármint, csak akkor, ha szeretnéd?” Remélem, hogy ahogyan a kapcsolatunk fejlődik, képes leszek ezeket a dolgokat előtte is kimondani.

„Persze, hogy akarom, azóta akarom az ajkaiadat körülöttem, hogy először megláttalak.” Mondja. Furcsán hízelgőnek tetszik nyers megjegyzése.

„Biztos vagy benne? Láttál már valaha… farkat ezelőtt?” Tudom, hogy tudja a választ rá. Talán csak megpróbál emlékeztetni rá?

„Persze, hogy láttam. Mondjuk nem igazit, de képeken igen, sőt egyszer rányitottam a szomszédomra, miközben olyan filmet nézett.” Árulom el, mire visszafojt egy nevetést.

„Ne nevess ki, Harry!” Figyelmeztetem.

„Sajnálom, nem nevetlek, bébi, csak sosem találkoztam olyannal, akinek ilyen kevés tapasztalata van. Mondjuk jó pont, esküszöm. Csak néha az ártatlanságod egész egyszerűen megőrjít. De mindez egyben be is indít, és én vagyok az egyedüli, akinek köszönhetően elélveztél, a saját segítségeden kívül, persze.” Ezúttal nem nevet, amitől egy kicsit jobban érzem magamat.

„Oké, akkor… kezdjük.” Kérem. Mosolyog, ujjbegyével cirógatva az arcomat.

„Kis pimasz, ez tetszik.” Mondja, felemelkedve.

„Hova mégy?” Kérdezem, mire elmosolyodik.

„Sehova, csak leveszem a nadrágomat.”

„Én akartam azt csinálni.” Duzzogom, ő pedig nevet, visszavéve a nadrágját.

„Akkor tessék, babe.” Kezeit a csípőjén pihenteti.

Mosolygok, s közelebb lépek hozzá, hogy lehúzzam nadrágját. A boxerjét is le kéne vennem? Harry hátralép egyet, s leül az ágyra.

Letérdelek elé, mire mély lélegzetet vesz.

„Gyere közelebb, babe.”

Közelebb csúszok hozzá, kezeimet térdein pihentetve.

„Minden okés?” Kérdezi óvatosan.

Bólintok, ő pedig felemel a könyökömnél fogva.

„Inkább csókolózzunk egy kicsit.” Ajánlja magára húzva. Megkönnyebbülök, még mindig ezt akarom csinálni, csupán szükségem van néhány percre és csókolózásra, hogy összeszedjem magamat, és hogy még jobban ellazulhassak.

Megcsókol engem, először lassan, de aztán pillanatok alatt az a jól ismert elektromosság veszi át az uralmat bennem. A karjait ragadom meg, melyek kemények az ujjbegyeim alatt, s előre-hátra ringatózom az ölében. A vékony boxerében levő keménysége megduzzad. Gyengéden a hajába túrok, s azt kívánom, bárcsak szoknyát viseltem volna, hogy most csak felemelhessem, és máris érezhessem magam alatt. Gondolataim meglepnek, ahogy lenyúlok hozzá, hogy megérintsem a boxerén keresztül.

„A picsába, Tessa. Ha ezt tovább folytatod, megint a boxerembe élvezek el.” Nyögi, én pedig megállok, lemászva róla, hogy újra térdre ereszkedhessem.

„Vedd le a nadrágodat.” Utasít, én pedig bólintok, kigombolva őket, s lecsúsztatva a lábaimon. Bátornak érezvén magamat, leveszem a felsőmet is és félredobom. Harry az ajkait rágcsálja, ahogy visszatérek hozzá, lehajolva előtte. Ujjaim a derekára csúsznak, s megragadom boxere felső részét, ő pedig kicsit felemeli a derekát, hogy könnyedén levehessem róla.

Érzem, hogy szemeim kikerekednek és hallom a saját zihálásomat, ahogy Harry férfiassága a szemem elé tárul. Hűha, nagy. Sokkal nagyobb, mint vártam. Hogy fogom ezt egyáltalán a számba venni? Néhány másodpercig bámulom, addig, amíg ki nem nyúlok, hogy megérintsem a mutatóujjammal. Harry nevet, ahogy férfiassága enyhén megmozdul.

„Hogy… úgy értem… mit kellene először csinálnom?” Dadogom. Kényelmetlenül érzem magamat a mérete miatt, de ennek ellenére is végig akarom csinálni.

„Megmutatom, tessék… fogd közre az ujjaiddal, mint a múltkor.” Mondja. Úgy is teszek, s egy kissé megmozdítom őket. A bőre, ami körülöleli őt, sokkal puhább, mint vártam. Tudom, hogy úgy vizsgálom, mint egy természettudományi projektet, de ez annyira új nekem, hogy komolyan annak is tűnik nekem. Enyhén megszorítom, s kezemet fel-le mozgatom rajta.

„Valahogy így?” Kérdezem, s Harry biccent, mellkasa fel-le mozog.

„Most pedig… csak vedd be a szádba. Nem az egészet, de persze, ha tudod… szóval, csak vegyél be annyit, amennyit tudsz.” Utasít. Mély lélegzetet veszek, s előre dőlök. Kinyitva a számat beveszem, de csak félig. Felszisszen, kezei pedig a vállamra kerülnek. Kissé visszahajolok, valami sós ízt érezvén. Ez máris az élvezete? Az íz eltűnik, én pedig fejemet fel-le mozgatom rajta. Valami ismeretlen ösztön azt súgja, hogy mozgassam a nyelvemet is körülötte.

„A kurva életbe. Ah, igen, ez tetszik.” Dörmögi Harry, én pedig megismétlem a mozdulatot. Markolása a vállamon erősebb lesz, csípője óvatosan fel-le mozog a számban. Még tovább mozgok, majdhogynem teljes egészében bekapva őt. Felnézek rá, tekintete szinte fenn akadt, s mennyeien fest. Visszaterelem figyelmemet a szopásra, kicsit gyorsabban mozogva.

„Használd a… kezedet… a szabad részemen.” Lihegi, én pedig engedelmeskedem. A kezem fel-, és lemozog az alsó részén, míg a szám a felső részén dolgozik. Nagyot szívok, mire felmorog.

„Bassza… meg… Tessa. Annyira… közel vagyok hozzá…” Megfeszül. „Ha nem akarod a szádba, akkor… meg… kell… állnod.”

Felnézek rá, még mindig úgy, hogy a számban van. Imádom azt, hogy miattam veszíti el az önuralmát.

„Francba… nézz rám… folyamatosan.” Teste újfent megfeszül, ahogy engem néz. Rápislogok, teljes hatást elérve. Harry szakadatlanul a nevemet átkozza, s némi rándulást érzek a számba, amikor a meleg, sós nedv kis adagokban elkezd lefolyni a torkomon. Lenyelem és visszahátrálok. Nem volt olyan rossz íze, mint elsőre gondoltam, de egyáltalán nem volt finom sem. Kezei a vállamról az arcomra vándorolnak.

„Milyen volt?” Alig kap levegőt. Felemelkedem és leülök mellé az ágyra. Karjai átölelnek, s fejét a vállamra fekteti.

„Szerintem jó volt.” Mondom, mire felnevet.

„Jó?”

„Jó volt, mondhatni. Hogy így láthattalak. És nem is volt olyan rossz íze sem, mint gondoltam.” Vallom be. Cikinek kéne éreznem magamat amiatt, hogy bevallottam, hogy tetszett, de nem érzem annak. „És neked milyen volt?” Kérdezem idegesen.

„Kellemesen meglepődtem. Ez volt a legjobb szopás, amit valaha kaptam.” Elpirulok a szavai hallatán.

„Hát persze, hogy az volt.” Nevetem. Értékelem, hogy megpróbál egy kicsit segíteni, hogy jobban érezzem magamat a kevés tapasztalatom miatt.

„Nem, tényleg. Az, hogy ennyire… tiszta vagy, ez valamit művel velem. És a picsába, amikor rám néztél…”

„Oké, oké!” Vágok közbe, kezemmel intve. Azért nem akarom minden egyes részletét újra átélni az első alkalmamnak. Felnevet, s gyöngéden hátradönt a matracra.

„Most pedig engedd meg, hogy én is olyan gyönyört adjak neked, mint amit te adtál nekem.” Dörmögi a fülembe, s megszívja a nyakamon a bőrt. Ujjai az alsóneműmbe akadnak, s lejjebb tolják. „Az ujjamat vagy a nyelvemet akarod?”  Kérdezi csábítóan.

„Mindkettőt.” Felelem, mire elmosolyodik.

„Ahogy kívánod.” Mondja, s fejével hozzám hajol. Nyöszörögve a hajába túrok újfent. Sokszor csinálom ezt, de úgy látszik, tetszik neki. „Ezúttal két ujjamat próbáljuk ki.” Mondja az érzékeny pontomnak. A hátam ívben megfeszül az ágyon, s perceken belül egy teljesen eufórikus állapotba kerülök, Harry nevét mondva, ahogy teljesen elveszem.

Csendben marad, ahogy mellém fekszik, hagyva, hogy élvezzem, ahogy szép lassan lenyugszom. Miután légzésem lelassul, felülök, s ujjaimat a tetovált mellkasára fektetem. Figyelmesen néz engem, de nem állít meg.

„Senki sem érintett még így meg.” Vallja be, én pedig minden egyes kérdést megpróbálok lenyelni, amit fel akarok tenni neki. Ahelyett, hogy kikérdezném, halványan elmosolyodom és egy gyors puszit lehelek a mellkasára.

„Velem maradsz ma éjjel?” Kérdezi, én viszont nemet intek a fejemmel.

„Nem tudok, holnap hétfő és óráink vannak.” Vele akarok maradni, de nem vasárnap.

„Kérlek.”

„Nincs is semmiféle ruhám, amit holnap viselhetnék.”

„Vedd fel azokat. Kérlek, maradj velem. Csak egy éjjel, és ígérem, hogy időben beérsz majd az óráidra.”

„Nem is tudom…”

„Még afelől is biztosítalak, hogy tizenöt perccel korábban fogsz odaérni, hogy legyen elég időd Liammel találkozni abban a kávéházban.” Mondja, mire eltátom a számat.

„Ezt mégis honnan tudod?”

„Figyellek… Mármint, nem mindig. De sokkal többet veszek észre, mint gondolnád.” Mondja, mire a szívem szinte kidurran. Kezdek belezúgni, gyorsan és mélyen.

„Maradok.” Mondom, de felkapom a kezemet, hogy folytassam. „Egyetlen egy feltétellel.”

„És mi lenne az?” Mosolyogja.

„Gyere vissza irodalomra.” Kérem, mire felemeli a szemöldökét.

„Rendben.”

Elmosolyodom az egyszerű válaszán, ő pedig közelebb húz a mellkasára.

Fordította: Nicks