esztergom

“S MIND EZ CSAK IDŐ KÉRDÉSE VOLT”

(Felsóhajtottam!)

Voltam,de mégsem.
Csak egy társam volt,
A csend.

Csend volt de küzdöttem.
Tetszett,hogy szenvedem?
Engedj!

Megszabadultam, 
Majd barátságot kötöttem 
Újból veled.

Ennek ellenére azt hittem
Mindent megtettem,
Hogy megszabaduljak tőled.

De nem!

Saját magamat is becsaptam.
Az ál-édeni hónapok követték egymást egy darabig.

Ám egy idő után
már ez sem volt az igazi.

Sehogy sem  volt jó.
Itt ragadtam (gondoltam).
Csak rajtam múlt,hogy megtegyem.
 
Elég volt! 

Minden nap szenvedtem.

A szoba közepén fetrengtem
És kerestem a választ,
hogy újra megtaláljam magam.

(Hagyd abba!)

Egész végig tudtam,
Hogy fő ellenségem saját magam voltam.
,Nézd;

Abbahagytam.
És az igaz Én mellé álltam.
Megszabadultam.

—  EZ NEM EGY VERS,MERT NEM TUDOK VERSET ÍRNI. HAHA

Gondolná(to)k, hogy így néz ki egy Babits-kézirat?:)
Egy népszerű kiadásban ez a rész így szerepel:

“Vérét fölitatják
a szürkületi vatták.
Árnyék elborit.
Bezárul a diófa,
leveleivel óva
magányát s titkait.

Oszlopba, háztetőbe,
koppanva, beütődve
bőregér csap át.
Gyertya lobban égni,
s száz pille összevéti
az életet s halált.

S száz kandi szemer láng
pislog egyszerre fel ránk:
a város villanya.
Köztük e fölébredt
csillagos földi égnek
tejutja a Duna.”

Részlet BABITS MIHÁLY: VERSES NAPLÓ
(Esztergom, Előhegy, 1932. nyarán) c. művéből (megjelent: Nyugat, 1932/21.) Lelőhely: OSZK

Fb