elvar

youtube

belebújt a pici nyúl a nagy rút cilinderbe
betakarta apró szemét
azt gondolta ezek most vagy elvarázsolják
vagy csak simán meglincselnék

kinézett magának egy kényelmes kuckót
és mackó nadrágban várta
hogy szerencséje lesz és nincsen több szívsérv
csak felfájás maximum nátha
 
de a sötétben elkapott pár
szűkszavú varázsigét
parázsló pálca végek
tüntették el a szívét
üres volt minden attól
pipája nem gyúlt többé
az ősz nem hullajtott már levelet
és csak kuncogott a vén
fehér szakállú lét

ki van most a nyuszi nyúlva
szíve mégis veri újra
hogy egy ilyen még nem a világ
bár a szerelem furcsa hogyan
eshet bele újra hogy szerethet
egy ilyen kislányt

gyere kedves orra nedves
szeme csillan szaga édes van e
esélyem te gyönyörű
kalapál a szívem érted dadogásom
nem is érted nem lesz a szívemben
derű

Hogy mit láttam meg benned? Egy lehetőséget.Később új dolgot. Ma már szerelmet. Mikor rámnézel a szívem kihagy egy ütemet. Jobb emberré válok tőled. Nem tudom mit teszel velem, hogyan teszed velem csak azt tudom, hogy elvarázsolsz. Az amit melletted érzek elmondhatatlan. Mikor tekintetünk találkozik,mogyoróbarna szemed beleolvad tengerkék szemembe, olyankor úgy érzem nincs lehetetlen. Enyém vagy, csakis az enyém. Érintésed miatt torkomban érzem szívdobbanásom. Egyetlen perc is sok nélküled. Te vagy minden jó, szép és remény. Csókod számon a végtelenségig élvezném. Maradj mellettem amíg élek s én mindennap elmondom neked mennyire szeretlek téged.
9

Pénteken Brugge-ben voltunk ahova nagyon rég szerettünk volna eljutni és azt kell hogy mondjam érdemes volt rá várni. Nem sorolnék nevezetességeket, szobrokat, épületeket, egyszerűen csak sétálni kell és élvezni. Mi is ezt tettük és nagyon jó volt. Hihetetlen hangulatos ez a kis város. Persze azért folyton rábukkan az ember valami érdekesre. Itt kiemelném a város kolostorához tartozó kis park részt ahol szerintem egy nagyon szép, elvarázsolt és elgondolkodtató installációval találkoztunk. Persze Brugge (is) veszélyes, nekünk is sikerült belefutnunk egy remek kis cukrászdába ahol rengeteg finomság volt. Nehéz nemet mondani. A végén egy szigorú macskával is meggyűlt a bajunk, szerencse, hogy volt egy üveg köztünk. (Ha esetleg kedves olvasó nem tudja milyen veszélyesek tudnak lenni nézze meg ezt.) A nap során valahogy (szerencsére) Erőszakikal nem találkoztunk.

Szóval nagyon szép a hely, jó lenne vissza menni és még jobban bejárni, azt gondolom rejteget még érdekességeket.

Megtalàltam életem szerelmét benned, azt nőszemélyt akivel egyek vagyunk, azt a nőt aki nem nyafog mindenért, a nőt aki elkezd oltogatni és nem sértődik be ha vissza oltom. Gyönyörű leányzó. Elvarázsol a mosolya, a szemében az igazság bújik meg, mely olykor kemény és nyers, de kellemesebb mint valami kegyes hazugság. Kecses teste még a sokat látott embereket is meglepi. Az első igaz szerelmem. Aki úgy bánik velem, ahogyan azt ellehet várni. Törődik velem, mindennél jobban szeret, kész értem mindenre. Egy igazi talpra esett leányzó, aki az enyém
Kifestőkönyv, nem csak gyermekeknek

Nem kifejezetten vagyok az a fajta személy, aki ha valamiért mindenki rajong, Ő is beáll azonnal a sorba. Sőt. Általában messziről kerülöm az éppen terítéken lévő populáris dolgokat. Emellett a kifestő mellett azonban nem tudtam említés nélkül elmenni, még művészi képességeim fényében sem. (A rajztudásom egyenlő a nullával.) 

Nemrégiben robbant be a köztudatba Johanna Basford illusztrátor és az Ő Elvarázsolt erdő című kifestőkönyve, hangsúlyozottan felnőtteknek. Mert ilyen is van ám, amikor nem csak a gyerkőc élheti ki vágyait, hanem a felnőttek életébe hozhat pozitív változást a színezés. Amikor újra beköszönt a második gyermekkor. Tudniillik, a felnőttek élete sokszor nem csak játék és mese, de hallott-e már mindenki a színezésről, mint terápiáról? Amikor az egyén élete a vártnál kicsit több stresszben bővelkedik és nem tudja hogyan vezesse le, akkor nagyon jót tesz ha elmerülhet cseppet a részletekben. 

És ez a könyv aprólékos kidolgozottságának köszönhetően pontosan erre való gyógyír. Elmerülni a geometriai minták, alakzatok hálójában, a részletesebbnél részletesebb ábrákban, a teret mindenhol betöltő végtelen motívumokban, a kusza és mégis pontosan egymást kiegészítő és egymáshoz passzoló illusztrációk labirintusában.. S mindeközben kibontakozik egy csodavilág, s hogy hogyan, annak csak a mi képzeletünk szabhat határt.

Az Elvarázsolt erdő azonban a brit illusztrátor második megjelent műve, hiszen Titkos kert néven már napvilágot látott legelső munkája 2013-ban, s a tervek szerint hamarosan követi a harmadik kötet, Elveszett Óceán címmel. Azt hiszem, joggal kéri a kötet elején a szerző, nevezzük meg, kinek is áll a tulajdonában eme csodavilág, hiszen annak első lapjától kezdve egészen az utolsóig, lelkének legrejtettebb zugaiba tesz egy csodálatos felfedező utazást.

Méltán népszerű s vált a felnőttek kedvencévé az Elvarázsolt erdő s egyben legújabb kedvenc időtöltésévé a színezés. Köszönjük, hogy a feledés homályából újra előkerült valami, amivel alkothatunk, és a lapok élettel való megtöltése során kicsit a mi hétköznapjaink is színesebbé válnak, s újra visszahozza azt a gyermeki lelkesedést és világra való rácsodálkozást, ami egykoron bennünk volt.

Ebay:  £7.94-tól.

Chamer Boglárka

4

Roewyn was a character of mine from a few years ago. In the LARP I used to play, she was an elf. She trained to be a skilled archer, and dawned her father’s armor in to battle. She died by the hands of a trusted friend, which lead to the damnation of his soul. Roewyn was a hard worker and strived to bring her people back to their formal glory. She followed the traditions of her people and hunted the white stag. I asked the amazing artists from Eminence to use Roewyn as inspiration for my card. I chose Ixion as her faction, because their culture speaks to me as raw and attuned to nature. I asked for a bow as her weapon, as well as a wolf companion.

With only 4 days to go on the Kickstarter, please show your support! Every pledge helps, as well as sharing this post! Thank you!

https://www.kickstarter.com/projects/1661433091/eminence-xanders-tales

4

SIENA & SAN GIMIGNANO

A következő nap utunk első állomása Siena volt. A város teljesen elvarázsolt, igazi olasz hangulata miatt. Tetszett, hogy a főutakat, vékony és gyakran meredek mellékutak tördelik meg. Az utcában rengeteg pizzéria, tésztabolt, és szuvenír üzlet várta a vásárlókat, olykor még ingyen kóstolóval is csalogattak minket a büfék. Habár nekem az olasz pizzával kicsit nagyobb elvárásaim voltak.

San Gimignano volt a következő város, amit meg kellett néznünk. A város aminek minimum 2 napig nem tudtam kimondani a nevét. volt mindenféle (szan dzsimignányó, szandzsi mandzsi, szan gimindzsáró stb) A város szintén nagyon tetszett. Itt megkóstoltam életem első  ízig vérig olasz fagyiját amely 3 euró volt (900ft) Nagyon nagyon reménykedtem, hogy nem csalódok a fagyiban, és végül is csak pozitív élményként tekintek vissza a kóstolásra. Finom volt, krémes, és pont olyan mint amilyenre számítottam.

Az Outfittem: Arra a napra egy lenge, nyári ruhát választottam amit a barátomtól kaptam a szülinapomra. Jó döntés volt, ugyanis a hőmérő higanyszála árnyékban sem csúszott 32 fok alá. Narancssárga kiegészítőkkel kombináltam és a fekete kalappal, amit Velencében vettem. :)

Június 28. vasárnap

Azok a fránya szemek. Mindig csak megigéznek, és magukkal visznek egy jobb világba. Elbűvölnek, aztán hopp megint a Földön vagyok. Ezek körülbelül addig tartanak, amíg látom az adott személyt. Utána volt nincs. Mintha soha meg sem történt volna.

Most hétvégén nagymamámnál voltunk. Csak egy éjszaka. Annyi pont elég, hogy kitisztuljon a mocskos tüdőm a városi szmogtól. Ilyenkor nem szeretek visszajönni (haza…), már ha lehet ezt otthonnak nevezni. No a vonatúton történnek néha izgalmas dolgok. Hazafelé most pont így történt. Hét kb. 16-17 éves diák utazott a tanárnőjükkel. Az a tanárnő csodás volt. Nem kék szeme volt, de a mozdulatai mégis elvarázsoltak. Titokban néha rá-rápillantottam. Ő talán csak kétszer nézett rám. Az egyik az volt, amikor a kedves diákjai közül valamelyik fiú megdobott egy labdával. Ők dőltek a röhögéstől. hát én már kevésbé. A tanárnő, hogy megkedveljék őt (nyilván csak ezért, különben nem így kellett volna viselkednie), szintén nevetett velük együtt, de mint egy gyerek, ugyanis eltakarta a száját miközben nevetett. Ez egy dologra vallhat csak. Ő is szégyellte a dolgot. Nagyon jól esett, hogy kinevetett. Na jó lehet, hogy csak a szituációt, de akkor is. Egy tanárnak inkább példát kéne mutatnia. De a mai világban ettől, már elszoktunk sajnos…

Szóval nem tudtam róla levenni a tekintetemet. A hangja érces volt, mint egy bár énekesnőjé. A haja egy barna gombára emlékeztetett frufruval. Próbált elvegyülni, és lazának tűnni a fiatalok között. Egy kicsit sikerült is neki.

Amikor leszálltunk a vonatról, már csak akkor nézett rám fél másodpercre, és ezzel véget is ért az, ami el sem kezdődött. Azért az arcát megjegyeztem. Sosem lehet tudni alapon. Az arcmemória csodákra képes. Még jó, hogy én abból jó vagyok. Legalább ez!