elmegyek

jah amúgy beszoptam egy zárcserét

tegnap mikor mentünk el már nem bírtuk bezárni. mikor jöttem haza, akkor már a bejutás is problémát jelentett.. most jött a zárszervizes, megcsinálta egy óra munka után mondott nekem egy olyat, hogy 22ezer. na mondom hadd próbáljam ki, hogy működik-e. és azzal a mozdulattal kizártam a lakásból. azóta dörömböl, hogy rám hívja a rendőröket. nem amúgy nem. kifizettem. de tököm. 18 ezer volt a zárszerkezet, és 4ezres órabér. a faszom fog informatikuskodni. elmegyek lakatosnak. amúgy nagyon menő sapkája volt a faszinak!!!!! kis ledek voltak a simliben elől. és mikor nem látott FELKAPCSOLTA A BASBALLSAPKÁJÁT!!!!

Tudod...elmondom mi a helyzet. Valahogy, valamikor, valamilyen felfoghatatlan módon a szívembe loptad magad. Néhány hónap elteltével azonban minden megváltozott. Elhittem, amiket mondtál. Nem tudom, hogy miért. Mostanra túlestünk sok mindenen, de idővel egyre egyoldalúbb lett a dolog. Olvastad a Tumblim, láttad a posztot, észrevettem a viselkedéseden. Csak egy a gond: nem valódi. Azért csinálod, mert "kell", hogy meghallgassam a nyavajád akkor is, mikor (érthetően) senki nem kíváncsi már rá. Nem tudom elviselni, amit most csinálunk. Egy folyosón állok, az egyik végén egy nyitott ajtó veled, a másikon egy zárt, ismeretlen. Én pedig már félúton járok a csukott ajtó felé. Nem vetted észre, hogy kimentem. Nem vagyok már neked olyan fontos, mint korábban. Tudod, már nem Te tartasz vissza, hanem az emléked. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, mindent helyrehozol, akárcsak eddig, de nem. Hátra kacsintgatok, hogy lássam, ha észreveszed, hogy eljöttem, de tudom magam is, hogy nem. A lábaim pedig csak egyre szaporázzák a lépéseim. Nehéz, én pedig nem tudom, hogy segíthetnék ezen, hiszen ha szólok, hogy hívj vissza... Ha azt jegyzem meg, hogy most elmegyek, elengedsz, mert azt hiszed menni akarok... Hangosan kopogok a talajon, hogy észrevedd, hogy távolodom, de már nem hallasz engem. A körülötted cseverésző, érted roskadozó lányok zajától. El akarom neked mondani, hogy vége, elmegyek, de akkor elengedsz és ez örökre lezárul. Így nyitva van az ajtó, még az utolsó pillanatban utánamrohanhatsz, de tudd, hogyha belépek azon az ajtón, soha többé nem fordulok vissza. Félek elválni tőled, nehéz elmondanom, hogy kihűlt, értelme sincs, de ha ezt bemásolnám neked el sem olvasnád. Jobb esetben győzködnél az ellenkezőjéről, vagy lezárnád egy "Aha, oké."-val én meg csak állnék idétlenül. Szóval, még pislákol bennem a remény, hogy rendbe jöhet, de órák kérdése és inkább vállalom a kínt, mintsem azt, hogy hónapokig szenvedjek, majd Te hagyj ott.

Szépítés nélkül.

Pislákol a tűz
Mi tartja még ébren ?
Hogy az élni akarás lenne azt erősen kétlem
Nekem már amúgy is végem


Csobog a patak
Mi az ami egyre hajtja ?
Talán a szeretet de inkább az utálat kavarja
Szememet ezernyi varjú kaparja


Csiripel a madár
Vajon szívéből énekel ?
Vagy legszívesebben csak szállna innen el ?
A remény soha, soha nem felel


Megfeszül a haldokló
Mily kínt élhet át ?
Mindenki megérdemelné a kegyes halált
De az élet nem csak a rossznak árt


Boldog aki álmodik
Miért nem alhatok örökké ?
Egyszer elmegyek, s nem jövök vissza többé
A világ tett ilyenné. Sötétté.

—  Me
youtube
Van távol egy hely, egyszer elmegyek majd arra,
Menj az Óperenciához, azt ott fordulj el balra.
Küldök képeslapot mindenkinek rajta egy baromi nagy szívvel,
Ráírom a hátuljára, hogyha ráérsz, akkor hívj fel.

mélyen traumatizált egy életre az egyetemista szegénység, így gondoltam, oldok egyet a dolgon, és elmegyek a westendbe sok pénzzel, és veszek vmi menőt magamnak, de idén a h&m meg a zara is úgy döntött, hogy a tizen- és huszonéves lányok helyett inkább a 40-es üzletasszonyokat szeretnék öltöztetni, ami mélységesen megdöbbentett, mert évekig égetett belülről a kesernyés irigység, amiért nem tudtam megvenni ezekben a boltokban egy csomó jó cuccot, nade most egyáltalán nem is voltak jó cuccok, szóval inkább vettem egy csomag kalmopirint a gyógyszertárban, majd a többi lány helyettem is szép lesz idén tavasszal

Felöltözöm, elmegyek Veszprémbe, és kibaszok mindenkit
—  Orbán Viktor ma reggel
nem hiszem el bazdmeg

hogy a javítóban töltött gyakorlatom két hete után úgy ahogy jól vagyok, mármint testileg nem törtem bele az életbe,  majd elmegyek másfél kibaszott órára az eötvös collegiumba, estére belázasodom, influenzás leszek, és félig meghalok. 

Sándor (58)
- Hol van a kiskocsija?
- Az már tönkrement, el kellett dobnom. Szereztem egy szatyrot, aztán abban van mindenem.
- Több, mint egy éve találkoztunk. Mi történt magával azóta?
- Igazából semmi nagy változás. Inkább még szegényebb lettem, mint voltam. Segítséget sehol nem kapok, akárhová fordulok. Maximum annyi, hogy bemegyek a Kürt utcába, adnak zsíros kenyeret, vagy elmegyek ételosztásokra, meg ahol ruhákat adnak. Szóval nagy változás nem történt. Ahhoz nagy pénz kellene, hogy az embernek megváltozzon az élete.
- Az egészsége hogy van?
- Hála istennek avval nincs gondom, azon kívül, hogy a lábam fáj, de az már a korral is jár.

(Sándorról készült korábbi portrénk itt található.)