egyveleg

- Nemáár’ - ámult Zsolti. - Szeptemberben leléptek Párizsba? Én mindjárt besza… - kezdte.
- Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt? - kérdezte Máday az ajtón kilépve.
- Mindjárt besza… mbázok a suliba - improvizált.
- Kezdheted is. - utasította. Zsolti állta a szavát, és idétlenül táncikálva “felszambázott” a lépcsőn, majd Máday mellé érve az ig. helyettes felé nyújtotta a kezét. - Hola, chica! - vigyorgott rá.
—  SzJG 8.
youtube

I just can’t stop laughing xDDD @egyveleg


Babuska

Mi is meglepődtünk mennyire nagy az igény az orosz street foodra"
- Péter alig nyitotta ki éttermét, máris a következőt tervezi. Megérkezett az orosz street food Magyarországba.

Babuska, vagyis nagymama oroszul. Péter felesége orosz, és Ő hiányolta a házias orosz ízeket a magyar éttermek kínálataiból. Bár vannak már orosz éttermek, de így még nem találkozhattunk vele. Ami belépéskor fogad, azt nem tudod hirtelen hova tenni. Minden VÖRÖS. De nagyon. Király! A csillárok a falon is megérnek egy misét, én nem is tudom hogyan tudnám leírni őket, de pont beleillenek ebbe a vörös térbe. Ha csukott szemmel, részegen visznek is rájössz milyen nemzetiségű étteremben lehetsz. A pultban önkiszolgáló jellegű rendszer uralkodik, de minden kérdéses fogásra kapunk választ. Péteren kívül szinte mindenki orosz az üzletben, mert szerinte a magyarok maradjanak a magyar konyhánál, az oroszok pedig az orosznál. Idegen, de megkóstolva mégis ismerős ételekkel léphetünk itt kontaktusba. Dominál a cékla, és a kapor, végre elszakadhat itt az ember a sablonos ebédek világából. Rakott harcsa céklával! Micsoda kombó, mennyire üdítő változatosság, és meglepően fekszik a magyar gyomornak. És a borcs! Ugye van egy tradícionális orosz leves, ami cékla-káposzta-oldalas ütős egyvelege, ami kábé olyan a Babuskában, mintha a saját orosz nagymamánk készítette volna (bár még nem volt orosz nagymamám, így képzelném) Gyönyörű, élén színek, fantasztikusan összeérett ízekkel, és orosz mustáros kenyérrel. Literszámra enném. Pirozski, azétel amiről nem tudtam hogy létezik, és ez egy elég nagy hiba. Egy lángos szerű kelttésztában, színtiszta, sovány tarjanyesedék. Zseniális, semmi nem kell hozzá csak egy darab szalvéta, és minimális étvágy. Minden étel ráadásul, az eco-echo, 8 napon belül komposztálódó műanyag (vagy valami hasonló speckó anyag) tányérjaiban érkezik, és olyan műanyag evőeszközöket kapunk mellé, amik véletlenül sem gagyik, mégis tartják a zöld vonalat. ebből következik, hogy nem mosogatnak tányérokat, ezzel is vizet spórólva a földanyának. Egy zöld, orosz gyorsétterem a Pozsonyi utcánál, roppant barátságos kiszolgálással. Bravó!