egyszerre

Gyűlöllek azért amit tettél. Megismertél, elmesélted az életedet. Azt akartad, hogy belédszeressek, hát megkaptad. De miután megtudtad, hogy nem olyan vagyok mint te eldobtál. Elsőnek azt éreztem, hogy te más vagy, hogy te nem olyan vagy mint az összes többi, de tévedtem. Sikerült azt elérned, hogy miattad sírjak 2 napon át. Ès mégis szeretlek. Gyűlölöm magam azért hogy szeretlek, és téged is azért, mert ezt tetted velem!
—  az élet úgyis vissza fogja neked adni. De én mégis azt akarom, hogy szeress.. ~KB~ . És remélem a barátaid ezt is el fogják hozzád juttatni ahogy a verseddel is tették!
Péntek

- 1 milliárdból fogja hirdetni a kormány külföldön, hogy ide ne jöjjön senki. 
- “Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” akar elrendelni a kormány
- Tiltott határátlépés újra bűncselekmény lesz, ahogy a rendszerváltás előtt
- Tranzitzónákba zárják a menekülteket a határon, amíg az eljárásukat le nem folytatják.
- A teljes magyar lakosság fényképes arcképnyilvántartását akarja összeszedni a kormány és egy új állami szerv kezelné
- Egyszerre akár 10 ezer ember telefonlehallgatást is szeretnék majd lehetővé tenni..

Lackfi János: Nincs

Nincs eső nélküled, mert a szőlőszemekként

levélről levélre görgő cseppek bogyóiban

ott vagy, mohón szürcsöl be téged a szomjas

föld, mohón szürcsöllek, a kortyolható

levegővel együtt, melyben vízmolekulák

járják táncukat, nincs villámlás nélküled,

az elektromosan felrepedő égbolt feszültségében

ott vagy, úgy nyilallsz belém, úgy rezgeted meg

földtől égig, égtől földig bensőmet,

úgy hiányzol, mintha villámok cérnáival

varrná testemet valaki itt is, ott is, mennyi

mindent mozdítasz egyszerre bennem,

öröm, féltés, neheztelés, hogy teheted meg,

hogy ennyire hiányzol, van ebben önző

duzzogás is, senki sem teheti meg, hogy

nekem ennyire hiányozzék, de máris

hajadba szagolok, ki tudja, hány-ezredszer,

és most úgy, hogy nincs itt a hajad,

vagyis itt van, a lomb zubogásában,

ahogy a szélben hátraveti fürtjeit,

nincsen a szélben hajladozó fa nélküled,

átkarolnám, hátulról csókolnék nyakába,

összerezzennél csiklandósan, mert

épp valami mást csinálnál, telefonálnál,

főznél, festenél, valami aprólékosat

szokás szerint, izgulva, nehogy elrontsd,

én pedig bolond lendületemmel

(melyen azért sokat finomítottak az évek,

melyen sokat finomított a nevelésed),

kevés híján elrontanék mindent, túl sok

só az ételbe, félrecsúszó ecsetvonások,

mély és megindító telefonhívásba

behallatszó kuncogások, susogások,

elhajolnál tőlem, meg ne égessem magam

a hajsütővassal, elhajolna a fa, meg ne

perzseljen az, hogy túl közel hajoltam

hozzád, pedig itt se vagy, nincs idő

nélküled, csak valami üvegfalú akvárium,

melyet egy kád vízbe tettek, és most

úgy áll négy felől a négy üvegfalnak

feszülő víz, mint a bibliai zsidó nép

áthaladásakor kétoldalt a Vörös-tenger,

csoda, hogy nem vagy itt, hogy egy légüres

akváriumban időzöm, kívül a rendes időn,

érzem az összetorlódó percek tömegének

nyomását, de még nem tudnak összecsapni

felettem, még nem tud továbbsodorni,

nincs világ nélküled, csak robbanásig

túltelített zöld ágak, mindenfelé placcsogó

esőbombák, háborús övezetté változott

kert, tócsák, patakocskák, átformálódó

földfelszín, nincs kert nélküled, te növeszted,

te gyökerezteted a növényeket akkor is,

ha mindez láthatatlan, a föld alá bújtál,

akkor is, ha te láthatatlan vagy, elnyelt a tér,

vigyázva mozgok, mert én sem, én sem

vagyok nélküled, lépten-nyomon felriasztalak

magamban, álmosan nyújtózol bennem,

ébredezve megkérdezed, hm, hát itt vagy,

igen, itt vagyok, aludj tovább.

amúgy lehet röhögni, meg balkánibunkózni,

de mégis mitől lenne a macedón államigazgatás felkészülve arra, ami a határaikon folyik? én igazán nem vagyok a balkáni bicskás bunkók nagy rajongója, de az alig államiságú macedónia (FYROM ugye, még rendes neve sem lehet az országnak) hogy a pék faszába tudná kezelni ezt a szitut? komolyan, hát a saját polgárainak is van elég baja, és ehhez képest, nem lőnek, nem internálnak, hanem kinlódnak valamivel, amihez semmi közük, és nyilván semmi pénzük nincs rá. a megoldás pedig, hogy ekézzük őket.

je suis macedonia!

a kibaszott görögöknek meg mondja meg végre valaki, hogy elég zsenánt egyszerre koldulni, és megmondani, hogy mi lehet a neve egy másik országnak.

Amikor arról vitatkozol a gyerekkel, h egy Cseh Tamás-szám melyik lemezen van

ÉS NEKI VAN IGAZA

Egyszerre vagyok k büszke és szégyellem magam.

Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép.
Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek rám

Unokaöcsém: az a tábla mi? Én: őő.. hogy a jobb oldalinak van elsőbbsége…? Anyámék egyszerre elölről: HOGY TILOS ELŐZNI Én: ehehehe, hát gyanús is volt a 2x1 sávos út miatt. Összekevertem a nyilas táblával :D meg hát biciklizés közben ez annyira nem érint

amikor a négyeshatoson elkezdtem sírni kicsit a céges buli után, mert elöntött egyszerre az összes érzelem, ami nyár eleje óta keletkezett bennem, még nem gondoltam, hogy nem erről, hanem arról kell tumblrposztot írnom, hogy aztán a villamossal elindultam egy szülinapi buliba, ami szó szerint konkrétan amellett a hely mellett volt, ahol a barátom ugyanezen a kibaszott napon ugyanúgy céges bulin volt, csak ő nem az utolsón, hanem az elsőn, és hogy végül nem szülinapozni mentem be, hanem a céges buli bejáratához, hogy aztán három órát töltsek egy nálam másfélszer nehezebb és ötször erősebb seggrészeg ember hazacipelésével, most már gecijó minden, a hálától kezdve a félelmen át a szerelmen keresztül és kurva sokáig tudnám folytatni ezt, meg is irigyelne minden wannabe kreatív írás minoros csoporttársam, az aggodalmon túl a megnyugvásig mindent éreztem, beszólok, hogy kurva anyád, de valahogy ma felnőtt embernek érzem magam és nem írom le mert leszarom a tumblrt, inkább kiöntöm a gusztustalan lakótársaim gusztustalan folyadékát a felmosóvödörből, ahol konyharuhák áznak, biztos mosószóda, nehogy a parkettára hányjon, pedig takarítanám, keresnék hozzá hiperrealista posztmodern novellát, hogy megéljem, esküszöm

2

van ez a rettentő csúnya nadrágom, ami egyszerre áll nagyon jól és nagyon rosszul, de igen fontos eleme a ruhatáramnak, miután kicsit felvarrtam belőle pont jó a hossza, meg hogy bevettem a derekából az is segített, a bő pólókat bele lehet tűrni, de azért ha egyszer lenne egy nadrágom/szoknyám amivel minden elemében elegedett vagyok, annak nagyon örülnék.

most egyszerre volt szívrohamom, gyomorgörcsöm és a hipochondriás szorongásom is felerősödött mert az emeletről azt hittem egy kibaszott patkányt hányt ki a kutyám a szoba közepére. elmentem a WC-re hányni és azon gondolkodni, hogy most akkor pestisben fogok megpusztulni mert nyalogatta a kutya a fejemet…. de aztán kiderült, hogy egy kibaszott fűcsomó. MEGMENEKÜLT A HAZA

Szegény István király

ha minden ünnepi beszéd igazat mond, akkor egyszerre harcolt a menekültek ellen és szerette őket, teremtette meg a keresztény Magyarországot és védte meg a régebbi hagyományokat, volt EU-barát és EU-ellenes, nem hagyta, hogy gyarmat legyünk és volt jóban a pápával, Bizánccal meg a németekkel, szerette Orbán Viktort és nem szerette Orbán Viktort, valamint tette le a Fidesz, az MSZP, a Jobbik, a DK és az LMP szellemi alapjait

nehéz élete lehetett

Az embereknek egyszerre több arcuk lehet… van, aki angyalt játszik, de valójában ördög. Van, aki barátnak tűnik, esküdözik és fogadkozik, hogy segíteni akar, míg valójában csak arra vár, hogy megfordulj és a hátadba döfhesse a kést. De a legszomorúbb, amikor egy rendes ember valamilyen álarc mögé rejtőzik, mert egyedül így tudja megvédeni, akit szeret.