egetal

- Tavaszt akarok.
Napfényt, és nyitott ablakot.

Hűvös estéket,
Ragyogó hajnalt, és madáréneket.

Lángoló tábortüzet,
Tópartot, és csillagos kék eget.

Tavaszt akarok,
És hogy végre veled lehessek.

Megcsókolt! Te jó ég! Ott álltunk, szétfagyva, petárdazajjal körülvéve, az eget betöltő tűzijátékok alatt, és megcsókolt! Hihetetlen volt és fura, és hirtelen, de közben pedig csodálatos és elképesztő, és nem is értettem az egészet, aztán már véget is ért.
—  A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül
Nem

Nem nyitottam ajtót, nem engedtem meg,
Hogy igazán láss, hogy megszeress.
Hiába csengettél, nem kattant a zár,
Azt se mondtam menj, valaki visszavár.
Nem jöttél be a meleg lakásba,
Nem ültél le a poros szobába’
Nem csináltam kávét, úgy, ahogy szereted.
Nem bújtam össze a kanapén teveled.
Nem osztottam meg veled a takarót,
Nem kértél kávé
után egy kakaót.
Nem néztünk filmet, és nem érintett meg
Különös barna fénye a szemednek.
Nem néztük együtt a csillagos eget,
Nem öleltél, nem mondtad
soha, hogy szeretsz.
Nem hiányzott soha, hogy újra lássalak.
Nem kerestél, és én
nem is vártalak.

2017. Január 2. Lotte Twinkle

Jeg er træt af de piger, der jamrer over at blive seksuelt udnyttet af drenge, men alligevel vælger at tage med en eller anden fremmed knægt hjem, som de mødte i byen på en klub eller bar, fordi han “virkede sød” eller “så pæn ud”, og de måske havde fået lidt for meget indenbords. For bagefter at klage over, at han bare ville have sex og hvad fanden ellers. Og jeg er endnu mere træt af de selvsamme piger, der brokker sig over at blive fremstillet som et sexobjekt, når de vel og mærke selv kigger på og anser drenge for præcis det samme. Og jeg er pokkers træt af de førnævnte piger, der påstår, at alle drenge er ens og kun tænker med underlivet, når halvdelen af jer selvhøjtidelige madammer tænker lige så meget, og til tider mere, med jeres eget forbandede underliv. Dobbelt moraliteten flyder ud af jeres munde i lange baner. Det er til at få et hedeslag af i en iglo af kold sne. Tag en snak med jeres eget jeg, før I rakker ned på andre drenge og mig

At elske nogen er som at flytte ind i et hus. I starten forelsker man sig i alt det nye, man forundres hver morgen over, at det er ens eget, som om man er bange for, at nogen pludselig skal komme farende ind ad døren og gøre opmærksom på, at der er sket en grel fejltagelse, og at det slet ikke er meningen, at man skal have lov at bo så fint. Men som årene går, slides facaden, træet sprækker her og der, og man begynder at elske huset, ikke så meget for alle de måder, det er perfekt på, som for alle de måder, det ikke er det. Man lærer alle dets kringelkroge at kende. Hvordan man undgår, at nøglen sætter sig fast i låsen, når det er koldt udenfor. Hvilke gulvbrædder der giver en lille smule efter, når man træder på dem, og nøjagtig hvordan man skal åbne lågerne i garderobeskabet, så de ikke knirker. Det er det, alle de små hemmeligheder, som gør det til ens hjem
—  En mand der hedder Ove - Fredrik Backman. Sødeste lille del i den bog. Sødeste kærlighedssammenligning, jeg nogensinde har læst. 

Min mentalitet kører den største rutsjebanetur for tiden, og jeg kan ikke finde ud af om jeg vil drikke mig så stiv, at jeg glemmer mit eget navn, eller om jeg vil sidde og snakke til langt ud på natten - så jeg ender med at aflyse begge dele, og bare kaste mig på sengen, stirre op i loftet og prøve på at overbevise mig selv om, at jeg ikke græder, men blot har fået noget i øjet.

Csak jó lenne egyszer évek múlva majd eszedbe jutnék, amikor éppen az autódban ülve vársz a piros lámpánál, eközben kipillantasz az ablakon, meglátod a felhőket, a virító napot és háttérben a kéklő eget. Eszedbe jutna róla az én két kék szemem, majd a mosolyom is, hisz úgy ragyog, akár a nap odafent az égen.

József Attila: A csoda

Kár volna magamat eladnom
Célért, eszméért, okért, hitért.
Hogy magyarázzam az eget másoknak.
Eladni magamat semmiért.

Te vén szilvafa, ugye, igazam van?
Te tudod, te százesztendőt éltél!…
S akkor sikított, elbőgte magát
A kert mellett egy vén acéltehén.

Nem is acél volt, hanem drágakő.
Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt szegény.
Tele gyerekekkel
Körhinta forgott búgva, vidáman,
Szarvai hegyén.

És sírt és sírt, csak sírt, míg meg nem halt,
Késnyelek hullottak pengétlenül
A szemeibül.
- Ó, mennyi dinamit lakik
Én élve síró szemeimben! -
A föld egyszerre elszaladt alólunk
És elszaladt alólunk minden;
Ég, csók, tűz, magam s a semmi.
A tehén lángszőre szintén elszaladt,
Aztán visszajött
S a homlokomon kezdett énekelni.

Fehér vízben hevertünk egymás mellett,
Szivemben ő s az ő szivében én.
Hátulról keresztülnéztem magamon
S úgy láttam, hogy bennem él tovább
A tehén.
S tele gyerekekkel
Körhinták forogtak vidáman
Szarvai hegyén.
Nem szúrt vele, csak fölemelte.
Arrabökött, amerre elszaladtunk
A föld, az ég, a tűz, a semmi s én
S én szégyenverten lopózkodtam arra,
Hogy embertszülő tüzet énekeljek
Örökké, újra
Jeges, havas
Ismeretlen hegyek tetején.

lov mig at du indlægger dig, hvis du nogensinde er på kanten til at tag dit eget liv. du er en smuk ung kvinde som er intelligent, og jeg vil blive så ked af det hvis du gav slip på livet og fremtiden.
—  uddannelseslægen
Undskyld mor

Undskyld for at forsømme den krop du gav mig.
Undskyld for at blande piller og alkohol alt alt for tit.
Undskyld at jeg hader mig selv.
Undskyld mor, det er ikke din skyld. Undskyld for de utallige ture på hospitalet mor.
Undskyld at jeg prøvede at tage mit eget liv.
Undskyld at jeg er så egoistisk.
Undskyld for alting mor.
Undskyld at jeg har forvoldt dig så meget smerte mor.
Undskyld for alle de søvnløse nætter mor.
Undskyld at du har været nød til at trøste mine søskende endeløse gange, fordi JEG ikke bare kan være glad for livet. Undskyld at jeg blev født. Undskyld.