egetal

Padlón

02:09 volt, amikor megébredtem.
Békésen aludtál.
Óvatosan egy puszit nyomtam az arcodra, majd felkeltem, hogy kisétáljak a konyhába inni egy kortyot. Nem szoktam éjjel kijárni, de most úgy éreztem vattát köpök.
Villanyt nem kapcsoltam, nem akartam felébreszteni másokat.
A csaphoz mentem, engedtem, hogy a pohár megteljen vízzel.
Miután megittam, visszatettem a poharat a helyére.
Az ablakkal szemben álltam, bámultam az eget, a csillagokat. A fényük enyhén beszűrödött az ablakon.
Megugrottam, amikor megéreztem a kezeidet a derekamon. Magad felé fordítottál.
-Otthagytál. - suttogtad.
-Csak inni jöttem.
A konyhapultnak támasztottál, gyengéden megmarkoltad a hajam, majd a nyakamhoz hajoltál.
A levegővételeid csikizték a bőröm, akartalanul is elmosolyodtam.
A pólód tetejét markolva húztalak olyan közel, amennyire csak lehetséges.
Megemelted a fejed, szádat számra tapasztottad. Hosszú, szenvedélyes csók volt, tele érzelmekkel.
-Baszd ki! - elhajoltál tőlem, mellém léptél, kezeddel a pultot támasztottad.
-Mi az? - a hangom aggodalommal telt volt.
-Megőrjítesz.
-Mi?
Visszaléptél elém, megfogtad a combjaim, arra kérve ugorjak.
Megfordultál velem, majd egyik kezed a nyakamba tetted, míg másikkal a fenekemnél tartottál. A padlóra fektettél, kezeiddel a nyakam mellett támaszkodtál.
-Akarlak téged. - mondtad.
-És ez baj?
-Nem.
-Akkor?
-Nem tudom, olyan intenzív.
-Szerinted én nem érzek így? Elég csak hozzám érned és úgy érzem lángolok. Soha, senki nem volt még ekkora és ilyen hatással rám, mint most Te.
-Hideg a padló?
-Hogy jön ez ide?
-Hideg?
-Már megszoktam.
-Póló nélkül is bírnád?
Elmosolyodtam, tudtam nagyon jól mit szeretnél.
-Talán. - mondtam egy kis kacérsággal a hangomban.
Ahogy a mondat a számat, úgy hagyta el a póló a testemet.
-Szeretlek. - suttogtam.

“A következő csók az a fajta, amely felhasítja az eget. Leállítja a légzésemet, aztán megindítja. Megmutatja, hogy életem minden eddigi csókja hamis volt.”

- Gayle Forman - Csak egy nap

Magyar nyelv szépségei közé tartozik a választékos szókészlet:

Hogy a büdös úristen bassza rá az eget a redvás vén öreg kurvák vörösrézzel kivert, kárpitozott, foncsorozott vasporos valagára, hogy az énekes koldus verje belétek, hogy a talpas trójai faló húzza beléd a szálkás faszát, hogy nőjön köröm a gombás, túrókarimás farkadra, és azzal kúrjad a pinaszagú, rihererongy, ki nem jelölt türelmi zónában ingyen, gumi nélkül strihelő repedt sarkú szentpáli szajha anyádat a tripperes apád hátán seggbe, te rohadt takonyszagú gyárihibás selejtbunkó gecipúder, hogy a feketenájlon hullazsák csípné be a mellszőrödet is, te féregarcú tapló köcsög, hogy a vonat szabjon rád rövidnadrágot, te hónaljmankós pudvás buzimajom, hogy szopja telibe az a jeges tengeri cápa a getvás pöcsödet, hogy szakadt volna be a fejed születésedkor, te szaros pondró, hogy a békávés találjon meg hátulról a zuhanyzóban, és a radai rém vízfejű fia törje el a kezed, és nyomja le a gennyes torkodon, vagy szúrja a herédbe, te fostalicska tyúkbaszó.

Képzeld el.
De először hét levegővétel. A hagakure szerint a jó szamurájnak ennyi idő kell hogy bármiben helyesen döntsön. Bár itt most nincs döntés, csak figyelem. Hét levegővétel. A nyugalom. Kezdhetjük.
Először is képzelj el valami egyszerűt. Képzeld el, ahogy a szemedbe süt a nap, ahogy égeti az arcod, vagy csak épp kellemesen melegíti. Mindegy. A lényeg, hogy képzeld el a ragyogást. Érezd. Aztán képzeld el, mondjuk a fázást. Egy szál pólóban kinn az erkélyen, már elszívtad a cigit, sötét van, négy emelet magas sötét, a tetején állsz, és nem mész be. Képzeld el a remegést. Ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen.
Aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. Remegve. Képzeld el a forró lehelletét. Érzed a szája szélén az izzadságot. Képzeld el ahogy visszaharapsz. Ezután képzelj el valami illatot. Valami egyszerűt. Nem annyira személyeset, mint a forró olajjal keveredő cigaretta szaga – krumplisütés közben. Képzelj csak símán hagymát. Legyen hagyma. Szívd mélyen le.
Képzeld el az abszurd módon sós tengert, ahogy ölelget, ahogy lelassít, mikor belegázolsz. Képzeld el, ahogy marja a torkod a szénsav. Képzeld el az aluljáróban alvókat, hogy mikor fürödtek utoljára saját fürdőszobában. Képzelj el egy tükör előtt álldogáló, meztelen, gondolattalan férfit. Képzelj el egy csokor kékre festett, tönkretett rózsát. Képzeld el a gangeszt, a kedvenc zenédet – be ne kapcsold, csak képzeld! – ahogy valaki végignyalja a nyakad, képzelj el havat, éhséget, hozzádérő homlokot, egy teli hamutálat, narancslé ízét.
Képzeld el – emeld föl az arcod – képzeld el, hányan ébrednek fel, épp ebben a percben. És hányan fekszenek. Képzeld el, hányan sétáltatnak éppen kutyát, hányan sírnak, hányan esnek el, hányan fáradnak el. Hányan csókolóznak. Hányan gyújtanak rá. Hányan állnak színpadon. Hányan símogatnak, ütnek, nevetnek, pisilnek. Hányan halnak meg. Képzelj el egy húszéves amerikai gyereket, akinek épp most, az orra előtt robban fel egy repeszgránát. Képzeld el a magát hánytató szomszédlányt.
Képzelj kora reggeli eget, párás esőerdőt, szeles kősivatagot. Születést. Sajtburgert. Várakozást. Karmolást. Szerelmet.
Röptükben alvó madarakat.
Jó éjszakát.”- Simon Márton” ♥

a little bit about Kevin Day who is also A Massive Loser:

  • feels the need to remind everyone that he’s left-handed 
    • brings out statistics about the pros of being a lefty
    • annoys the shit out of everyone when he constantly complains about hard it is to be left-handed
  • can get ready in the mornings in under 5 minutes to maximize sleeping in time
    • it’d be under 3 if he didn’t brush his teeth
  • holds secret funerals every time his racquet breaks
  • had the weirdest muscle gain/loss after Riko broke his hand
    • lost a ton of muscle on his left side and got built on his right because that’s the one he focused on training the most
  • likes to stand extra tall and look down on Neil when they’re arguing
  • wouldn’t have to eat quite so healthy if he wasn’t on track to giving himself alcohol poisoning
  • once tried to take revenge on Andrew by hiding his chocolate syrup in a higher cupboard
    • so. much. regret.
  • is super judgy about dollar store Exy racquets
    • tests the strings and handle quality as if it’s comparable to his own racquets and looks at them like they’re a disappointment anyways
    • honestly cried that one time Nicky switched out his racquets as a prank
    • (the Foxes couldn’t stop laughing)
    • (Wymack is not paid enough for this)
  • tries to convince Renee to donate to sports-initiative charities
  • went straight from yelling at a Fox to encouraging a six-year-old girl to follow her dreams and make Court
  • once called Abby “mom”
    • the kindest thing Abby could to was pretend she didn’t hear
    • but also sometimes Kevin would wonder what if
  • calls out misogynistic bullshit lightning quick
  • once watched the wrong History Channel while drunk and believed every single word
    • he won’t admit it to the other Foxes, but Kevin definitely thinks aliens built the Great Pyramids
  • does not have the keys for Andrew and Neil’s apartment but keeps banging on the door and leaving voicemails until they finally open the door only to find him carrying bags of fresh vegetables
    • tells them he should be charging their team for his time because Kevin is a fucking a s s h o l e
  • gets his first dog from the shelter and the poor guy’s malnourished and has a missing leg but Kevin skips out on practice to help him heal 
    • when the dog’s healthy and happy Kevin brings him to practices and they play a dangerous version of fetch with Exy balls flung around the court but both of them love it
  • goes to see Wymack at least once a month but spends the whole time complaining about his team’s quality
  • leaves Andrew and Neil angry voicemails after their games, no matter the score
    • leaves them angry voicemails after his own games
    • leaves them angry voicemails after Jean or Matt’s games
    • leaves incoherent fanboy screaming voicemails after Jeremy Knox’s games
    • (they won’t admit it, but Andrew and Neil definitely look forward to these as they’re absolutely hilarious)
  • is able to look at his racquet at the beginning of each game and think, I’m better than he ever was
    • is able to prove it to the world

reggel mentem aludni
hogy a napot ne is lássam
de mielőtt elmentem
az ablakból megvártam
szebb volt mint máskor
az eget átfestette
madarak trilláztak
benne elmerülve
odaszóltam neki
hé nap, te hatalmas
kérlek ha látod
az arcát csak simogasd
tudasd vele, hogy élete
több mint ő gondolná
hogy örülök, hogy létezik
ha véletlen bánná
de kérlek a nevemet
ne áruld el neki
elég csak annyi
ha tudja,
hogy valaki szereti

Veled akarok lenni minden egyes napon. Akarlak teged amikor sirsz, amikor nevetssz, amikor mosolyogsz. Azt akarom hogy a karjaim kozt legyel reggel otkor es este otkor. Akarom a legjobb es a legrosszabb reszedet is. Azt akarom,hogy korul oleld a boromet, erezni akarom a testedet a testemen. Erezni akarom a csokodat az ajkaimon. Erezni akarom a sziveded a boromon. Vacsorazni akarok a szuleiddel, es azt akarom hogy te is vacsorazz a en szuleimmel. Joreggelt es Joejszakat uteneteket akarok kuldeni neked minden egyes nap. Tudni akarom hogy mire gondolsz amikor nem tudsz elaludni este. Tudni akarom hogy mi tesz teged idegesse es mitol leszel boldog. Tudni akarom hogy mi jar az agyadban es hogy mire gondolsz egy egesz napon at. Fogni akarom a kezed es ugy setalni veled. Fekudni akarok veled egy reten es nezni az eget. Veled akarok csinalni mindent. Erezni akarom hogy hogyan gyorsul fel a szivdobogasod korulottem. Azt akarom hogy annyira akarj engem, ahogy en teged. Zenet akarok hallgatni veled amikor mindenki mas a foldon alszik vagy hazi buliba van. Vacsorat akarok neked kesziteni es buta ajandekokat venni neked. Veled akarok elni. Cuki kepeket akarok veled csinalni. Gyonyorunek akarlak hivni teged minden egyes nap,mert gyonyoru vagy. Az az ember akarok lenni szamodra akinek elmondthatod ha valami izgalmas tortenik veled, es olyan ember akarok lenni akivel izgalmas dolgok tortennek. Rad gondolok mielott elalszom, es amikor felebredek. Nem tudlak kiverni a fejembol. Nem akarom elhagyni a kozepiskolat anelkul,hogy tudnad, hogy,hogy erzek. Megakarom csokolni a testednek minden egyes pontjat. Szeretkezni akarok veled, nem pedig baszni, mert szerelmes vagyok beled. Kirandulasra akarok veled menni, es fagyizni, autokazni,koncertekre menni, es mindent veled csinalni. Mindent akarok veled. Nevetni akarok veled es szerelmes lenni beled, mosolyogni akarok veled, veled akarok elni, veled akarok lenni. Akarlak teged es soha nem foglak nem akarni. Nem tudok nem rad gondolni.
Viharosan

Imádom, ahogy egy-egy villám bevilágítja az eget. Valahogyan adrenalin szabadul fel bennem ettől. Imádom a szél hangját, meg ahogy a fák elhajolnak.
Kinyitom az ablakot. A tüdőmet megtölti az eső illata, nyugtatóbb mint bármi, szinte nyugtatóbb, mint az ölelésed.
Kihajolok az ablakon, az arcomat veri az eső. Jól esik, így nem érzem, hogy sírok.
Kint vihar van, bennem is. Ilyenkor úgy érzem, a természet együtt érez velem. Hogy összecsengünk.

Csak sétáltam előre. Mentem és mentem. Nem érdekelt semmi.
Nem is emlékszem mikor voltam utoljára teljesen feketében, tetőtől- talpig. Az utcán senki. Bár olyan lelki állapotban, mint amilyenben voltam, nem vettem volna észre még azt sem, ha 2 centiről ordibált volna nekem valaki.
Nem szólt fülemben zene, mint azt már megszoktam. Csak a tücskök ciripelése és én. Na meg természetesen az éj-fekete sötétség. Milyen romantikus. Felnevettem. Jól összeöltöztünk! Talán ki is mondtam hangosan. Ha valaki meglátott volna, megállt volna egy fél percre és elgondolkodott volna azon, milyen szerencsés is, hogy olyan élete van amilyen.
Különben nekem sem volt rossz. Szerető család, aggódó barátok… akkor hogy jutottam idáig? Mi történt velem? Annyira elkényeztetett vagyok? Lehet. De akkor hidegen hagyott ez a gondolat. Ám legyek. Nekem ez a célom. Mennem kell. Nem akartam tovább agyalni, ki akartam kapcsolni legalább egy kevés időre. 
Nem is emlékszem mikor voltam utoljára erre. Régen… talán 6 éve egy fiú loholt utánam pontosan ugyanitt. De most…  csak én voltam és a csillagok. Mégis hátranéztem reménykedve. Megint elfogott a nevethetnék. Fájdalmas volt és száraz. Ebben nem volt semmi öröm. Az esélytelenek nevetése. Többet nem néztem vissza, csak ballagtam, néztem a lábaimat, ahogy szedem őket egyre egymás után.

Persze az agytekervényeim nem álltak le egy pillanatra sem. Zörögtek szakadatlanul. Gondoltam akkor én mindenre és mindenkire. Főleg magamra. Hogy hogy lehetek ekkora szar, gyenge ember.
Elértem az út végét. Na eljutottál eddig. Most mi lesz? Tényleg megteszed?Visszafordulhatsz már. Kiszellőzött valamennyire a fejed, valamit elértél. Legalább sétáltál egy jót. Leültem, hisz még volt idő. Le a kellemesen hűvös betonra. Elővettem a zsebemből a még ajándékba kapott cigitartómat. Kivettem belőle egy szálat és ráérősen rágyújtottam.  Felnéztem az égre és elfogott a sírhatnék. Ez vagy te.  Csináld csak amihez a legjobban értesz! Sajnáltasd magad! De megszólalt a tudatomban egy másik távoli ismerős hang is. Nem! Nincs igazad! Ez nem Te vagy! Szoktál vidám is lenni, még van jövőd. LEHET jövőd! Menj csak vissza, feküdj le! Kelj fel reggel és mosolyogj, hisz új nap köszönt rád. Új remény. Legszívesebben arcon köptem volna e hiszékeny, optimista hang  arcát. Már elsüllyedtem teljesen. Remény? Ez a világ legkegyetlenebb átverése. És mégis… reménykedjek? Miben? Hogy egy darabig jó lesz? Nem. Már régóta tudom, hogy számomra más van előírva. 
Felálltam, dactól remegő kezemből kiesett a félig elszívott utolsó boldogságnyaláb. Idő van. Elindultam hát jobbra egy kis ösvényen, körülöttem csak gaz és bokrok. A tücskök egyre harsogták éjszakai szerenádjukat. Megbotlottam, világítanom kellett volna a telefonommal, de ekkor eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal. Így hát jobban összpontosítottam a lépteimre. Valahol éppen házibuli volt. Hallottam a dübörgő, vidám zenét. De jól esne most egy kis alkohol. Nem ismertem a számot. Talán így is volt a legjobb. Semmi régit, emléket nem akartam magammal vinni.
Bátor voltam, életemben a legbátrabb, mégis a leggyávább is egyben. Megláttam a dombot. Mindjárt ott vagyok. Már egyre nehezebb volt megtalálni a járható utat. Nemrég esett, minden csupa sár volt. Ügyeskednem kellett. Az enyhe emelkedő után elkezdett eget rengetően kalapálni a szívem. Megérkeztem. És most mi lesz? Mit csináljak? Először vagyok itt ilyen céllal. Hangosan felnevettem ismét. Egyszerűen nem tehettem máshogyan. 
Leültem a sínekre. Rágyújtottam még egy cigarettára. Arra gondoltam, hogy a dohányzás valóban halált okoz. Megnyugtattam magam. A humorom még mindig a régi. Ezt szerettem csak. Az én elcseszett humoromat. Félelem söpört végig a mellkasomban. Tényleg megteszem? Mi lesz velük? Jézusom! Mennyire kegyetlen és önző vagyok. 
Hirtelen egy távoli fényt láttam meg a kanyar melletti bokrok megül. Hát hamarabb jött? Talán jobb is így. Hanyatt dőltem. Fekete ruhámban senki sem vett volna észre. Hallottam fejem alatt közeledni a mozdonyt. VÁRJ! Ne csináld! Itt vagyok, szeretlek! Ne legyél barom! Azonnal gyere le, különben hazáig rángatlak! Lebaszom otthon a fejedet, majd akkorát szexelünk, mint még soha. Akkorát, hogy minden kurva agymenésedet elfelejtetem veled! Mindig is imádtam az alpári stílusát… Szemem csukva maradt. Pilláim között patakzottak a szánalmas könnyek. Fel sem néztem. Ez nem egy romantikus film. Itt ne várja senki a nagy Happy End-et. Feküdtem nyugodtan.
Gondolataim egyre csak cikáztak. Sajnáltam mindent és mindenkit, aki valaha is szeretett, és én mégis hátra akartam hagyni az egészet.
Muszáj önzőnek lenni. Legalább egyszer ebben a kibaszott életben. Most már hangosan zokogtam. Remegtem, nedves lett az orrom, és reszkető szám sarkából kis nyálfolyam vándorolt lassan a fülem irányába, de nem törődtem mással, nem hallottam semmit, csak az ütemes, egyre közeledő zakatolást. Nem vettek észre? Tökéletes.
Feküdtem, és vártam az én nagy, szenvedélyes megmentőmet.

Metamfetamin

lezuhantam a földre, az ajtónak dőlve,

és kémleltem az eget.

vagyis a plafont, akarom mondani.

üres volt és fehér, egyszerű és sivár,

de én valahogy mégis láttam benne valamit,

valamit, ami más.

vagy csak képzelődnék?

nem, nem. most nem értem.

megpróbálok felállni, de elesek.

és ezen csak hangosan nevetek.

közben a fejem meg mintha szétszakadna..

azt hiszem, valami hallucinogén anyag került a szervezetembe,

amit lehet hogy én vettem be,

de az is lehet, hogy tőled van,

és a tudtomon kívül adagoltad belém.

napról-napra egyre többet,

és most már teljesen függővé váltam,

a függőddé,

és akárhogy próbálom, nem tudok leállni.

toxikus pszichózisba estem.