donpepes

minden nő kurva

Miután Ludwig van Beethoven levette a cipőjét az előszobában, betessékelném a nappaliba, miközben én odatenném a kotyogóst, a Ludwig mormogna nekem bentről, hogy allergiás a macskaszőrre, de ha már ott van, megkérdezné, mi lett a dolgaival. Járunk-e a koncertekre vagy mi van, mert a jogdíj lóvé nem nagyon jön.

- Hát, Ludwig, a zenével történtek dolgok az elmúlt 200 évben, és hát… Vannak, akikre nagyobb tömegek mozdulnak meg, mint az ön által szerzett darabokra. De az emberek egy része azért azokra is eljár…
- Nagyobb tömegek? Mégis kinek a műveire járnak nagyobb tömegek, Olga? Haydn, mi? Tudtam, hogy sosem fogom tudni felülmúlni őt - csóválná a fejét szomorkodva a Ludwig.

Itt hallgatnék, mert én a borzalmas teltházas Avicii-kre céloztam, nem Haydn-re, de azt a beszélgetést nagyon messziről kellenne kezdeni, úgyhogy csak inkább kitölteném a kávét, és behoznám a pilótakekszet.
- Annyi kemény munka… Ráment az életem… az egészségem… És minek… 200 év, és senki sem hallgatja már a dallamokat, amelyekkel én éjszakákat virrasztottam, a szimfóniákat, akikkel mindenki mást mellőzve házasságot kötöttem… Minden elenyész, Olga… - búsulna a Ludwig, és töltene egy kis brandyt a kávéjába.

Én nagyon megsajnálnám, és jobb kedvre akarnám deríteni mindenképp.
- Azért ez nem igaz, Ludwig. Nem is hinné, de ön írta a világ egyik legelterjedtebb dallamát. Annyira ismert, hogy szinte nincs is olyan perc, hogy ne szólalna meg valahol.
- Ne mondja, Olga! Melyik az? - villanyozódna fel a Ludwig - Az ötödik szimfónia? Mert azzal eléggé odabasztam azért, már elnézést a kifejezésért!
- Hát, az is népszerű, nem mondom, de én most a Für Elise-ről beszélek.
- Für Elise, Für Elise… Ó, persze! Elise… Micsoda dekoltázs! Micsoda szoprán! Már attól begerjedtem, ahogy skálázott. Persze ő ahhoz a mitugrász Hummelhez ment hozzá inkább, jellemző. Bocsánat, elkalandoztam. Für Elise. Dehát azt öt perc alatt csaptam össze udvarlási célzattal! Az egy bagatell, egy ujjgyakorlat, mégis hogy terjedhetett el EZ a legjobban? - értetlenkedne a zeneszerző.

Én pedig bekapcsolnám a nagyon menő videokonferencia divájszomat, és következne egy hatttttalmas körkapcsolás a világ paneleiben, társasházaiban, telefonvonalaiban sipító Für Elise-zel.


TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!
- Tessék.
- Szórólap!
PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ.


TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!
- Halló…
- Jó napot kívánok, ön megtalálta már Jézust?
- Menjenek innen, mer’ magukra engedem a kutyát.


- Hívása fontos számunkra. Kérjük, tartsa. TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ! Hívása fontos számunkra. Kérjük, tartsa. TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!


TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!
- Tessék!
- Donpepe!
- Hatodik!
PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ.


TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!
- Igen…
- Csókolom, villanyórát jöttem leolvasni.
PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ.


TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!
- Halló…
- Potkívánok, nátyon szép késeim vánnák!


TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!
- Igen?
- Dobd má’ le a kulcsomat, fenthagytam.
- Jóhogymánem a fejedet, édesfiam.


TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!
- Igen…
- Szeretlekhallod, engegyfel még utojára, halloood? Kívánlaaaaak!!!! Nemvaok részeg…
PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ.


- Nem értem… - mondaná a Ludwig - Mi ez az egész? Mi ez a fülsiketítő hangszer?
(A túlvilági Ludwig nem lenne süket, csúcsformában lenne, mondhatna olyat, hogy fülsiketítő.)
- Nálunk 2017-ben így csengetnek, akik be akarnak jönni, mert néha annyira nagy házakban élünk, hogy mire odaérnénk a kapuhoz, hogy beengedjük őket, sarkon fordulnának, és elmennének.
- Ez hallatlan… - (Ilyet is mondhatna.) - Egyszer felkértek, hogy írjak egy KÖNNYED kis  darabot valami herceg pudlijának a születésnapjára, mélységesen felháborodtam, dehát EZ még annál is rosszabb! 

Az üres kávéscsészéjébe most már csak úgy magába’ töltene egy kis brandyt feldúltan, én pedig nagyon kétségbe esnék, hogy visszafelé sült el a felvidítási tervem, úgyhogy megnyugtatnám a Ludwigot, hogy de ennél azért sokkal nagyobbat ment ám. Elidőznénk az imdb profilján, ahol 1277 kreditet jegyez, megnyugtatnám, hogy az Örömóda a Clockwork Orange-ben és a Die Hardban is igen jól szólal meg, és hogy a Holdfény szonáta 21 millió letöltésnél tart a Spotify-on. Azért ez tetszene neki, ezek nagyon nagy számok! Úgy néz ki, a szimfóniák se voltak hiába akkor. Miközben a 969 ezer lájkos Facebook oldalát mutogatnám neki, már szórakozottan hátradőlve majszolná a pilótakekszet.

És akkor megszólalna a kapucsengőm: TIRÜRIRÜRIRÜ RIRÖRŐŐŐŐ TARARARÁÁÁÁÁ TARARARÁÁÁÁ!

Félve néznék a Ludwigra, hogy megint felkavarja-e a dallam, de ő csak venne egy pilótakekszet, leemelné róla a tetejét, lenyalná a csokikrémet, és annyit mondana:

- Többet nem is érdemel az a szajha, mint hogy kapucsengő-dallam legyen.