dianxin

Its very name—an amalgam of Chinese and English, reflects the multicultural origins of one of Hong Kong’s most loved dim sum (点心 diǎnxīn). The “dan tart” (蛋挞 dàntà, egg tart) is the unofficial foodie mascot for a city that is home to some of the finest Michelin-starred holes-in-the-wall in Asia. The tiny pastries are devoured in Cantonese restaurants from as far afield as Sydney and Toronto.

The delectable sweet’s true origins are a mystery. The dan tart’s genesis could be a Hong Kong adaptation of the British custard tart. Or, even more likely, it’s a Macau remake of the still popular Portuguese egg tarts. Colonial history aside, we know for sure that some form of egg tart existed in China prior to contact with the West.

Egg tarts made their first recorded appearance in a banquet for Emperor Kangxi. The “Manchu-Han Imperial Feast” (满汉全席 Mǎn Hàn Quán Xí)—one of the most lavish meals documented in Chinese culinary history—featured the tarts as one of the “Thirty-two Delicacies.” The eating went on for days.

Read more

Vasárnapi menü: dim-sum és kínai mákos guba és igazi sajtos pizza

Idő otthon: 10:47 (igazából végig a kantoni időt akartam előre írni, de már mindegy)
Idő Kantonban: 16:47
Hangulat: nem megy a neeet
Zene: Austra - Home

Reggel imádtam felkelni a puha ágyban a fényes nappaliban, és a teljes csendben.
Félálmosan mosolyogva, a túloldalamra fordulva szundiztam még.
Ettem a hűtőből két lapkasajtot.
Kerestem egy kis celit és írtam Potynak egy búcsúüzenetet, amit az asztalán hagytam.
Hiányozni fog.

Elindultam, hogy együtt dim-sumozzunk a magyarokkal.
Még sose dim-sumoztam.

Dim sum
A dim sum (hagyományos kínai: 點心, egyszerűsített kínai: 点心) kantoni eredetű kínai étel, tulajdonképpen kis adagokban felszolgált, hideg vagy meleg harapnivalót jelent. Általában többféle étel is az asztalra kerül, mindegyikből egy kevés. A dimsum-étkezés szokása a teaházak megjelenésével alakult ki Kínában, itt kezdtek el apró harapnivalókat felszolgálni a tea mellé.

Annyira messze volt. Utaztam busszal, és jó helyen szálltam le. Hurrá. Ez itt külön sikerélmény.
Utaztam egy metróval.
Nagyon, nagyon sokat.
Utaztam egy másik metróval.
Nagyon, nagyon sokat.
Szerintem vagy harminc-negyven oldal Trónok harcát simán lenyomtam közben.
(Aki spoilerezik, halálnak haláláal hol.)

Megismerkedtem egy új magyar párral, akik három hónapja szintén itt laknak Kantonban.
Kirendeltünk egy csomó féle dim-sumot.
Némelyik finom, de…
Ezek kis nisinasik, én ennek tutira nem leszek a fanatikusa.

Az egyik egy kis sárga kosárka volt ananásszal és vmi édes töltelékkel, erre az alján meg lazachús volt.
Lehet, hogy jól hangzik.
Nem az.
Mintha a mama piskótatekercsének az alján lenne lazac, az se lenne túl finom.
Pedig milyen finom a mama piskótatekercse.
Volt karalábéból összetákolt kis ragacsos kockácska.
Meg egy narancssárga teaízű, kemény zselé.
Egye aki megcsinálta, ide nekem egy kis fokhagymás oldalast.

Utána Balázs beajánlotta, hogy nézzünk meg egy utcát az étterem mellett lévő parkban, ahol mindenféle helyi kaját meg lehet kóstolni.
Semmilyen kaját nem lehetett ott megkóstolni.
De a park tök szép volt.
Soma vett egy ilyen izét, kis műanyagkorongok, a tetején tollakkal, és körbeálltunk a parkban és azt próbáltuk lábbal egymásnak rugdosni.
Tök bénák voltunk.
Tök jó játék volt.
Csomó elsétáló kínai vigyorogva vagy hitetlenkedve nézett minket.
Aztán beleesett a vízbe.
A srácok megpróbálták kimenteni egy seprűvel, de eláztak a tollak és elmerült a játékunk.
Brühü. RIP tollas izé.

Aztán továbbsétáltunk.
Majd’ leolvadt rólunk a ruha, akkora forróság volt.
Valahogy elkezdtünk nosztalgiázni a magyar kajákról.
Meg, hogy milyen jó lenne enni egy mákosgubát.
Balázs rögtön rávágta, hogy nála van ám mák.
Nem igaz, nem hiszem el, hogy egy olyan kis konyhában hogy lehet ennyi mindenje.
Tudom, hogy titokban imádja, hogy bármit mondunk, mondhatja, hogy ááháá, nekem ez is van.
Ez lehet a titkos hobbija.

Szóval ittunk egy-egy pohár pomelolevet és teát, hogy ne forrjunk fel.
Aztán taxiba és kocsiba ültünk, és a dugó miatt később, mint gondoltuk, de beértünk Balázshoz.
Csináltunk mákos gubát.
Fagyasztott baguette-ből, azt tettük kissütőbe megpirulni.
Hát, nem olyan, mint a kicsit kiszáradt tejes kifli, de azért működött.
Balázsnak még olyan mixere is volt, ami ledarálta a mákot és a cukorból porcukrot csinált.
Mondom, nem az a kérdés, hogy mi minden van abban a konyhában, hanem, hogy mije nincs ott…

Megettük a mákos gubát, aztán még tökre jól elvolt mindenki.
Megjött közben Roland és a kínai felesége is.
Már nem tudom, hogy a felesége vagy a babája-e Luna.
Ja igen, a felesége Luna, a babájuk Emma.

Néztünk egy kanadai-indiai stand up comedy showt.
Itt minden barátom imádja Russel Peterst.
Amúgy nem csodálom.
Ajánlom is, de szerintem csak angolul elérhető.
A maga módján állati rasszista humorista, de pont attól olyan nagyon vicces.
Egy több, mint másfél órás adása után is olyan volt, mintha alig telt volna el fél óra.

Vacsiidő lett.
Elmentünk vacsizni hát.
Roland a kezembe nyomta a babáját.
És egy hirtelen mozdulattal lerántotta róla a nadrágját.
Baba elkerekedett szemekkel rám nézett és azonnal bömbölni kezdett.
Kösz Roland, eddig is hadilábon álltam a babákkal.
Most a tied biztos nem szeret.
Mér’ az én kezemben rángatod le szegény kisgatyáját.

A közelben volt egy jó pizzázó.
Amikor végre odaértünk, nem úgy nézett ki, mint egy jó pizzázó.
Pedig annyira isteni pizzát gyártottak benne.
Az elvitel a főprofiljuk - mesélte Balázs -, ezért úgy néz ki, mint egy béna hely, pedig megállás nélkül hordják ki belőle a pizzát városszerte.
Áhá.
Ez volt a legkirályabb pizza, amit eddig itt ettem.

Szóval végül is sikerült az egész napot a magyarokkal tölteni.
Dimsumosna. Mákosgubásan. Pizzásan.