dalomat

vimeo

Viaggio di nozze in Namibia e Sudafrica

07. 03.

tegnap addig akartam sétálni, amíg csillagokat nem látok rendesen. ott ültem a pusztában egy kövön, a lakótelepek legvégén és eléggé zaklatottan éreztem magam. vagyis lehet nem ez a jó szó, hanem rengeteg gondolat jutott eszembe, amivel nem tudtam mit kezdeni. sosem tudtam kikapcsolni az agyam, mindig pörög bennem valami. volt egy pont viszont, amikor az egyik (nagyon régi) kedvenc dalomat hallgattam, felnéztem az égre és hihetetlenül megnyugodtam. sikerült kikapcsolnom úgy 10 percre, úgy éreztem helyreállt minden és megvan a helyem a világban. megkaptam a feloldozást és őszinte lehettem végre valakivel, aki ezt megérdemelte. fura az élet. kilépnek és belépnek emberek. megbántanak és megbántod te is őket, de közben adsz és kapsz is rengeteget. aztán vége. az ember mégsem felejtődik el egy szakítás után, csak átalakul az érzések és az emlékek. és aztán indul az egész újra, máshol, másvalakivel, de mégis hasonlóan. most már kíváncsi vagyok mit hoz a jövő. úgy érzem egy fontos részem helyrekerült, ami a múlthoz tartozott és örülök neked. nagyon, hogy találtál valakit. így van ez egyensúlyban.