csenge

Látták régebben

azt a mosolyt az arcomon?
A szemem ahogy csillogott?
Hallották, hogy vert a szívem?
Hallották a hangom, ahogy csengett?
És most látják az arcom? Látják a szemem? Hallják a szívem? hallják mennyire egyenletes, ütemes, mennyire egyhangú, szinte élettelen?
Hallják a hangom, ami néha elcsuklik a sírástól?
Ami már nem cseng, csak szól.
Nem vagyok a régi, üres lettem belül,
Ma már eltemetettem az érzéseimet s talán így teljesül,
Az egyetlen vágyam, hogy senki ne törjön mégegyszer össze,
Mert a szívemet széttörted, és erre sose leszek büszke.

Ady Endre: Kacagás és sírás

Kacagni nehéz, sírni könnyebb:
Mikor én nagyokat kacagok,
Dermedten menekülnek
Szívembe vissza a könnyek.

Víz-könnyekkel gyászolnak mások,
Az én könnyeim már szárazok,
Bolond és furcsa könnyek:
Vad, nyugtalan kacagások.

Úgy cseng, mint egy babonás emlék,
Riadozón, ez a kacagás,
Mintha valami ősi,
Nagy átoknak felelgetnék.

Sajnálom az időt, amit rád pazaroltam. Sajnálom, hogy minden nap vártam, hogy keress, hogy meglássam a neveddel felugró ablakot, vagy a kijelzőn villogni a képünket. Sajnálom, hogy vártam, hogy gyere, de te egy idő után már nem jöttél. Sajnálom, hogy vártam rád. Nem akartam. Azt hittem, hogy ha várok, majd újra megjelensz. És majd írsz, majd hívsz, és újra jönni fogsz. De te nem jöttél. Nem írtál és nem hívtál. Elfelejtetted amink volt, mindent, ami sokat jelentett nekem. Elengedtél, és már nem is akarod,hogy az életed része legyek. Bár ha belegondolok, soha nem is akartad. Nem értettem soha, hogy képes egy ember úgy hazudni valakinek,aki tiszta szívéből szereti, hogy semmi  bűntudatot ne érezzen. Tudod, már nem tudom felidézni a hangod. Már nem cseng a nevetésed a fülemben, és már nem érzem a kezed a derekamon. Már nem remegek amikor valaki kiejti a neved, és nem szorul össze a gyomrom ha meglátlak. Elengedtelek, mint ahogy te engem. Ha meglátlak az utcán, már nem történik semmi. Nem állunk meg beszélgetni, nem ölelsz át, még csak nem is köszönünk egymásnak. Már csak elfordítjuk a fejünket, mintha soha nem is ismertük volna egymást. És azt hiszem, ennek így kellett lennie.
"Sajnálom az időt, amit rád pazaroltam. Sajnálom, hogy minden nap vártam, hogy keress, hogy meglássam a neveddel felugró ablakot, vagy a kijelzőn villogni a képünket. Sajnálom, hogy vártam, hogy gyere, de te egy idő után már nem jöttél. Sajnálom, hogy vártam rád. Nem akartam. Azt hittem, hogy ha várok, majd újra megjelensz. És majd írsz, majd hívsz, és újra jönni fogsz. De te nem jöttél. Nem írtál és nem hívtál. Elfelejtetted amink volt, mindent, ami sokat jelentett nekem. Elengedtél, és már nem is akarod,hogy az életed része legyek. Bár ha belegondolok, soha nem is akartad. Nem értettem soha, hogy képes egy ember úgy hazudni valakinek,aki tiszta szívéből szereti, hogy semmi bűntudatot ne érezzen. Tudod, már nem tudom felidézni a hangod. Már nem cseng a nevetésed a fülemben, és már nem érzem a kezed a derekamon. Már nem remegek amikor valaki kiejti a neved, és nem szorul össze a gyomrom ha meglátlak. Elengedtelek, mint ahogy te engem. Ha meglátlak az utcán, már nem történik semmi. Nem állunk meg beszélgetni, nem ölelsz át, még csak nem is köszönünk egymásnak. Már csak elfordítjuk a fejünket, mintha soha nem is ismertük volna egymást. És azt hiszem, ennek így kellett lennie."
8

Once Upon A Time Hiatus Meme Main Characters — Belle French
“Heroism. Sacrifice. You know, there aren’t a lot of opportunities in this land for women to show what they can do. To see the world, to be heroes. So, when you arrived, that was my chance. I always wanted to be brave. I figured, do the brave thing, and bravery would follow.”