by adna

Lányok, fiúk, olvassátok el és tanuljatok az esetemből. Hosszú lesz, de lehet, hogy ez a kis írás fog téged megmenteni és felvilágosítani. Kérlek, ne kövessétek el ezeket a hibákat. Mert bele fogtok rokkanni, lelkileg, aztán megbetegszik a testetek is. Ne kockáztassátok ezeket meg, bármekkora is a kísértés vagy lesz.

SOHA ne engedjetek vissza egy olyan embert se, aki már egyszer magától úgy határozott, hogy elhagy titeket. SOHA! Hadd menjen, ha menni akar. De ha vissza szándékszik jönni, legyen bennetek annyi tartás és önbecsülés, hogy azt mondjátok:

- Nem, egyszer már elmentél. Aki egyszer elment, az többször is el fog. Elvesztettél, törődj bele.

Én elkövettem ezt a hibát, nem egyszer, nem kétszer. Többször mint háromszor. Most, két év elteltével már beláttam, hogy ennek így kell lennie.

2014, október 3.-án ismertem meg Danit. Addig a napig csak nézegettük egymást a távolsági buszon. Majd azon a napon találkoztunk, kiderült, hogy közös ismerőseink vannak. Minden úgy történt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Tetszettünk a másiknak, udvarolt, próbálkozott. Beszélgettünk, felfedeztük a másik személyiségét, mindennap egy busszal utaztunk be Debrecenbe. Október 7.-én kisétált a sulimhoz és megvárt. Azért valljuk be, mindenkinek jól esne, ha valaki több, mint háromnegyed órán keresztül várna rá. Másnap elmentünk sétálgatni, első randi gyanánt. Megkérdezte, hogy járnék-e vele? Természetesen előtte megviccelt.

- Kérdezni szeretnék egy nagyon fontos dolgot - én már tűkön ültem, majd kiugrott a szívem a helyéről, fangirlingeltem, hogy ÚRISTEN, végre megkérdezi.

- Igen, mi az? - próbáltam leplezni az izgalmam.

- Milyen nap van ma? - totálisan lesokkoltam, kezdtem kétségbeesni, hogy lehet nem is akarja megkérdezni, nem is akar velem járni. De az előbb, még meg akarta fogni a kezem, mert ő úgy volt vele, hogy járunk, erre én elhesegettem, hogyha megkérdezi, akkor fogunk és jézusom, most elrontottam az egészet, nem fogja megkérdezni.

Ilyenek jártak abban a pillanatban a fejemben. Hirtelen elhatározásból felálltam, és elsétáltam, hogy jó, én megyek haza. Ő elkezdett futni utánam, erősen megragadta a karom, odarántott magához, mélyen belenézett a szemeimbe:

- Járunk? - kérdezte mosolyogva.

- Igen - vigyorogtam rá, majd megcsókoltam.

Jártunk, igen, a felhők felett jártam, én voltam a világ legboldogabb embere. Mindenkitől azt hallottam, hogy engem még sose láttak ilyennek, és Danit se látták még ennyire boldognak senkivel se. Három hétig. Ugyanis nála kattant valami, és a kedves, édes, imádni való srác, akit megismertem, eltűnt. Helyette egy bunkó, érzéketlen gyökér jelent meg. Október 25.-26.-a körül összekaptunk, ha lehet ennek nevezni. Én kiosztottam, megpróbáltam érzelmileg megzsarolni, sajnos. Most, 19 éves fejjel, azt kívánom bárcsak ne próbáltam volna. Eléggé gyerekes lépés volt tőlem. Ő úgy döntött, hogy ennek vége, tudtam meg a legjobb barátjától. Jöttek a mondvacsinált indokok, amikről már tudom, hogy nem voltak igazak, csak dühből vetett véget az egésznek.

Soha nem voltam még annyira magam alatt, mint miután megtudtam, hogy vége van, azaz elhagyott. Kifordultam magamból, még jobban beleestem a depresszióba, mint addig. Nem ettem, mindenkit, aki valaha kedves volt nekem, elüldöztem magam mellől, barátaimat, szüleimet. Még a régi önmagamat is. Szenvedtem, olyan volt, mintha elszakítottak volna a másik felemtől.

Jóban lettem időközben a legjobb barátjával, aki mára már az én legjobb barátom is. Ő pedig egy végtelenül őszinte ember, ami a szívén, az a száján. Ő mindenféle sajnálat nélkül megmondta a tutit, hogy Dani utál engem (január-február környékén barátnője lett, akkor még szarabbul néztem ki, mint előtte), leordította a fejem, ha az kellett. De nem tudta elviselni, hogy külön kell találkoznia velünk, mert ha egy társaságban vagyunk megfagy a levegő, aztán elkezdjük nyírni egymást. Így történt, hogy fél év elteltével újból találkoztunk, 2015. március 28.-án (március elején szétmentek azzal a lánnyal), mindketten megerőltettük magunkat Robi kedvéért. Majd pár hónap múlva, mintha mi se történt volna, ismét elkezdett próbálkozni. Barátság extrákkalban egyeztünk ki. De nem lett belőle semmi. Eljött a nyár, mi hárman, Robi, Dani és én elválaszthatatlanok lettünk. Sülve-főve együtt mentünk minden héten, háromszor biztos, a kedvenc kocsmánkba, hajnalig ott ültünk. Alakulgattak a dolgok köztünk, ismét, jó irányba haladt minden. Úgy voltam vele, hogy majd én, na majd én leszek az, az a különleges valaki. Én lettem, végül is, csak eléggé tragikusan és nem romantikusan.

A 18. szülinapi bulimon Robi elém állított egy tábla fehér csokival, és egy kis suttogással.

- Gyere egy kicsit - motyogta halkan, közben a szeme ide-odajárkált. Arrébb mentem vele. - Leálltam veszekedni vele a Fácán előtt, hogy én tudom, hogy ő igenis szeret téged. - itt nagyot ugrott a szívem. - Csak annyit mondott, hogy azaz ő dolga.

Az én arcomra nagy mosoly kúszott, még nagyobb erőre kaptam, hogy folytassam tovább a harcom érte, a kétségbeesett harcom. Az enyémnek akartam tudni, mert ő volt (még mindig ő) minden, amire vágytam. Ő volt, aki kiegészített, éreztem, ha most nem szerzem meg, más megteszi, amibe én belebetegszem. De nem aggódtam annyira, hisz egyre jobban alakult minden.

Szeptember 1-jén szalagtűzős próbáról igyekeztem Robi munkahelyére, aki egyből azzal fogadott, hogy Daninak barátnője lett. Mit ne mondjak, lesokkoltam, küszködtem a könnyeimmel. Nem tudtam felfogni, hogy mi történt. Én szenvedek miatta fél évig, minden szart elviselek, amit csak tudok, a hangulatváltozásait, azt is elviseltem, hogy idegesítőnek tart, erre jön egy kis picsa, aki egyből elveszi, ráadásul ő annyira egy kis féreg, hogy nem meri megmondani, hogy mi a fasz van, hanem megint mástól kell megtudnom. Halljátok srácok, még a szalagtűzőmre is lett volna képe elhozni! És képes volt jó pofát vágni az egészhez, mintha semmi se történt volna! Úgy fel volt háborodva, míg bunkón viselkedtem vele, azt látni kellett volna. Én meg olyan hülye voltam, hogy miután szétmentek, visszaengedtem magamhoz, kezdődött elölről az egész. Azt mondta hiányoztam neki, hogy végig rám gondolt míg azzal a lánnyal járt. Igen, gondolom miközben őt basztad is rám gondoltál, mi? Álljon már meg a fáklyás menet, kérem szépen!
De én hülye voltam, megint, és hagytam, hogy visszajöjjön, eljátsszuk harmadjára is a kis játékunkat, reménykedtem, hogy na majd most, most sikerülni fog, összejövünk. Össze is jöttünk, aztán azt hazudta (mint derült ki), hogy ő erre nem emlékszik. Nyomta Robinak is a szöveget ezerrel, hogy én nem ezt érdemlem, amit ő adna nekem, és neki az lesz a boldogság, ha ő mással lát engem boldognak és nem azon aggódik, hogy tönkretesz a folyamatos hangulatváltozásaival.

Eltelt 2-3 hónap, míg újra találkoztunk, ugyanis én készültem az érettségire, le is tettem sikeresen. Akkor megbeszéltük, hogy barátok maradunk és ennyi. Én örültem, gondolván, legalább így is tudok egy kis boldogságot csempészni az életébe. De mit ad Isten, nem tudtunk barátok maradni, mert ez a drága fiú, ismét kezdeményezni kezdett, hogy ő szeret engem és szüksége van rám. Én vagyok az igazi neki, de fél ettől a kapcsolattól. Fél, hogy elrontja, hogy nekem rossz lesz, mert nem tudja megadni azt, amit én érdemelnék.

Tegnap találkoztunk Danival. Tök jól elvoltunk, nevetgéltünk, beszélgettünk, ilyenek. Majd a vége felé megpróbáltam megbeszélni vele ezt az egészet, hogy kezdjünk a helyzettel valamit, mert nincs értelme ennek a semmilyen állapotnak. Azt mondta, hogy szar vagyok, mert nem tudok túllépni ezen az egészen. Váltig állította, hogy meg se próbáltam keresni mást, mással megpróbálni, hanem csak rá várok, egy lelkileg beteg és labilis emberre. Ő csak jobbat akar nekem, mint ő, mondta. Én mondtam, hogy nem tudod hányszor próbáltam meg mással, de ha egyszerűen nem érdekel más, azzal nem tudok mit csinálni. Mondtam, hogy ne kelljen már az isten tudja hányadjára elmondanom, amit már 5x biztos elmondtam, hogy szeretem, és ha ő nem szeretne, nem jönne vissza ennyiszer. Még pár hete azt mondta, hogy szeret.

Erre ennyit mondott:

- Részegen minden hülyeséget beszélek. - mikor azt mondta, hogy szeret, nem volt részeg. Egyáltalán nem.

Felálltam, ott akartam hagyni, de rám szólt, hogy ne menjek el, menjek vissza. Visszamentem. Leültem, rágyújtottam még egy cigire, majd eléggé mérgesen kiszaladt belőlem, hogy:

- Érdekes módon, mindig én voltam az, akihez visszajöttél, és nem más.

Reakció:

- Most mondjam azt, hogy azért, mert ott vagy?

Ebből a két dologból megkaptam a választ a kérdésemre. A részletek már nem érdekelnek. Úgyse mondaná, mindig kerüli a témát. Bementem, előtte szóltam, hogy szívja el és menjünk a buszhoz. Bejött, pakolt, közben én elindultam a buszhoz 8 óra 55-kor. 9 óra körül hívott, hogy hol vagyok? Mondom a villamoson, megyek a Városházára. Erre annyit mondott, hogy:

baszd meg

én annyit, hogy: indulj el. Kaptam még egy baszd meg-et, majd kinyomott. Nem jött a buszhoz. Ott maradt a Fácánban, ő volt az, akinek fentebb állt, elkezdi, gondolkozzak már el, mert én otthagytam. Megérdemelte. Azok után, amiket velem szemben megengedett magának, azt a fajta viselkedést, azok után igenis megtehettem ennyit. Utána leírtam neki mindent, azt is, hogy nem én fogok nagyobbat veszíteni, mert mindig is neki volt rám jobban szüksége, hisz ő jött folyton vissza. Ha annyira nem szeret miért foglalkozik velem vagy a boldogságommal?

Tudjátok miért? Mert az ilyen emberek félnek önmaguktól, szoronganak, gátlásaik vannak, és úgy látják, jobb lenne nélkülük a világ. Határozatlanok, rettenetesen önzőek, félnek szeretni, hisz, ha szeretsz valakit, benne van a lehetősége annak, hogy fájni fog, és csalódni fogsz. Mindig csak játszanak, nincsenek konkrét elképzeléseik, másokat hibáztatnak azért, ami igazából az ő hibájuk, csak túl gyávák, hogy bevallják maguknak. Könnyebb nekik mást bántani.

Nem akarok visszaesni hozzá, nem akarom, hogy megint visszarántson magával, ha előfordulna egy olyan helyzet, határozottan azt akarom mondani akkor, hogy:

- Nem, millió lehetőséged volt a két év alatt, te nem éltél vele. Elvesztettél, törődj bele.

Ez bánt a legjobban… hogy mindig azt mondta, ne, mert ő jobban húzódik a nem felé, aztán visszahúzott, hogy szeret és ki van zárva, hogy nem jövünk össze. Nézzétek meg mi lett belőle… És pont ő mondta nekem, hogy egyenlő félként kell kezelni a másikat, annyit adni, amit kapsz. Ezt csináltam, mégse tetszik/tetszett neki. Talán azért, mert ez tüköreffektus volt, és fájó volt látni neki, hogy ő valójában ilyen. Tudjátok, ha én úgy kezeltem volna őt, ahogy ő engem, akkor gyűlölne. De többet nem lesz ilyen. Leírtam neki mindent, amit már régen le kellett volna. Tavaly decemberben meg idén januárban, februárban is, elvoltam én nélküle. Míg ő állítólag rám gondolt, míg mással járt. Mivel annak a lánynak felállított egy idealizált képet, és azt hitte ilyen a lány, de nem. Én voltam olyan. Biztos, hogy ezért gondolt rám. És mikor ő visszajött, megint, akkor… akkor elvesztettem a legjobb barátnőm, jó pár embert, a szüleimet. Nem akarom ezt. Nem kell. Úgy, hogy meghazudtolja önmagát, neki áll feljebb. Túl sok mindent megengedett magának velem szemben, amit én ha megtettem, nekem esett, hogy mekkora egy fasz vagyok. De ilyen többet nem lesz. Még egyszer fogok vele találkozni, mikor Robival megszervezzük neki a meglepetést. Többször nem akarok. Semmit se többé. Csak elengedni, hadd menjen és legyen porrá a szélben, mintha soha nem is ismertük volna egymást. Mindent megtettem, tűrtem, ameddig bírtam, de ez… ez a tegnapi… ez sok volt. Ez már a legteteje volt az egésznek.

Néha azt érzem, inkább az emlékeket szeretem, a szép emlékeket, és azt, amikor kedves és aranyos volt, ahogy megismertem. Ezt, aki volt az utóbbi időben szabályosan gyűlölöm és ez az énje csak szenvedést okoz. Sajnálom, hogy ilyen későn jöttem ezekre rá. Őszintén sajnálom. Hülyeségeket csináltam miatta, rengeteg mindenkit eltaszítottam. És nem szabad csak azért továbbra is szenvednem vagy küzdenem érte, esetleg meggyőzni őt arról, hogy akkor próbáljuk meg, csak azért, mert vannak jó időszakai. De remélem azért okoztam neki sok szeretetteli pillanatot, boldogságot meg törődést. Viszont azt is remélem, hogy szenvedni fog, mikor mással lesz és akkor is csak az fog eszébe jutni, hogy volt két lány, aki mindent megadott volna érte, de ő elrontotta. És remélem azokon az estéken neki is 6 órahosszán keresztül nem jön álom a szemére, mert csak Kitti és én leszünk a szemei előtt. 

KÉRLEK TITEKET, AZOKAT, AKIK VETTÉK A FÁRADSÁGOT ÉS ELOLVASTÁK, HOGY NE LEGYETEK ILYEN HÜLYÉK, MINT ÉN VOLTAM! MILLIÓSZOR ALÁZKODTAM MEG ELŐTTE, MINDEN TŐLEM TELHETŐT MEGTETTEM, DE NEM VOLT ELÉG! RÁ VÁRTAM, KÉT ÉVIG, AZOK UTÁN IS, HOGY NEM EGYSZER ELHAGYOTT ÉS ÍGY BÁNT VELEM! SOHA SENKINEK NE ENGEDJÉTEK MEG, HOGY VISSZATÉRJEN HOZZÁTOK! HA ELMENT, NE JÖJJÖN VISSZA. HA RÁJÖTT, HOGY MIT VESZÍTETT, TÖRŐDJÖN BELE!

AKI EGYSZER ELMENT, EL IS FOG MENNI TÖBBSZÖR IS! KÍMÉLJÉTEK MEG MAGATOKAT ETTŐL A FÁJDALOMTÓL, AMIN ÉN KERESZTÜLMENTEM ÉS MEGYEK!

Valentin nap

Szóval eljött.14-e van. Valentin nap. Remélem mindenkinek jól telik. Na jó, ez vicc volt. Remélem mindenkit aki szeretné, megbasznak ma. De minimum egy csokit vagy virágot kapjatok. :)

Régen szerettem a Valentin napot. Amikor még nagyon Faceztem. Keményen toltam. Együtt a sok szerencsétlen önmagát sajnáltató 12 évessel. Régen volt. :D

Régen azért is szerettem, mert kaptam csokit. :) Apától meg legjobb haveromtól. Mindig elmondhattam, hogy én bizony kaptam csokit. :D De mostmár nem. Pár éve apám is leszokott a csoki adásáról, mondván ő nem a pasim. Kérjek attól. De addig jó volt. Mostmár ő nem itt lakik, nemhogy adna csoki. De mindegy, ez most nem apámról szól.(A szöveg).

Szóval mindig csokit kértem. A virágokat utálom, bocs ha most megsértettem valakit, (mondván legalább örülnék neki, ha annyit kapok,) de én nem látom értelmét egy szál vagy csokor virágnak, ami oké, hogy pár napig elismerem tényleg szép, de aztán elhervad és csúnya lesz. Akkor már inkább maradjon a földbe. Ott szép marad sokáig.

Szóval nem látom értelmét a V napnak. Sok szerelmes nyáladzik, és mások orra alá dörgöli, hogy neki ma bizony van valakije… de ha szeretnek téged mitől más a V nap, mint az összes többi? Ha máskor nem ajándékoznak meg random virággal/csokival (az én esetemben csokival), akkor ma miért? Mert V nap van? Ez hülyeség. Aki szereti a másikat ne csak február 14.-én mutassa ki a szeretetét, hanem minden nap is… de mind1. Nem az én dolgom.
Lényeg a lényeg, tudom, hogy sokan amúgy is gyűlölik az életüket, (khm..mint én is), de a tanácsom az, hogy amikor megláttok egy szerelmes párt, gondoljatok arra, hogy máskor a csaj nem kap virágot. Lehet, hogy emiatt van a pasival, csak kapjon valamit ma. ;) Szóval tudom, baszott nyálas lesz az egész mai nap.. (fúj utálok belegondolni, mi lesz ma a suliba… gusztustalan. . :/) De gondoljatok arra, hogy ez az év egyetlen napja, amikor a fél világ át van verve. Szomorú.
Próbáld úgy nézni a mai napot, hogy “milyen szép pár, valószínűleg holnap szakítanak” és ne úgy gondolj az egészre, hogy neked nincs senkid, hanem h lehet holnap már annak a lánynak se lesz, aki ma baszott boldog.(tudom csúnya dolog, de én csak így tudom túlélni a napot napközbeni sírás nélkül. )

Na, mindenkinek szar Valentin napot, a szjgereknek pedig : Boldog születésnapot Ricsi! ;)

anonymous asked:

Hello, i would like to know if teeth carry DNA or similar such substances that could be detected by forensic annalises. And if so how long would it take for such evidence to decay ?

Hey Nonnie,

You will be happy to know that teeth do carry DNA that can be used for identification. Teeth has soft tissues that carry DNA. DNA extraction from bones and teeth is actually more stable even after putrefaction stage in human decomposition. Take a look at this paper here!

As for how long it takes for evidence to decay, the same paper made mention of potentially using DNA from molar teeth to identify Egypt’s most powerful female ruler Queen Hatshepsut. When well preserved, DNA can last for a long time, but dealing with ancient DNA requires a lot of environmental control and a lot of making sure that contamination doesn’t happen.

Olyan jó lenne egyszer őszintén beszélni.Elmondani azt, hogy az élet nélküled semmit sem ér.Hogy, amit nélküled adna, abból nem kérek.Elmondani azt, hogy hányszor gondoltam rád, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét mondtam.Elmondani azt, hogy minden egyes mondatomba elrejtettelek és addig kapaszkodtam egy igaznak hitt emlékbe, míg vele együtt én is megfakultam.

Veréb Emese

RÖVIDRE ZÁRT TÖRTÉNET

És amikor vége lett,
Azt mondta, hogy
Ő csak azt sajnálta, azokat a dolgokat, amiket nem tudott kontrollálni
És, hogy soha ne bánj meg, hogy szerette őt
Mert
Szeretni őt jó volt, de kicsúszott a kezei közül
Nem számít, mi történik,
Nem számít, mikor,
Szeretett volna vele lenni bármikor.
Csak szerencséje volt, hogy ilyen korán jött az életébe.
És ha valaki adna neki még egy esélyt,
Egy esélyt, hogy szerethet valakit, valaki mást,
Azt mondta, hogy még mindig őt szereti,
Újra és újra,
Még akkor is, ha ez összetörte a szívét,
Minden egyes alkalommal.

Az én 13 okom

004. Ó kedves szülők. Vicces, hogy ti csak a negyedikek vagytok. Sokkal rosszabb helyet érdemelnétek. De mivel annyi ember és dolog van aki bánt, hogy ezzel kel megelégednetek. Akkor kezdjük. Apa. Ó apa. Én sose voltam apuci pici hercegnője. Én igazából soha nem voltam senki hercegnője. Inkább a rongyos paraszt. Érdekel hogy mi van velem? Néha napján rám írsz? Nyugi, ezek csak költői kérdések, tudom, hogy a válasz mindre nem. Leszarsz. De szó szerint. Igazából már nem is fájlalom. Legalább megtanultam, hogy az emberekre nem lehet számítani. De akkor is. Te nem tudod milyen érzés látni egy aranyos apa-lánya fotót. Tudni, hogy te sose leszel olyan helyzetben, mert téged leszarnak. Nincs előttem egy férfi alak, aki megfenyegetné a közelembe jövő fiúkat (mondjuk abból jó kevés van). Aki olyan pólót adna rám, amire az van írva, hogy ,,amit teszel a lányommal én is azt teszem veled. Ha összetöröd a szívét, én összetöröm a képed". De belőled elég is ennyi. Anya. Ó anya. Hát akkor kezdjük. Tudom, hogy akármit csinálok, soha nem leszek elég jó a számodra. Igen tudom, szar vagyok. Hogy én nevelem fel a rákos gyereked, és olyanokért veszekszel velem, hogy nincs tökéletes ruházatban. Hát bazdmeg van ez így ennyi idősen pont nem tudok egy gyereket felnevelni. Szarok a jegyeim? Ha nem én pakolnék össze mindig akkor lenne időm tanulni. Ronda vagyok? Genetika. Ribancként viselkedem? Nem, hidd el az nem én vagyok. Azok a hatodikosok akik nem szüzek. Nem én, akinek melege van és felvesz egy rövidnadrágot. Ma fellépésünk volt. Nem mertem elmenni szoknyába mert féltem, hogy megint leribancoznál. Így hazudtam mindenkinek. Remélem boldog vagy. Rumlis a szobám? Ha mondjuk, esetleg, véletlenül, talán nem hárman lennénk ebbe a rákos lyukba könnyebb lenne tisztán tartani. Lusta vagyok? Nem, nem vagyok. De amikor iskolába lefáraszt a sok fasszopó, aztán hazajövök vigyázni a gyerekre, mig ti a kocsmában ültök, közben persze egy kicsit átnézem a könyveim, igen ezek után nem fogok nekiállni rendet varázsolni, játszani a másik hugommal, sőt még jobban tanulni sem fogok. Mert fáradt vagyok. ENNYI!

anonymous asked:

Hi! Can i ask you for headcanons? like Yousana traditions? yousef and sana relationship with their respectives in-laws? I am always smiling at yours headcanons. Thank you!

Hi, sorry for the late reply but I have so many and I needed to short it down a bit god yousana traditions are so cute (just heads up in all my headcanons yousef is muslim)

Eid

  • so okay when it is Eid el fitr they have a visit to the bakkoush household and they have dinner with the accars which sana loves because turkish sweets are only a little bit better than moroccan ones
  • sana loves spoiling her nephews and nieces during Eid el Fitr because she and yousef probably made a bunch of cupcakes and giving some extra pocket money
  • or giving jamilla’s kids that extra cookie even though jamilla said they couldn’t
  • with Eid el Adna they have dinner at the bakkoushs and they have a visit the accars because sana’s mother was adamant about having all her children over to eat her couscous and cherchoeka so they all comply
  • sana adores spending time with her brothers and their wives and they always do something afterwards or before they have dinner like they went to go paintball (big mistake) sometimes they have basketball competitions
  • they don’t have dance competitions anymore since the bakkoush brothers hate to lose and yousef will never back down on a dance off but it end with sana’s eldest brother breaking his wrist and elias spraining his ankle and yousef got a concussion

Ramadan

  • They cook together for iftar for the most days but they usually eating at a family or friend’s place
  • I also imagine that sana and yousef first place together is going to bit small they can’t have more than four people over much to the balloon squad dismay they end up eating on the floor when the boys come over because they would complain so much
  • the girl squad sometimes come for iftar and sana absolutely adores ittar
  • sana and yousef go to taraweeh together when they don’t have work the next day
  • yousef always has to wake a very annoyed sana for suhoor and they have like a 20 minute discussion before she actually gets up

Mosque

  • So sana and yousef always help out with the charity events and they bake together for the bake sale
  • sana teaches little kids in mosque either in quran or arabic lessons she likes it very much but she only does it when she has time or when she needs to sub for someone
  • elias and yousef help teens who are struggling with their faith and their life in general, until elias decided to make an actual foundation and yousef is there every step of the way :,,)
  • yousef helps out at the mosque a lot and that is how he and mama bakkoush bonded even more and she like showing off her son in law

Home

  • they have at least one lazy saturday a month preferably every week where just lay around in bed and they cuddle so much
  • yousef being shirtless and cooking for sana but imagine sana just wearing his shirt and her trying to make him dance with her while he is trying to make sure not to burn down their kitchen but is really that bad?
  • they have movie day where they each week choose a movie but they always end making out or falling asleep (adam and isak dreams about their annoying boyfriends/husbands can’t because art)
  • they took dancing lesson together (tango)
  • they go running together and play basketball

I hope you like them nonnie

playlist for noah czerny in five acts [listen on spotify]

i. perfection as a hipster “- god help the girl // yea, babe, no way “- LANY // despite what you’ve been told “- two gallants // the sun also rises “- delphic

ii. fallen leaves “- hunter as a horse // ain’t no grave “- hidden citizens // i’ll keep coming “- low roar // little weaver bird “- molly drake

iii. living “- adna // i saw the dead “- villagers  // shadows - ed prosek // ghost “- lewis watson // kettering “- the antlers // may i miss you “- family of the year // uneven odds “- sleeping at last // changing times “- iwan rheon // i will remain “- matthew and the atlas // comfortable love “- keaton henson

iv. nocturnal me “- echo & the bunnymen // ghost in the radio “- josh tarp and the still // bad ritual “- timber timbre

v. me and the devil “- soap&skin // space & time “- VNV nation // shoot and run “- josef salvat // saturn “- sleeping at last // this is not the end “- fieldwork

na a faszimat ugye hétfőn műtötték két napig magához se tért kb ma már jól van amúgy, bejött a nővér ma h kiakarja cserélni az ágyneműt,ő meg mondta h oké csak adna neki egy alsónadrágot addig? (mer hogy egy szál faszba feküdt a takaró alatt mer fáj neki a műtét helye)ő meg elkezdett vele ordítani hogy nem a csicskája meg nem igaz 3napja műtötték most már ne csinálja az agyát, meg h ő leszarja a faszát nem igazán kívánná meg és visszadobta rá a takarót h akkor büntetésből nem cseréli ki. először is mi a fasz? amikor meghallottam elkapott egy durva gyomorideg, hogy ilyen emberekkel hagyom itt ezt a szerencsétlen, aztán a  félelem hogy egyszer én is kórházba kerülhetek és úgy fognak velem bánni mint egy szaros ronggyal. az ilyen ember miért nem megy a  manci abcbe pénztárosnak vagy csirkét kopasztani ????? olyan kurva idegesítő h teljesen alkalmatlan emberek választják ezt a hivatást. ahol anyám dolgozik (idősek otthonában, kórházban 1 hétig bírta az ilyenek miatt) mindenki azt akarja h ő ápolja, imádják az öregek, de miért? 
türelem, tisztelet, empátia, nyugalom, mindegyikkel rendelkezik, ő egy jó ápolónő. én is szívesen lettem volna de én nem rendelkezem mindegyikkel úgyh nem, mert nem vagyok egy önző geci és egy fokkal jobb lehetne a magyar egészségügy ha mások sem lennének önző gecik. na megnyugodtam ám mire ezt leírtam de még mindig idegesítő hogy nem tehetek semmit, max annyit hogy bedobom a betegek észrevételei dobozba hogy a dagadt nővér egy geci