azzalle

Most lett tele a padlás azzal hogy NEKEM MINDEGY a válasz arra hogy mit csináljak kaját

úgyis az asztalon kavarog a Lidlben kapott szakácskönyv dec óta, kitaláltam felütöm aztán megcsinálom ami ott van, ha leves akkor azt, ha torta akkor azt, a 3. szivatásnál csak jönnek majd az ötletek mi legyen a kaja. Plusz ez azért jó mert általában Lidlben vásárolok, tuti minden van hozzá vagy elérhető (Mautner és Széll jegyzi, ez vajon az a Széll aki azon a Bokásizén csillog?)
Hátbazzeg…
első felütés: tormás morzsával sült lazac langyos zöldségsalátával (lazac, átlagkeddre tuti nyet, nem Mészáros Lőrinccel élek. újpróba)
második felütés: ropogós tésztával burkolt vadas vaddisznóragu (vaddisznó, a Lidlben lehet kapni vaddisznót? persze, csirkecomb nincs ha du 5 után esel be. újpróba.)
harmadik felütés: pikáns kuszkuszsaláta csicseriborsóval és kecskesajttal (kuszkusz? csicseri? kecske? nebazdmár ezek akkor voltak a Lidlben amikor vki máshol vásárolt cuccokkal beugrott hozzájuk egy csomag babérlevélért. újpróba)
negyedik felütés: langyos kölessaláta füstölt makrélával (…de most komolyan…)

Paprikás krumpli lesz a gecibe, egy kondérral csinálok hogy egy hétig azt kelljen enni, nem érdekel.

Szerintem fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen, hogy higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még egyszer, utána talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már nem is fog érdekelni, hogy más mit mond.

Este mindenki érzékenyebb és őszintébb. Ha valakit megakarsz ismerni azzal beszélgess át egy teljes éjszakát. Megfogsz lepődni miket el nem mond

Nem fogom az életemet azzal tölteni, hogy emberek után futkosok. El akarsz menni? Rendben, menjél csak, gyerünk! Mert én befejeztem a futkosást és a törődést olyan emberek iránt, akik nem is érdeklődnek irántam. Semmi se állandó, és az emberek változnak. Megtanultam, hogy a szeretet nehéz és az élet furcsa..
Távolról látod ahogy pirosra vált a lámpa. Jelzi, jön a vonat. Lecsukódik lassan az akadály, nehogy valaki átlépje. De te nem törődsz vele. Futni kezdesz felé. Hallod a vonat robogását és érzed minden porcikádban. Szinte repülsz a sín felé, s halálodhoz, és a vonat is feléd. Nem gondolkozol, üres a fejed, nem érdekel semmi csak hogy végre vége legyen. De aztán mégis eszedbe jut valami. Egy arc. Egy arc a multból. Azzal a kedves mosollyal. Azokkal a kedves szavakkal. Azzal az öleléssel. Azzal a csókkal. Azzal az illattal. Vajon mi lesz vele ez után? Ahogy elkezdesz agyalni ezen egyre csak lassulsz. Látni akarod még azt az arcot, újra és újra. Összerogysz. Nem tudod ezt megtenni. Sok ez neked. Nem akarsz mást csak átölelni őt és sírni. Látni ahogy megöregszik melletted, ahogy te is megöregszel. Mellette lenni ha szüksége van rád, ha kell neki egy bíztató mosoly, egy ölelés. Mert te szereted. Ő az egyetlen akit szeretsz. De miatta megéri élned. Vele átvészelsz mindent majd. A vonat közeledik. Elmegy elötted. Sírsz. Nem bírsz felálni. A vonat hangja elhalkul. Nem is hallod már. Még mindíg sírsz. Fázol. Hideg a beton, nem akar engedni. Reszkedsz, de már nem sokáig. Valami meleget érzel, eláraszt teljesen. Felnézel. Próbálsz látni valamit a könnyeidtől. Meglátod azt a mosolyt, azt az arcot, őt. Átölel halkan. Érzed az illatát, érzed hogy szeret. Már nem fázol. Soha többet nem is fogsz már.
Tudod, nagyon hiányzol, és utálom mikor valami miatt kevesebbet beszélünk, mert napokat, heteket, hónapokat akár éveket töltenék el azzal, hogy nézek a szemedbe és hallgatom ahogy mesélsz, beszélgetni és eggyütt nevetni a közös kis hülyeségeken, ajj, úgy utálom, mikor nem lehetek veled...
emlékszem

amikor ha valami édeset írtál rögtön rohantam a csorgatni a nyálam
amikor durván összevesztünk, és órákig sírtam, hogy “mi lesz velem ezek után?”
amikor láttam, hogy azzal a lánnyal beszélsz, és elöntött a féltékenység
amikor elhangzott valahol a neved, és egyből felkaptam rá a fejem
amikor minden matematikai egyenletről te jutottál eszembe.
és őszintén
szerettelek szeretni, ilyenkor éreztem, hogy élek, hogy van valaki aki boldoggá tesz
hogy különböző szituációkba képzeljem el magunkat, hogy legyen min mosolyognom, legyen min sírnom és töprengenem
szerettem mikor megnevettettél, és feldobtad a napomat
amikor próbáltál helyretenni, hogy ‘tehülye, ez így nincs jól.’
te jelentetted nekem a világot.
köszönöm, hogy megmutattad milyen is szeretni.