azzalle

Az legnagyobb bajom a gyerekvállalással

Meg azzal, hogy magunkból létrehozzunk egy másik embert, hogy belőlem van.
Ugyan kulcsos gyerek voltam, abból talán a jobbik, de azért ötödikesként a névnapomra kapott bűvészfelszerelést egy dologra hasznosítottam. A kartonból hajtogatt varázspálca egyik végét kitömtem vattával, és az iskolaudvaron marokszámra gyűrtem a zsebembe az avart, a budiban a paxtollammal tömködtem a pálcába, hogy suli után elszívhassam azt a negyvencentis blázt. Perszehogy diólevél volt benne, ami halálosmérgező vagy miafaszom. Szóval ezek után nem is értem miért nem morzsoltam cracket a szemembe és haltam bele a picsába! Mondjuk később kokaint akartam a makkom alá dörzsölni, hogy az majd milyen jó lesz a csajnak, hiszen nyálkahártya nyálkahártya, nem? Eufória, extázis meg minden. Mekkora mázli, hogy olyan kurvadrága a cucc.
Na, annak ellenére hogy a csajomtól lesz a fele a kölyöknek, én azért be vagyok szarva rendesen.

nem tudom igazából az aggaszt hogy ha valakit felidegel valaki akkor egyből jön a duma hogy “dögöljmeg” “ha lenne egy fegyverem három tölténnyel és te, bin laden és hiter lenne a szobában téged lőnélek le háromszor” “remélem megfulladsz” és és és sorolhatnám még. hé emberek, nem veszitek észre hogy ti sem vagytok jobbak? ezek annyira komoly dolgok és csakúgy odavágjátok a másiknak és esküszöm van hogy komolyan is gondoljátok. tényleg ennyit jelent nektek a másik? és jöttök azzal hogy az erőszak nem megoldás? nem vagytok jobbak úristen semmivel sem VAGYUNK jobbak. ugyanolyan elbaszottak vagyunk mint az összes többi generáció.
nekem túl erőszakos ez az egész és észre sem veszitek magatokat. hihetetlen

bocsánat ez most nagyon bennem volt és valahova le kellett írnom.
jó ez a tumblr de mégis csak butítjuk itt egymást az agresszív szarságainkkal. nem segít.

Elegem van mar hogy mindenki azzal jon, hogy neki problemaja van. Mindenki masnak vsn de nem lesz egybol egy antiszocialis fasz aki mindent es mindenkit leszar mert neki elbasztak a kedvet.. nem az oviban vagyunk bazdmeg
Dolgozat

Szerintem az a hatalmas baj velem, hogy túlságosan szeretek. Hogy túlságosan szeretlek. Hogy próbálok ott lenni melletted, fogni a kezed a legrosszabb időkben, hozzád bújni, mikor elfáradtál a suli vagy az edzés után. Próbálok veled nevetni, érted vidámnak lenni, miattad lenni boldognak. Próbálok ott lenni neked, mikor úgy érzed, nincs ott senki. És ott is lennék. És itt is vagyok, még akkor is, ha neked ez fel sem tűnik. Még, ha te oda sem nézel, mikor boldogságtól csillogó szemekkel csodállak. Még, ha neked fel sem tűnik, hogy téged nézlek, és, még akkor is, ha megutál téged a világ. Mert én nem tudnálak. Nem tudnálak utálni, hiszen nem tudlak nem szeretni. Akarlak utálni.. sőt, gyűlölni akarlak teljes szívemből, azért, mert ennyire szeretek. Mert én minden rossz után ott lennék melletted…
Ősszel rengeteget járnánk moziba, meg kirándulhatnánk is. Megnéznénk érdekes kiállításokat, meg festményeket, amik neked nem tetszenek, de én mindig is látni akartam őket. Elmennénk venni egy jó bőrkabátot, mert az már nagyon kell, és segítenél kiválasztani, ja, meg farmert is, mert sosem találok olyat, ami jó rám. De végül neked mindenben tetszenék, szóval hazamennék két kabáttal és négy farmerral. Aztán hátramennénk a kertbe, és belefeküdnénk a falevélkupacba, mint a kisgyerekek. Engem pedig nem érdekelne, mennyire lesz koszos a hajam, vagy a ruhám. Akkor nem érdekelne semmi, csak te.
Télen csókolóznánk a hóesésben. Meg a karácsonyfa alatt. Feldíszítenénk a szobámat égőkkel, aztán Szent Este együtt díszítenénk a fát, én egy kicsit kiküldenélek, hogy addig beszélgess Apával, és mikor bejönnél, láthatnád az ajándékaid, amiket a karácsonyfám alá rejtettem, a tőlem megszokott rendetlenséggel, de annál nagyobb szerelemmel. Aztán vacsoráznánk, természetesen a főzésben segítenék Anyának, hogy büszke lehess rám, és megdicsérhess, milyen ügyes voltam, és milyen finom lett amit csináltam. Aztán csinálnék neked teát, vagy kakaót, vagy forró csokit, és néznénk valami karácsonyi vígjátékot. Kötött pulcsiban ülnénk az ablak előtt, és néznénk a hóesést. Meg szeretnénk egymást. A világon mindennél jobban. Nem csak a szeretet ünnepén, hanem mindig.
Tavasszal elmennénk sétálni, és te szednél nekem virágot az egyik kertből, aztán mikor az ott lakó néni dühösen kijönne, hogy ne tépkedjük le a virágait, csak nevetve bocsánatot kérnénk. Aztán leülnénk valahova, ahol odaadnád a virágot, és csak fognád a kezem, és szeretnél. Én odafutnék megszagolni minden rózsát, minden utcán, te pedig először teljesen hülyének néznél, aztán születésnapomkor beállítanál egy csokor rózsával, mert tudnád, mennyire imádom.
Nyáron elmennénk kirándulni, és majd’ megsülnénk, de akkor is lesétálnánk azokat a kilométereket, és akkor is kibírnánk azt a két óra utazást a buszon. Elmennénk együtt futni, mert ugye én jó formában akarnám tartani magam a bikini szezonra. Ott lennénk minden fesztiválon, ahol a kedvenc bandáink lépnek fel, és boldogok lennénk, hogy együtt üvölthettük a dalaikat a koncerteken. Felülnénk egyik este a motorra és csak mennénk. A végén lehet, már azt sem tudnánk, hol vagyunk, de nyilván egyikünket sem érdekelné, hiszen te ott lennél nekem, én ott lennék neked, és máris nem éreznénk elveszettnek magunkat. Aztán hazamennénk valamikor éjjel, és fürödnénk a medencében. Aztán zuhanyoznánk. Együtt, mert ugye egy percet sem bírnánk ki a másik nélkül. Aztán bekapcsolnánk a tévét, de nem adnának semmi jó filmet, szóval inkább elkezdenénk sorozatot nézni a laptopon, de megcsókolnál, és úgyis az lenne a vége, hogy szexelünk. Aztán megint. Aztán aludnánk, de lefekvés előtt elmondanám neked, hogy mennyire szeretlek, és, hogy nélküled elveszett lennék ebben a hatalmas világban. Te mosolyognál, amitől nekem is mosolyognom kellene, és csak ölelgetnélek. Simogatnám a hátad, hogy el tudj aludni, és mikor már alszol, boldogan hajtanám én is álomra a fejem. Reggel beszélnék Anyukáddal, hogy amíg nem kelsz fel, hadd csináljak neked reggelit, és mikor már ébredeznél, és nem tudnád, hol vagyok, beállítanék hozzád egy nagy tálca reggelivel. Aztán csak néznélek, és biztos, hogy nem bírnám ki, hogy ne túrjak bele a hajadba, még akkor sem, ha tudom, utálod. De egy idő után szeretnéd. Egy idő után szeretnéd minden hülyeségem, minden hisztim, minden vitánkat. Egy idő után elfogadnád, hogy rengeteg dolgot elviccelek, de tudok komoly lenni. Egy idő után elfogadnád, hogy rettenetes a hangom, de mégis mindig imádnád, ha énekelnék. Úgy akarnál elaludni, mint egy kisgyerek, hogy simogatom a fejed, és nem foglalkoznál azzal, ha összetúrom a hajad. Sőt… szeretnéd még azt is. Szomorú lennél, ha jó éjt puszi nélkül aludnék el, vagy, ha nem hívnálak fel, mielőtt aludni megyek, ha nem veled alszom. Utálnád, ha nem én csinálnám a reggeli kávédat, mert még te magad sem tudnád olyan finomra megcsinálni, mint amilyenre én. Minden percben rajtam járna az eszed, és mikor meglátnád a dolgozatban a kérdéseket, legszívesebben mindenre az én nevem írnád válasznak. Aztán mikor ötösre megírtad, büszke lennék rád. Ott állnék a ballagásodon, és majd kicsattannék a boldogságtól, mikor a te nevedet mondanák ki, és hangosabban tapsolnék, mint bárki más. Aztán elmennénk egy hatalmasat bulizni, és este együtt aludnánk. Elmondanám, mennyire büszke vagyok rád, és, hogy te vagy a legügyesebb a világon. Elmesélnéd a terveidet, hogy mi lesz most, az iskola után, aztán azt mondanám, hogy mindenben támogatlak, és, hogy én ott leszek neked, bárhogy is döntesz a jövőddel kapcsolatban. És ott lennék. Ott lennék a jövődben. Minden percben. Része lennék a mindennapjaidnak, és el sem tudnád képzelni nélkülem az életed. És, ha tíz év múlva kérdeznének tőled valamit, ugyan úgy az én nevem akarnád mondani válasznak, mint akkor, az iskolában, tudod, azoknál a dolgozatkérdéseknél.
-GősiZsófi. 20170301.-

Szerettem volna hozzád vágni a dühömet és elkeseredettségemet szavak formájában.Szerettem volna, hogy érezd magad legalább egy kicsit is rosszul, amiért ennyire megbántottál ennyi idő után pont azzal, amiről tudod, hogy igazán fáj. Aztán rájöttem, hogy felesleges. Mert sosem ismernéd el, hogy hibáztál. Nem sajnálnád, és csak visszatámadnál. Így szép csendben csak felfogom, hogy mennyire nem érek semmit sem neked. Valami megváltozott bennem. Valahogy máshogy nézek már rád. Nem kell kimondanom ahhoz, hogy érezzem. Még feléd sem. Tudnod kéne, mikor bántasz meg valakit, ha szereted. És eljön az a pont, az a konfliktus, amikor érzed, hogy már nem éri meg küzdeni valamiért. Hogy az utolsó pillanatig ragaszkodtál, de belátod már, hogy többet érdemelsz. Mikor már több fájdalom köt valakihez, mint jó élmények. Emlékezz majd rá, miért mentél el, mikor majd vissza akarsz fordulni. Emlékezz rá milyen érzés volt ekkorát csalódni, hogy többször ne engedd kitenni magad ilyen sebezhetőségnek. Emlékezz rá, hogy az emberek csak ígérgetnek, de soha nem változnak meg. Emlékezz rá, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy elsétálj onnan, ahol nem érzed már megbecsülve magad.