annaking

Tudom drága, most nagyon elhiszed magad, mert megtanultad kivakolni az arcod, vettél pár menő cuccot anyuci-apuci pénzéből, az iskolában teljesíteni ugyan nem tudsz de mit számít ez annak akit csak a lájkok és követők érdekelnek, és persze unalmasnak hívsz mindenkit aki nem abból él, hogy bódulásig iszik és drogozik, váltogatja a partnereket és mindig mással hoz magára szégyent. De hadd mondjam el kedves, nem mindenkinek van szüksége ilyen dolgokra a boldogsághoz. Van akit az tesz boldoggá, ha fejlődhet, komoly kapcsolatban van és igazi barátokat szerez, élményei lehetnek és haladhat a céljai felé és így is jól szórakozik. Kinevethetsz azért, mert bennem van erkölcs és céltudat, de majd tíz év múlva, amikor még mindig nincs semmilyen végzettséged, még mindig a szüleiden élősködsz, még mindig megcsalsz mindenkit a fél éves kis látszatkapcsolataidban, és még mindig csak szerekkel tudsz boldog lenni… Akkor majd én foglak jól kinevetni.
Kijövetel

Azaz, hogy bentlevetel. Mert hogy a csajom terhes. Túl van tizenkét héten, már nem csak egy Satnya Maszat, hanem már akkora, mint egy fél tábla csokoládé -hogy a csajom terminusával éljek- és minden fasza, immár lehet hivatalos, oda lehet dörgölni az egész világ orra alá, há! Persze mondhatod, hogy nagy cucc, eddig is szaporodtunk valahogy. De nem így, pubikám! Ez az enyém! Nekem még sose volt, szóval ez más! Kurvára más, jobb ha tőlem tudod, az enyém, én csináltam (fel)! Há!!! 

Nah, most jobb. Lehet róla írni, beszélni. Mert erről azért van véleményem és mondanivalóm. Szóval lesz pár bejegyzés ebben a témában. 

De hogy csak egyet mondjak, a visongókat és affektálókat meg pocaklakozókat még mindig megütném. Azt gondoltam, hogy majd megszáll a szentlélek, ahogy vakító fényesség közepette leereszkedik közénk és az nagy magasztosságában az én kezembe helyezé annak az ártatlan lénynek a sorsát és jövőjét, hogy az én oltalmam alatt, ó nagy Hush Campo, dicsőségben felneveledjen vala, és akkor ettől így minden megváltozik, fényes lesz és rózsaszín és plüss, de lófaszt. Az idegesítő kismamamanírlázban égőket és sikongatós meghatottságban remegőket legszívesebben felpofoztatnám a bakterral. 
(mennyire törvényszerű, hogy a magzattól hülye lesz mindenki?) 
De egyébként is, kit érdekel, letépem a világ fejét és beleszarok a torkába, végülis gyerekem lesz!!! 

annak mi volt az esélye,

hogy az egyetlen apuka, akire az elmúlt 3 év iskolába hozása-vivése alatt azt tudtam volna mondani, hogy kb jóképű, az az evangélikus lelkész.

Etikára - számozatlan #1

Mi a szerelem?

 Szerelem az, amikor
olyat főzöl amit te utálsz,
de Ő szeret.

 Mikor a saját
vicceiden Ő is
veled nevet.

 Szerelem a pillantás,
mikor a moziban, a
karfán összeér a
kezetek.

 Vagy mikor veled vár,
ha a buszod már
lekésted.

 A szerelem végül is csak egy
kémiai elegy,
és mégis sokszor
e körül forog
az egész életed.

- 2015.11.04. etika óra

Nincs sok barátom, csöndes vagyok, nem tudok hosszú távon jóban lenni az emberekkel, egy kezemen meg tudom számolni hány igazi barátom volt életem során. De ami biztos, hogy ha valakit egyszer megszeretek, annak szinte lehetetlen elérnie, hogy lemondjak róla.
Amúgy ez így kurvára nem ér. Mindig én vagyok a szar, bármit csinálok. Mindig én vagyok leszarva. Mindig engem felejtenek el. Mindig engem hagynak ki mindenből. Mindig engem felejtenek el elhívni. Mindig én. Én nem lehetek szomorú, mert akkor sajnáltatom magam. Nem lehetek boldog, mert ő éppen szomorú és akkor nekem is annak kell lennem. Én nem sértődhetek meg semmin, mert akkor egy hisztis picsa vagyok. Nem sérthetek meg senkit, mert akkor egy bunkó fasz.
Biztos te magad is ismered azokat az idézeteket, amelyek úgy szólnak, hogy "aki nem keres, annak nem vagy fontos" és: "örülök, hogy vége lett, mert nálad sokkal jobbat érdemlek". Akkor most hadd mondjak valamit: Vannak emberek, akik nem fognak keresni sem most, sem a jövőben, hiába vagy fontos nekik, hiába szeretnek titkon, hiába vagy benne minden szívdobbanásukban. Nem fognak mert nem tehetik. Vagy mert ilyenek. Vagy mert gyávák, így félnek és várnak. Nem minden fekete és fehér: van, hogy a körülmények akadályozzák az embert.