annaking

Tervezem a londoni utunkat

vetem a költségeket, nagyjából minden stimmel is, erre számítottam fejben. Kivéve két tételt, hogy mi az úristen?

Westminster - 20
Szent Pál - 18

FONT/FŐ

én tényleg nagy barátja vagyok annak a manapság bűnös gondolatnak, hogy egy szolgáltatásért fizetni kell, hát nem adják ingyen katedrálist meg a síremléket, de ez azért már tényleg cilindermágnás hozzáállás, a kutyafaszát neki. 

anonymous asked:

mit gondolsz a bevándorlókról, akik mindenütt ott vannak, főleg aluljárokban meg ilyen helyeken? láttad őket valahol esetleg, mikor így mászkáltál pesten?

Még nem volt negatív tapasztalatom bevándorlókkal. Nem örülök neki, hogy itt vannak, de annak még kevésbé, hogy nem nagyon volt döntésük. Mármint, szerintem nekik nehezebb most mint nekünk.. :S

annak ellenére, hogy szeretem, ha megmondják mit mikor kell csinálnom, és nem kell különösebben gondolkodnom az életen és úgy egyébként bármin, mégis azt hiszem control freak vagyok. ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztem, kiborulok, ha valaminek az irányítása kicsúszik a kezemből kiborulok. ellnőrzés felett tartok mindenkit, mindig tudom kell ki hol van és mit csinál. úgy a munkában is, mint a való életben. úgy szeretek irányítani, hogy közben azt szeretem ha engem irányítanak. biztos ettől érzem magam meghasadt személyiségnek, szóval megyek is iszom egy kis bloody maryt, és az irányítás mániámat kiélem a kutyakiképzésben inkább. 

anonymous asked:

Nem kovettek ki sokan? Mert eltudom kepzelni a sok retardaltat,hogy megtudtak, mennyi kovetod van. Aztan kikovettek,hogy 'nelegyenmarennyiennekaribinekk'. Semmi rosszindulat nincs bennem feled. Csak a rosszindulatu emberek fejevel gondolkodtam.

Számítottam rá, hogy 10-20 ember ki fog követni. De képzeld, nem.

Legalábbis a szám nem csökkent :D

De ki tudja mennyi lesz holnapra. Nem mintha annyira aggasztana. Aki ezért kikövet annak egészségére. Elvileg a követőim azért követnek, mert szeretik a blogom. Aki pedig nem ezért, hát nem tudok mit írni.:)

anonymous asked:

Szia. Kéne egy tanács tőled. Szóval röviden 2013-ban megismertem 2 hónapot jártunk majd vége lett aztán 2014. nyarán adtam neki egy második esélyt mert szerettem. Fél évet jártunk és aztán vége lett 2015. elején. Még mindig szeretem. Sokak szerint még ő is szeret engem. Aztmondják elég ránézni ahogy engem néz. De már fél éve nem beszéltünk. És gyötör a fájdalom. Szeretem. Baszki megláttam az utcán és elsírtam magam. Mert szeretem. Szerinted ráírjak? Kérdezzem meg h h van? Esetleg miújság vele?😢

Szia drága. Oka van annak hogy vége lett többször is szerintem. Ők nem tudhatják hogy ő hogyan is érez..egy nézésből nem lehet tudni. Azt csak ő tudja. Írj neki szerintem kérdezd hogy van meg hogy miújság vele, beszélgessetek..de ha ő utána nem fog neked írni vagy flegmán válaszol vagy akármi akkor hagyjad! Majd úgy lesz minden ahogyan lennie kell!:) Írhatsz nyugodtan névvel kedves:)♥

A napokban egy elgondolkodtató beszélgetést folytatott le velem édesapám
  • Apa:Mit csinálsz?
  • Én:Haveromnak írok...
  • Apa:Miért nem hívod fel?
  • Én:Facebookon egyszerűbb.
  • Apa:Annyira nem értem, hogy mi értelme annak az oldalnak. Miért elégedtek meg vele? Miért jobb felületesen üzengetni a másiknak ahelyett hogy felülnél a buszra és meglátogatnád azt akit szeretnél? Amikor én voltam 18, saját pénzen buszoztam és villamosoztam csak azért, hogy elmenjek a barátomhoz dumálni vele, élőben. Behívott magukhoz, és estig söröztünk. Szerinted most le tudnák kezelni az emberek a helyzetet? Kevés esélyt látok rá. Mikor elmentek sörözni a haverokkal, már minden le van beszélve facebookon, ahelyett hogy sorban kihívnátok egymást. Nyilván együtt kell ezzel élni mert a facebook a jelen meg a jövő, de amennyire az emberek már tőle függnek, nem normális.
  • Én:
  • Szóval a telefont kikapcsoltam és beszélgettünk hajnalig.
  • :c
Magyar rendőr 2015 folytatás

Szóval megjött a levél a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivataltól miután a balfasz rendőrök feljelentettek. Végül csak egy figyelmeztetéssel megúsztam de álljon itt a levél tartalma a teljesség igénye nélkül:

,,2015. júius 13. napján hatóságomhoz érkezett a Nyíregyháza Rendőrkapitányság Közrendvédelmi és Határrendészeti Osztály, Járőr- és Őrszolgálati Alosztály feljelentése. A feljelentés Linzenbold András —- szám alatti lakost 2015. július 12. napján 04 óra 55 perckor a szolgálatban lévő rendőrök intézkedés alá vonták a Nyíregyháza, Vay Ádám körúton.
Az intézkedésre azért került sor, mivel az eljáró rendőrök észlelték, hogy a Rákóczi u. 14. szám előtt három személy egy nyers karfiolt, valamint egy uborkát rugdos szét a járdán, melyeknek darabjai ezt követően több méteres sugarú körben szétszóródtak a járdán, valamint annak környezetében, ezáltal beszennyezték a közterületet.
Igazoltatást követően közölték nevezett személlyel, hogy fenti cselekménye szabálysértést képez, amit megértett, majd közölték vele, hogy ellene szabálysértési feljelentést tesznek. Linzenbold András a szabélysértést nem ismerte el, hiszen - elmondása szerint - a karfiolt nem ők rakták le a járdára, ők csak szétrugdosták. Véleménye szerint az a hibás, aki ott hagyta, nem ők. Nevezett személy az intézkedés során végig arrogáns volt, ő, és másik két társa kijelenetette: ,,Ez egy faszság! Ez csak basztatás, hogy meglegyen a napi bevétel!“
Linzenbold András két másik társa ellen külön szabálysértési feljelentés készült.”

:’)

(Sötét)zöld Magyar Bank

Ma csalárd módon apró, ámde gyémántkeménységű homokszemet dobtam a legnagyobb magyar bank fogaskerekei közé azzal, hogy az egyik vidéki fiókba besétálva megkértem őket egy ANGOL nyelvű, egymondatos igazolás kiállítására.


A papíroson annak kellene állni, hogy a most lejárt X sorszámú bankkártya ugyanahhoz a bankszámlához tartozik, mint az új Y sorszámú, meg hogy mindkettő az enyém.

Erre a kártyacserén átívelő vásárlás igazolására lenne szükségem külföldön.


Az ügyintéző hölgy, miután előadtam a kérésemet, időnyerési célzattal azonmód a “tessékírniegykérvényt” védelmi joker mögé húzódott vissza. Én udvariasan, ámde ellentmondást nem tűrő hangon jeleztem, hogy szerintem szóban is érthető voltam és aki itt valamit írni fog az ő lesz, amikor az igazolást megírja.


Második védelmi vonalként az összes okmányom (személyi, lakcímkártya, régi kártya új kártya) lefénymásolását vetette be, súlyos pofavágások közepette. A kópiák készítése közben észrevétlenül megpróbált a fiókvezetőhöz osonni, akinek tolmácsolta a szörnyen szokatlan, már- már a pofátlanság határait feszegető követelésemet. Lopva rám pillantottak néha, úgy, hogy érezzem, az egész, csodálatosan induló hetük közepébe rondítottam bele, már hétfőn fél tizenegykor.


A súlyos bűntudat alatt megroppanva segítő kezet próbáltam nyújtani, felajánlottam, hogy megírom idegennyelvül ezt a nyomorult kis mondatot, ők meg aláírják, lepecsételik és máris süthet újra mindenkire a nap egész héten.


Óriási hibát követtem el, sejtésükre adtam, hogy tisztában vagyok idegennyelvi képességeik korlátaival. Az önbecsülésükbe tiportam, megaláztam őket, tudattam velük, hogy a nyelvvizsga, ami felvételi követelmény volt, mit sem ér a mindennapokban.


Mire feleszméltem, már a harmadik védelmi vonal mögül lövöldöztek rám: Tessék megérteni, ezt csak a KÖZPONT tudja megcsinálni, majd talán a jövő héten….


Lőtávolságon kívülre kerültem, azt a mondatomat, hogy ha emiatt a késlekedés miatt kár érne, azt peres úton követelném vissza, már meg sem hallották ügyfélhívó bástyájukból, túl az aktavizesárkon…

Tudod mi az egyik legjobb dolog az életben? Az,amikor az emlékeidet felidézed egy-egy régi beszélgetés visszaolvasásával vagy ezer éves képeket nézni,amikor még teljesen más voltál külsőleg és belsőleg is. Amikor még az élet nem tört meg és a mosoly az arcodon őszinte.Jó dolog az,amikor visszaolvasol olyan üzenetet,amin egykor sírtál,de most visszaolvasva csak nevetsz,nevetsz és nevetsz,hogy milyen naivan éltél,hogy elhitted minden szavát annak a fiúnak,akibe fülig szerelmes voltál. Ezek a pillanatok miatt jössz rá,hogy azok a dolgok,amik egykor még a legnagyobb fájdalmat jelentették számodra idővel elhalványulnak és már csak mosolyogva emlékszel vissza,hogy mennyit sírtál. Ezek a pillanatok azok,amikor rájössz az élet mindig megy tovább és sosem szabad hagyni,hogy a fájdalom eluralkodjon rajtunk!
Kicsit bánom, hogy letörtem a visszapillantóját annak a hülye ribancnak,

de bazmeg miután teljesen szabálytalanul, rossz sávba kanyarodva, gyakorlatilag az úttest közepén majdnem elbaszott, majd neki állt feljebb és még gázt is adott amikor nem álltam félre hanem visszaordibáltam, így azt mondom kurvára megérdemelte. 

Aztán visítozott, hogy rendőrt hív és hogy fizessem ki a kárát, úgyhogy bedobtam egy kétszázast a kocsijába és én kezdtem el hívni a rendőröket. (bár nem kérdeztem meg hogy tud-e visszaadni…) Aztán amikor végül mindhárom szemtanú (két járókelő és egy autós) is az én állításaimat kezdte el alátámasztani, jobbnak látta elhúzni a vérbe.

...

szeretnék eljutni valakivel oda, hogy vele éljem le az életemet, illetve, hogy ez a különleges valaki szintén ugyanezt gondolja rólam. kész ez az alapköve, enélkül nincs semmi. és az élmények kavicsait az érzelmek és a közelség cementjével rakjuk életté. tök mindegy, hogy ki ez a valaki, magas, alacsony, szőke, fekete, barna, féllábú, szeplős. mindegy. legyen valaki, akit akarhatok. legyen valaki, aki engem akar. úgy ahogy van/vagyok kész. minden kis szerethető tökéletlenséggel, mosolygödörrel, szarkalábbal együtt.

azt szeretném, ha közösen határoznánk el ezzel a legfontosabb valakivel, hogy gyereket akarunk. hogy ez a gyerek elfogadásba szülessen, hogy ne essek (essen, essünk) bele abba a hibába, hogy ennek vagy annak várom és akkor szerencsétlen nem annak születik (mert nem tud mit tenni), és egész életében végigmegy benne a sosem vagyok elég jó démona. egyszóval, nem akarom, hogy úgy járjon, mint én (mert ugye engem lánynak vártak) szóval bármi is legyen, fiú, lány, ufó, unikornis, el kell fogadnom, el kell fogadnunk. persze ez is, mint olyan sok minden egyéb fejben dől el. biztos vagyok benne, hogy az elfogadás tanulható és hogy semmi sem károsabb, mintha csak hitegeted magadban, és elvárásokat támasztasz, hogy mikor lesz most már jó.

szóval szeretnénk gyereket, közösen és szeretnénk elfogadni, ez eddig megvan. na most akkor szeretnék ott lenni neki. a legfontosabb első két évében, hogy tudjon kötődni, hogy tudjon bízni, ha már nekem nem sikerült, legalább neki adassék meg. jó persze tök nehéz lesz, mert pelenka, meg fogfájás, meg hasfájás, meg alvászavarok, de ott akarok lenni. hogy 20 évvel később eszébe jussak, és felhívjon, hogy szevasz Fater. mert ennek a legelején ágyazol meg. 

szeretném, hogy tapasztaljon. igen essen el, menjen neki. lejött a plezúr, sebaj, visszanő. biztos vagyok benne, hogy a keresztfiam többet nőtt attól, hogy nem engedtem oda tesómat, amikor orra esett a dolomitokban, hanem megvártam, amíg felkel, leporolja magát és azt válaszolja, hogy igen jól vagyok. persze bazmeg fostam, hogy összetöri magát. de nem hiszem, hogy a “mindig felveszem, mert rí a gyerkőc”- módszer olyan produktív volna.

szeretném, hogy próbálkozzon. és visszapattanjon, hogy kudarcot valljon. és persze, amikor 215-jére nem sikerül neki az a valami és az egésze világot a pokolra kívánja, akkor merjen odajönni hozzám és akarjon beszélni a kételyeiről, hogy mennyire nem megy neki, hogy aztán én motiválhassam egy kicsit azzal, hogy elmesélem, nekem mennyire nem ment és talán mit és hogyan változtathatna esetleg, hátha az segít neki. persze segít nekem is, huhú, de még mennyire, mert ha javaslok neki valamit, és akkor végre sikerül neki, akkor ott van a sikerélmény, amire büszke lehet. nekem meg ott van a tapasztalat, hogy igen bazdmeg László azt is megérted, hogy tudsz motiválni. és persze én is büszke lehetek rá. mekkora jó már.

azt akarom, hogy ne érezze magát egyedül, hogy tudjon rám támaszkodni, hogy bízzon bennem. azt akarom elérni, hogy merjen tőlem kérni, ne féljen, hogy mit fogok szólni. ehhez nekem is meg kell tanulnom kérni, az “áh minek”, “az úgyse, meg a felesleges” mérgező hátsó gondolatait magam mögött hagyva.

szóval szeretném, hogy az utód jól érezze magát nálam/velem/nálunk/velünk. és ne meneküljön előlem, mint ahogy én a szüleim elől. persze ez ilyen, ki akarom javítani, amit a szüleim elbasztak dolog. nyílván nagyon nehéz, embertelen feladat, az is egy fontos lépcső, hogy az ember felismeri ezeket, tudatosítja magában.

szóval eddig így…..

Fiatal lanyok

Ha idosebb ferfival kezdtek ki, probaljatok inkabb kedvesek lenni, egy 30 eves trollon nem fognak a basic bunko bitch alazasi kiserletek, egy ido utan megunja es rutinnal valaszol, annak meg siras a vege.

Engem mar anno a szanalmas.hu-rol is kibasztak arany szivem, nem tudsz ujat mutatni. Raadasul verszivo picsak kozott nottem fel.

22 evesen tudd hol a helyed, nem vagy mar tini.

Petz György: költészet, költők

ez őrült volt. az az lett.
öröklött betegség,
szerzett nyavalyák,
szent betegség, lemondás,
aberráció, belátás, minek.
szentté vált, elnémult.
dadogott, ha szólni kellett.
fölhígult benne szó és élet.
nem kapott levegőt a többiek felett,
tüdőbaj érlelte oly korán,
képzelte – és ráment, vonat se kellett.
meghasadt, nem győzte számolni, hol ő.
írt, hogy elhiggye – él. belehalt.
ő volt a nagy fa. vagy annak árnyéka.
minden sóhajtása hiteles. de miért sóhajt.
csak kérdezni tudott. van válasz.
válasznál másabbat nem ismert. nincs válasz.
mindenki keresztjét összehordta,
de a magáét meg nem emelte.
sérvvel született, agyvérzéssel, azóta gyógyul,
belehal. élethimnuszok demagógja.
mindazt merte, amit más nem.
kereste a biztonsági hálót – rést talált.
rájött: a művészet nem szabadság,
a költők mind rabszolgák,
olyat szolgálnak, akiknek nincsen
szükségük rájuk. felszabadult.
csönd.