alig hogy

Az első éjszaka

Egész nap izgatott voltam.
Alig tudtam felfogni, hogy a kapcsolatunk egy újabb mérföldkőhöz ért.
Miután kikeltem az ágyból az első dolgom az volt, hogy keressek egy megfelelő párnát meg egy takarót neked.
Igazából teljesen feleslegesnek éreztem, mert tudtam, hogy egy takaró alatt fogunk aludni.
A délelőtt lassan telt el, percenként néztem az órát, már-már egyfajta visszaszámlálást tartottam, aztán végre elindultunk érted.
.
.
.
Együtt fürödtünk.
Ott ültünk egymással szemben, mint két kisgyerek.
A mosoly levakarhatatlan volt mindkettőnk szájáról.
Olyan közel voltunk egymáshoz, amennyire csak lehetett.
Nevettünk, ölelkeztünk, csókolóztunk, vízzel fröcsköltük egymást.
Megmutattam, hogyan is kell kiszállni úgy a kádunkból, hogy ne ess pofára.
A mutatványomat kinevetted és természetesen nem csináltad utánam, de pofára sem estél.
Aztán befeküdtünk az ágyba. Egy párnára, egy takaró alá.
Átöleltél, én pedig hozzád bújtam.
-Annyira vártam már ezt a napot. - suttogtam a mellkasodra.
-Én is.
Egyik lábamat átvetettem a derekad felett, majd egy határozott mozdulattal magam alá fordítottalak. Immár a hasadon ültem.
-Hé, erről nem volt szó.
-Le akarom venni a pólód. - mondtam mit sem törődve az előző gondolatoddal.
-Ára van.
-Igazán? - lassan feléd hajoltam és megcsókoltalak.
-Ez még nem elég. - mosolyogtál, majd felültél és egy hirtelen mozdulattal levetted a pólóm.
-Így sokkal jobb. - mondtad elismerően. - És talán ez elég ahhoz, hogy megkapd te is az én felsőmet.
-Annyira szeretlek. - mondtam nevetve.
-Én is téged. - majd magadhoz húztál és egy puszit leheltél a számra.

Miért jó a szerelem?

mikor órákon át beszélgettek
mikor izgulsz amikor találkoztok,
mikor beleremegsz ahogy rád néz
mikor csak mosolyogni tudsz,
mikor együtt nevettek,
mikor az első kézfogás megtörténik
mikor az első csók..
mikor öleled remegve..
mikor elmész és már fáj a hiánya
mikor egész nap rá gondolsz boldogan, mosolyogva
mikor ülsz a buszon és beugrik valami, és nevetni/mosolyogni kezdesz
mikor az iskolában a matek példa helyett is ő jár a fejedben..
mikor alig várod, hogy újra lásd
mikor leírja, hogy szeret elsőnek..
mikor cukiságokat ír..
mikor belenéz a szemedbe és tudod, hogy miattad csillog..
mikor együtt feküdtök le, majd együtt keltek fel, az az érzés felülmúlhatatlan.
mikor egyre gondoltok és összenéztek..
mikor minden nap egy új élmény vele..
mikor készülődsz a találkozóra..
amikor már minden porcikáddal annyira szereted, hogy az már fáj és sosem tudsz rá igazán haragudni, mert annyira szereted.

-Elegem van a hangulat ingadozásból.
-Elegem van a kéz remegésből.
-Elegem van a düh rohamokból.
-Elegem van az állandó idegességből.
-Elegem van a hányingerből.
-Elegem van abból, hogy alig tudok enni. -Elegem van a veszekedésekből.
Gecire elegem van mindenből.
Öngyilkosság!! A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az osztályfőnöködd­el beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak, őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magáz hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szivatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. De senki sem törödik veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz. Ha az emberek néha nem is mutatják ki, fontos vagy nekik!!
Tinédzser kor

Az a kor, amit minden kisgyerek alig bír kivárni, mert a róla hallott sztorik alapján azt hiszi, hogy az a legjobb időszak az életében.
Pedig ez közel sem így van.
Igaz, vannak benne jó dolgok is, de nem annyi, mint ahogyan azt az ember elvárná.
Mert egy 12-13 év körüli gyerek hogyan is képzeli ezt el?
Bekerül egy jó középiskolába, ami nem nehéz, ezáltal jó jegyeket szerez. Az osztálytársai és a tanárai über jófejek. A legnépszerűbbek közé tartozik az gimiben és az iskolán kívül is meg van a saját társasága, akik úgy szeretik, ahogy van, akikkel nap mint nap összejár, nagyokat nevet és megszerzi a legjobb élményeit. Hétvégi bulik, koncertek vagy csak szimplán kiülnek a közeli parkba, deszkázni, cigiznek és éjjel későn érnek haza. És ez nem zavarja a szüleiket, hiszen megértőek és megbíznak a gyerekükben.
De ez egyáltalán nem így van.
A suli nehéz, a napi 6-7-8 óra annyira lefáraszt, hogy mikor délután hazaesel már csak arra van erőd, hogy aludj. A tanárok szivatnak, fél pont híján sem adják meg a jobb jegyet. Az osztálytársaid gyerekesek és idióták, a suliban pedig szinte senkit nem ismersz.Jó, ha akad 1-2 ember, akikkel jóban vagy és sokszor úgy érzed, ők sem értenek meg, így van egy éned, amit magadba fojtasz és senki nem ismeri. A szüleid panaszkodnak arra, hogy nem tanulsz, jó ha néha elengednek moziba, nemhogy estig kint maradj a haverjaiddal, akik a szüleid szerint még rossz hatással is vannak rád. Mégha tudnák, hogy cigizel is…És az a bizonyos szerelem..
Na igen
Igen, tényleg csodálatos tud lenni, ha viszonozzák. De a helyzet az, hogy egyszer vége. És akkor koppansz a legnagyobbat. Mikor van valaki, akiben tényleg megbízol, aki a világot jelenti neked, akivel azt hiszed, hogy tényleg örökre.Aztán hatalmasat esel pofára.
Szóval az igazság az, hogy alig várod, hogy felnőtt legyél végre, mert a tinédzser időszak az, amikor a legtöbb fájdalmat éled át az életben.

A szóda vodka lett. A bicikli autó. A csókokból szeretkezés. Emlékszel, amikor apa válla volt a legmagasabb hely a Földön, anya pedig a saját hősöd volt? A versenyek arról szóltak, hogy ki fut gyorsabban, a háború pedig csak egy kártyajáték volt. Amikor a legjobban az fájt, hogy felhorzsoltad a térded, a “szia” pedig csak a következő napig tartott.



És alig vártuk, hogy felnőjünk.