akib

Mindenkivel megesett már

Nagyon szeretem, és valamiért nem tudok rajta túllépni. De ennek ezer oka lehet: Talán az, hogy ő volt az első fiú az életemben, bár ez ilyen formában nem igaz. Talán az, hogy belé voltam először szerelmes. Talán az, hogy annyi emlék köt hozzá, vagy felhozhatnám azt is, hogy ő mutatta meg milyen csalódni. Sokszor átvert engem és sokszor mondott le találkozókat egy jobb ajánlat miatt. Megmutatta milyen gyorsan lehet idegen abból, aki eddig a mindennapjaidban jelen volt. Egyik napról a másikra tűnt el, nem foglalkozva azzal, hogy mekkora űrt hagy bennem. Nem érdekelte, mekkora fájdalmat okoz nekem. De amellett, hogy ennyi rosszat átéltem miatta, kétszer ennyi jót is. Ő mutatta meg azt is, milyen szeretni valakit, hogy milyen feltétel nélkül szerelmesnek lenni valakibe. Ő mutatta meg milyen az, ha önmagamért szeret valaki. Miatta tudom azt is, milyen ha hiányzik valaki, és hiányol valaki. Többek közt megtanított engem arra is, hogy nem szabad bízni az emberekben, hogy a látszat majdnem mindig csal, hogy mindenki képes boldog lenni. Ő volt az, aki mellett sosem voltam szomorú. Nem gondoltam volna, hogy találok egy fiút, aki miatt ennyi mindent megélhetek és ennyi mindent megtanít, megmutat számomra. Neki tényleg fontos voltam, érdekelte hogy vagyok, érdekelte mi van velem, szeretett. Gyakran hangoztatta, hogy örökké velem marad, de beteljesült amit gondoltam: az a szó, hogy “örökké” az csupán egy szálló ige, amit akkor mondanak az emberek, amikor pillanatnyilag valami fontos a számukra. Minden szép véget ér egyszer. A mi mesénknek itt lett vége két évvel ezelőtt. Ennyi idő után még mindig ő az első gondolatom reggel, és az utolsó este. Rengetegszer próbáltam elfelejteni, de sikertelenül. Túl közel engedtem magamhoz, és már képtelen vagyok elengedni. Megpróbáltam túllépni rajta, ez is rendszeresen csődbe fulladt. Késztetést érzek arra, hogy minden nap megnézzem a közös képeinket. Próbáltam pótolni, helyettesíteni más fiúval, de nem ment. Valami okból kifolyólag mindegyikükben azt a fiút kerestem, akibe két évvel ezelőtt beleszerettem. Valami miatt mindig hozzá hasonlítok minden fiút, és a rettentő nagy hiány érzet mögött mégis remény lapul. Remény annak árnyékában, hogy felkeres és elmondja mennyire hiányzom neki. Mióta elment, rengeteget sírok és azóta már csak a magány és szomorúság létezik köreimben. Reménykedek abban, hogy találok valakit aki nem helyettesíti, és nem is pótolja őt, hanem elfeledteti velem. Valakit aki legalább olyan boldoggá tesz mint amilyenné ő tett. A sok küzdelem, azért, hogy visszatérjen és minden olyan legyen mint régen… Tönkre tett. Már nem az a kislány vagyok, aki a megismerése előtt voltam. Már nem attól rettegek, hogy nem tudok majd szeretni. Ma már attól rettegek, hogy nem tudok felejteni mikor szükség van rá. Annyi mindenkit elüldöztem magam mellől, és mind hiába. Elvesztettem sok barátot, a pillanatnyi boldogságomért, a pillanatnyi ‘örökkémért’.


Napló részlet 2014, június 12.

Egyszer csak megtörténik,

hogy megismered.
A szokásait. Őt.
Kívülről tudod, hogy hogyan állnak a szemöldök szálai, hogyan vannak az ajkain a csíkok, milyen a bőre.
Fel tudod idézni magadban minden egyes négyzetmiliméterét. A szemét. A tekintetét.
Érzed az érintését akkoris, ha nincs veled.
Tudod, hogy hogy áll a haja amikor megsimogatod a fejét, tudod, hogy hogyan kér puszit.
Tudod, hogy az ágyban melyik oldalon szeret aludni, hogy milyen pózban, milyen gyorsan alszik el.
Ismered a mosolyát, a ráncokat a szeménél amikor nevet.
Tudod, hogy milyen ruhákban szeret járni, és hogy melyik tetszik neki rajtad.
Elkezded észrevenni a hibáit.
Hogy éppen van egy nagy pattanása, vagy kajás maradt az arca.
Hogy még mindig hagymával kéri a gyrost mikor veled van.
Hogy lett egy hatalmas izzadtság folt a hátán.
Hogy hajlamos úgy felöltözni, mint egy hajléktalan, és sokszor úgy néz ki, mint ha most keltették volna fel a halálból.
Hogy túl sokat beszél egy témáról, ami érdekli.
Hogy az egyik foga furán áll, hogy egymásnál alváskor simán elfelejt fogkefét hozni.
És amikor minden apró hibáját megtaláltad, akkor beleszeretsz. Akkor tudod, hogy milyen. Azt akarod, hogy ne változzon meg soha. Megszereted benne a legrosszabbat is, és el sem tudnád képzelni nélküle. Aztán minden kis rosszaság eltűnik.
Abba leszel szerelmes aki, és nem abba, akibe akarsz lenni.

PEYGAMBER EFENDİMİZİN İSM-İ ŞERİFLERİ

      Hz Muhammed (a.s.v) Allah (c.c.) ve kullar katında öyle yüce bir makama sahip, öylesine şanlı bir Kişi idi ki Onun kitaplara geçmiş pek çok isim ve sıfatları vardır.

Şüphesiz ki onun bu isim ve sıfatlarının çokluğu sahip olduğu şerefin ve şanın yüceliğini ve üstünlüğünü göstermektedir.

Kitaplardan tespit edebildiğimiz isim ve sıfatlar şunlardır. (Alfabetik sıraya göre)

      1-Adil (Adaletli)

      2-Ahmed (En çok övülen, en çok hamt ve şükür eden)

      3-Âkib (Peygamberlerin sonuncusu)

      4-Alim ( Bilgili)

      5-Bedir (Ayın on dördü gibi güzel, nurlu)

      6-Beyan (Bildirici, bildiren)

      7-Burhan (Açık delil)

      8-Dahûk (Korkutan, korkutucu)

      9-Dain (Çağıran)

     10-Ebulkasım (Kasım’ın babası)

     11-Emin (Güvenilir, emniyet edilen, şüphe edilmeyen)

     12-Fatih (Ülkeler fetheden)

     13-Habip ( Sevgili)

     14-Hafız (Hıfzeden, saklayıp koruyan)

     15-Halil ( Dost)

     16-Hamid (Hamdeden, şükreden)

     17-Hâşir (Kıyamet günü ilk önce haşredilen)

     18-Hâtem (En son peygamber)

     19-Huccet (Açık delil)

     20-Kaim (Namazı çok kılan)

     21-Kattâl (Çok öldürücü, çok katledici)

     22-Kusem (İyilikleri kendisinde toplamış olan)  

     23-Mâhi (Küfrü yok eden)

     24-Mahmud (Övülmeye değer olan)

     25-Mehdi (Hidayete ermiş)

     26-Mezkur (İşaret edilen, adı geçen, anılan)

     27-Muhammed (Övülmüş, övülen)

     28-Muhtedin (Hidayete kavuşmuş)

     29-Mukaffî (Her şeye yeten, kafi gelen)

     30-Murteza (Kendisinden hoşnut olunan)

     31-Mustafa (Seçilmiş, güzide)

     32-Muti (Uysal, söz dinleyen)

     33-Mübeşşir (Müjdeler getiren, müjdeler veren)

     34-Müçteba (Tercih edilmiş)

     35-Münir (Aydınlatan)

     36-Münzir (Uyarması şiddetli)

     37-Mürsel (Elçi)

     38-Mütevekkil (İşini Allah’a bırakan, Allah’a boyun eğen)

     39-Nasır (Yardımcı)

     40-Nebî (Allah’ın peygamberi)

     41-Nebiyyürrahme (Rahmet peygamberi)

     42-Nebiyyüttevbe (Tevbe peygamberi)

     43-Nebiyyülmelâhim (Savaşan peygamber)

     43-Nezir (Uyaran)

     44-Nur-u Mubin (Açık nur)

     45-Resul (Allah’ın kitap gönderdiği peygamberi)

     46-Safiy ( Saf, temiz, katışıksız)

     47-Sirac (Işık kaynağı)

     48-Şahid (Şahadet eden, çok güzel, sevgili)

     49-Tabip (Her derde deva)

     50-Ta-ha (Allah’ın (c.c) Peygamberiyle olan şifrelerinden birisi. Şifre sahibi)

      51-Tahir (Temiz)

      52-Tayyib (İyi, güzel, hoş)

      53-Ümmî (Okuryazar olmadığı halde bilgi ve hasletleri üzerinde toplamış)

     54-Vaiz (Nasihat eden, doğru yolu gösteren)

      55-Yasin (Allah’ın (c.c) Peygamberiyle olan şifrelerinden birisi. Şifre sahibi)

                              

Nagyon szeretem, és valamiért nem tudok rajta túllépni. De ennek ezer oka lehet: Talán az, hogy ő volt az első fiú az életemben, bár ez ilyen formában nem igaz. Talán az, hogy belé voltam először szerelmes. Talán az, hogy annyi emlék köt hozzá, vagy felhozhatnám azt is, hogy ő mutatta meg milyen csalódni. Sokszor átvert engem és sokszor mondott le találkozókat. Megmutatta milyen gyorsan lehet idegen abból, aki eddig a mindennapjaidban jelen volt. Egyik napról a másikra tűnt el, nem foglalkozva azzal, hogy mekkora űrt hagy bennem. Nem érdekelte, mekkora fájdalmat okoz nekem. De amellett, hogy ennyi rosszat átéltem miatta, kétszer ennyi jót is. Ő mutatta meg azt is, milyen szeretni valakit, hogy milyen feltétel nélkül szerelmesnek lenni valakibe. Ő mutatta meg milyen az, ha önmagamért szeret valaki. Miatta tudom azt is, milyen ha hiányzik valaki, és hiányol valaki. Többek közt megtanított engem arra is, hogy nem szabad bízni az emberekben, hogy a látszat majdnem mindig csal, hogy mindenki képes boldog lenni. Ő volt az, aki mellett sosem voltam szomorú. Nem gondoltam volna, hogy találok egy fiút, aki miatt ennyi mindent megélhetek és ennyi mindent megtanít, megmutat számomra. Neki tényleg fontos voltam, érdekelte hogy vagyok, érdekelte mi van velem, szeretett. Gyakran hangoztatta, hogy örökké velem marad, de beteljesült amit gondoltam: az a szó, hogy “örökké” az csupán egy szálló ige, amit akkor mondanak az emberek, amikor pillanatnyilag valami fontos a számukra. Minden szép véget ér egyszer. A mi mesénknek itt lett vége. Ennyi idő után még mindig ő az első gondolatom reggel, és az utolsó este. Rengetegszer próbáltam elfelejteni, de sikertelenül. Túl közel engedtem magamhoz, és már képtelen vagyok elengedni. Megpróbáltam túllépni rajta, ez is rendszeresen csődbe fulladt. Késztetést érzek arra, hogy minden nap megnézzem a közös képeinket. Próbáltam pótolni, helyettesíteni más fiúval, de nem ment. Valami okból kifolyólag mindegyikükben azt a fiút kerestem, akibe 11hónappal ezelőtt beleszerettem. Valami miatt mindig hozzá hasonlítok minden fiút, és a rettentő nagy hiány érzet mögött mégis remény lapul. Remény annak árnyékában, hogy felkeres és elmondja mennyire hiányzom neki. Mióta elment, rengeteget sírok és azóta már csak a magány és szomorúság létezik köreimben. Reménykedek abban, hogy találok valakit aki nem helyettesíti, és nem is pótolja őt, hanem elfeledteti velem. Valakit aki legalább olyan boldoggá tesz mint amilyenné ő tett. A sok küzdelem, azért, hogy visszatérjen és minden olyan legyen mint régen… Tönkre tett. Már nem az a kislány vagyok, aki a megismerése előtt voltam. Már nem attól rettegek, hogy nem tudok majd szeretni. Ma már attól rettegek, hogy nem tudok felejteni mikor szükség van rá. Annyi mindenkit elüldöztem magam mellől, és mind hiába. Elvesztettem sok barátot, többek közt a legjobbat is, a pillanatnyi boldogságomért, a pillanatnyi ‘örökkémért’.

Nagyúr

Végülis mind ugyan azt a nyirkos-nyers
kőfalat kapirgáljuk, és bár a mind az
mindenki, szörnyű magànyban kell
szinte az arcunk félig a rideg tèglàk közè
meríteni, és zavar a többes szám is
ami alatt összeolvadunk itt mi emberek
s míg átszűrődünk a falon valahogy,
így a nagy igyekezetben, mint üvegen
a fény, hogy elmúlni muszáj, kötelesség,
hogy beletörődni olyan egyszeri
rutin amit elkezdeni elég korán se
későn nem lehet. Hogy a haláltól
állítólag nem is fél senki, mert
még csak annyira sem lehet kiismerni,
hogy félni lehessen tőle, csak
a fájdalmat rettegjük, az ismeretlent,
és a magányt. Szóva beletörődni
gyengeség, harcolni ellene ostobaság.
Jobb a születés előtt és a halál
utáni semmi közt csak úgy elfecsérelni
az időt - oktondi emberek. Szerelmesnek
lenni is csak olyanba szabadna,
akibe nem lehet.

Szendrői Csaba - Nagyúr

Valóban sok mindent végigcsinált már életében csakhogy kivétel nélkül jelentéktelen dolgokat: például olyan veszekedéseket, amelyeket egy egyszerű bocsánatkéréssel megoldhatott volna, vagy például kibírta, hogy ne hívja föl a férfit, akibe szerelmes volt, mert azt gondolta, hogy úgysem lesz belőle semmi. Mindig abban volt hajlíthatatlan, ami a legkönnyebb volt: önmagának akarta bizonyítani, hogy erős és érzéketlen, holott a valóságban nagyon is gyenge és törékeny volt.
El nem küldött üzenet!

Kedves ….!
Szóval rá szakítottál időt a sűrűn betáblázott életedből, rám nem.
Soha nem utaztam egyedül sehova, de hozzád felmentem volna kétszer is, a városba amit nem szeretek, ahova normális esetben egyedül félnék menni, de te lemondtad mert nem volt jó, elfogadtam.
Felmentem a városba, ahol laksz, ugyan nem tudtam előtte szólni mert váratlan volt, de írtam neked annak reményében, hogy találkozunk. Egyből eszembe jutottál, de nem te akkor sem értél ‘rám’. De mindegy, beletörődtem.
Elterveztem veled egy csomó mindent és azt mondtad te is velem. Végig hallgatam, ahogy szenvedsz a nő miatt, akibe szerelmes voltál. Utáltam, de végig hallgattam, mert beléd szerettem. Annyiszor el akartam hordani mindennek, akit te szentnek és tökéletesnek látsz, de nem tettem MIATTAD.
Teltek a napok, hetek és megkérdezted hogy mikor fogunk talizni én pedig elmondtam hogy nem vagyok benne biztos hogy már akarok(de természetesen akartam, hogy ne akartam volna), te azt mondtad hogy akkor ennyi, esélyt se adok ennek. Mondtam hogy beszéljünk ugyanilyen rendszeressen, azaz mindennap, mert tudni akartam rólad. Rólad szólt mindennapom küzdöttem a barátaimmal miattad, hogy de lesz ebből több Ő is akarja érzem.
Nem írtál utánna 2 napig. Rád írtam, hogy egyébként még élek igen, azt válaszoltad, hogy úgy gondoltad nem írsz mindennap. Beletörödtem. Aztán leírtad hogy van valaki, aki érdeklődik irántad. 2 nap alatt. Kiakadtam, sírtam, fájt de tiszta szívemből kívántam, hogy légy boldog.
Azóta egyszer beszéltünk és megint elmondtad hogy van egy srác(újra).
Három alkalmat szalasztottál el, hogy találkozzunk, de én nem adtam esélyt magunknak, lehet igazad van..
Ui.: Sajnálom, hogy nem az voltam, akinek akartál, hogy legyek.

Elmesélek nektek valamit...

Depressziós voltam, buta liba, hisztis csaj, aki vágta magát egy fiú miatt. Megérte? Nem.

Az iskola menő fiúja tetszett /hiába hittem hogy szerelem, nem volt az a mostanihoz képest/
Őt imádja még most is minden lány. Nekem az tetszett, hogy bármit elmondhattam neki, nem mondja el másnak. Csakhogy… visszaélt vele. Ezt akkor nem vettem észre…
Most már igen. Másfél éven át tűrtem, tűrtem és tűrtem.
A legelejétől egy jó barátnak tekintettem, akibe belezúgtam.
Sokat beszélgettünk, végül szinte a legjobb barátok lettünk. /legalábbis ezt hittem/
Összejött egy lánnyal, pár hónapig együtt is voltak és én mindent, amit csak mondott róla eltűrtem, végig hallgattam, tanácsokat adtam.
Mire valóak a legjobb barátok?
Kis idő elteltével elmondtam neki, hogy szeretem. Sokat szenvedtem, hogy a barátságunk ne változzon ez miatt.
Sokkal többet, mint ő valaha is tett a barátságunkért.
Aztán szakított azzal a lánnyal. … 2 héttel, mielőtt összejött volna a másikkal megkérdezte, hogy ha megkérdezné tőlem hogy járnék e vele, mit válaszolnék.
Tudtam, hogy ez csak egy próba úgymond, ezért nemet mondtam, pedig a szívem mélyén igent mondtam volna.
Azután találkoztam egy olyan fiúval, aki teljesen más volt mint ő. Nem volt népszerű, nem futottak utána a csajok nyál csorgatva, de a szíve ott volt a helyén és kis idő elteltével egymásba szerettünk én pedig elfelejtettem(“szerelmileg”) a “barátomat”.
Közben ő is összejött egy lánnyal, de viszonylag hamar elváltak útjaik.
Én még ilyenkor is kiálltam mellette és végighallgattam. De utána valamelyik nap jött egy döfés.
- Valamiért más lett a kapcsolatunk nem gondolod? -kérdeztem.
- Ne is várd el, hogy ugyanolyan legyen, mint régen, amíg együtt vagy a barátoddal. -válaszolta.

Nekem ott megszűnt valami. Valami ami miatt mindig megvédtem a barátaim szekálásától,
valami ami miatt tökéletesnek hittem őt, valami amiért anno azt hittem szeretem.
Ez a történet negyede sem, ha valaki azt hiszi hogy ez semmi ahhoz képest amit ő áll ki.
Megeshet, ugyan, de az egész sztorit nem ismeritek. A lényeg…
Gondolkodjatok el azon, hogy ezt mind miért teszitek? A sírást, érvágásokat, bőr elcsúfítást.
Azt hiszitek, hogy egy pasi megérdemel ennyit? Őszintén ettől csak
gyengébbnek tűntök majd a többinek, akik szépen ki is használják ezt.
Annyi dolog lesz az életben, ami majd a padlóra fog küldeni titeket, de fel fogtok állni akkor is.
És azok a dolgok valószínűleg sokkal fájóbbak lesznek, mint a mostaniak. Erre gondoljatok, amikor majd kést, szikét, pengét vesztek a kezetekbe.
Egy nő legyen erős, független és BOLDOG.

Hátul sétálni, ha nincs elég hely a járdán.
Utolsó lenni azok közül, akiknek visszaírnak.
Utolsó lenni a sorban, mert mindenki megelőz.
Legutolsó lenni, akibe bárki képes lenne beleszeretni, s az lenni, akit nem hiányolna senki.
—  Egy jelentéktelen ember gondolatai, az én gondolataim.

doskrillex-blog  asked:

Szia💝együtt voltam egy fiúval több mint 1 évet aztán ő szakított. Nagyon sokára jött egy másik fiú, akibe nagyon szerelmes lettem.(nem járunk) Közben újra beszélgetni kezdtem az előzővel. Újra akarja a kapcsolatot, de már a másik is, és mivel nemtudom eldönteni ki legyen, próbáltam barátnőm példáját követni, hagyni minddkettőt. Ha az újjabbra gondolok, azthiszem eltudnám engedni. Ha a régire, hogy talán elkéne engednem. Fáj a hasam. Miért szeretem még mindig ennyire? Ennyi idő után??..

Szia!😇 Nos, ez nehéz döntésnek tűnik, de valójában egyszerű. Mélyen te is nagyon jól tudod, hogy melyik srácot szereted jobban csak lehet nem mered bevallani magadnak, mert akkor a másikat meg elveszted. Én azt ajánlom, hogy gondolkozz el nagyon rajta és vedd figyelembe ezeket: Ha a régi pasit akarod választani gondold át, hogy ugye nem csak az emlékei miatt akarod őt viszont? Tekintsd át, hogy miért szakítottatok anno és mi volt a probléma, hogy megéri-e azok után ezt újra kezdeni. Emellett nézd meg az új srácot, benne van csupa újdonság és rejtély. Ő egy teljesen más világot tárítana eléd, ami igazából egy jó lehetőség. Tudnod kell legbelül, hogy kit akarsz igazán. Kit fájna jobban elveszíteni? Kit ölelnél szívesebben? Mindenek előtt, tedd fel a legfontosabb kérdést: Szükséged van kapcsolatra és készen állsz rá, vagy csak éppen van rá lehetőség és egyedül érzed magad? Dönts okosan és tekints közben előre az időben ‘mi lenne ha vele lennék’. Ügyesen!😄