Jaen

Világ

Felébredtem álmomból, kinyitottam szemem,
rájöttem hogy a világban nem találom helyem,
ez az, ahol a rémálom valósággá válik,
de el kell fogadni, mert nincs helyette másik.
A hamvas hajú bölcsek azt mondták nekem,
ha szebbé akarom tenni, tegyem össze kezem
és mondjak el egy imát azokhoz szólva,
kiknek más nem jutott, örökké csak szolga,
rabságban élnek vagy akit az üres tárca üldözi
imádkozzak azokért, akiket a pénzeszsák üdvözli.
mondjak imát értük, mert lehet hogy gazdagok,
de fejben nagymértékkel, jórészük agyhalott.
ne ítéljem azokat, kik most öltek embert
meg azt a lányt, aki tovább élni nem mert
és végzett magával, mielőtt a sorsa
pár év múlva nem tiporja porba.
léteznek olyanok, kik most csalják párjukat
most rabolnak bankot, ez már bámulat
és még mindig nincs vége a sornak,
ők még csak a lakosság ezreléke voltak.
számoljam azokat, akik elítélnek másokat,
mert irigyek és utálatra nem találnak okokat,
vegyem számba azokat, akik vallás miatt ölnek,
vagy akik kinevetik azt a nőt, aki tegnap óta özvegy.
gondoljak azokra, akiknek nincsen más öröm,
csak a kocsmában elkölteni pénzüket pár sörön,
vagy arra a férfire, ki másokat megaláz,
és nem érzi hogy ezzel lelkeket megráz,
vagy aki egy takarítón nevet, hogy nem vitte többre,
vagy egy nénit felbuktat, csak mert a háta görbe.
mégsem beszél róla senki, hogy a lelkének mi fáj,
kikészít a társadalom, nem hiszlek el, világ!