!minek

és nem üvölthetek

akkor, amikor a tieid arról beszélnek, hogy a nagyanyám vagy az unokahúgom vagy a testvérem vagy a szeretőm miért genetikailag, kulturálisan miért se nem elég magyar: a bőre színe, a vallása vagy épp nektek mi fekszik-mi-miatt: hogy majd azt Ti döntitek el, akik harmad annyit se tettetek ezért a világért (vagy hát: tettetek, de minek bazmeg), és nagy pofával beleszóltok a világba

hogy akkor nem üvölthetek, hogy nem verhetem le a fejedet a válladról, amikor azt hápogod, hogy intolerancia és ez csak másik vélemény, meg közben sikoltozól, hogy ez ám a gyűlölet - miközben te kezdtél el gyűlölni, engem, minket, az enyémeket, azért, amiről sosem tehettek, de nem, nem is üvölthetetek, mert akkor állítólag olyan leszek, mint Te -

- hogy aztán mindannyian meglepődjünk, amikor a náladnál is durvábbak majd téged akarjanak leverni a gecibe, mintha a jövő az nem ez lenne:

te szar bazmeg, te szar.

ugye Gellért? Ugye?

Hollandban

volt egyszer egy magyar barátnőnk (25), aki nem az élete párját, csak egy kellemes kapcsolatot keresett. Talált is egy 33 éves holland mókust. Összejöttek, a fószernek százezren gratuláltak a kapcsolathoz facebookon, mert még nem volt előtte barátnője.

A reléshönship-tapasztalatok hiánya miatt egyrészt maga a kapcsolat eleve döcögősen ment, de mivel a srác még szűz volt, a szex is csak lassan kezdett kialakulni - aztán úgy egy év után a pasi elunta teljesen, mondván “fárasztó”.

Tanulság nincs, vagy nem is tudom: ha 33 évig jó volt a markod, akkor minek fárasszad magad egy nővel?

Mert nem. Nekem nem csak egy srác vagy a sok közül. Nekem a srác vagy. A srác kivel boldog szeretnék lenni. Kivel mindent átszeretnék élni. Minden egyes pillanatot. A legdurvább veszekedést, a legjobb békülős szexet. A közös pillanatokat. Megakarom fogni a kezed. Érezni akarom, ahogy ujjaid rákulcsolódnak az enyémre, ezzel tudatva velem azt, hogy hozzád tartozom. Azt akarom, hogy te legyél az ki mellett 40 év múlva is felkelek. Tőled akarom kapni a ‘jóreggelt’ és a ‘jóéjt’ csókokat. Érezni akarom a szádat a számon. Kézen fogva akarom veled végig smárolni az egész várost, és hogy akik ránk néznek illessenek minket a tipikus “undoritoak” jelzővel. Undorítóan szerelmes szeretnék veled lenni. Aztán néha elmenni veled: kirándulni, vagy éppen csak otthon maradni és nézni egy filmet minek a háromnegyedét úgyis végig smárolnánk. Veled akarok lenni. minden egyes porcikám szeretné minden egyes porcikádat. Birtokolni akarlak, néha féltékenykedni, veszekedni, majd egész éjszaka szeretkezni, berúgni, nevetni, csókolózni, hülyeségeket csinálni. Téged akarlak. És veled millió pillanatot.
—  Szerelmem
Szornyu, mikor tobb napja, hete, honapja vagy akar tobb eve szarul van az ember. Mikor erzi, hogy evrol evre egyre kevesebb... Kevesebb az idegrendszere, a turelme, az energiaja... Mikor evrol evre egyre kevesebbet bir. Es egyre kozelebb kerul ahhoz az allapothoz, mikorra vegleg felad mindent. Borzalmas, mikor nem tudja megmagyarazni, hogy mi a baj. Hogy nem esik jol beszelni. Enni. Egyaltalan kikellni az agybol. Elni. Es a legjobb, mikor SENKI nem tudja milyen melyen vagy... Mondjuk addig jo. Foggalmam sincs hogy en magam meddig birom meg. Egyszeruen ugy erzem, hogy hajszal valaszt el attol, hogy a sinekre fekudjek... Egyszeruen eleg volt. Eleg. Szar vagyok. Nem tudok semmit. Nem ertek semmihez. Nem vagyok soha senkinek a hasznara. Mindenkit csak rombolok. Ronda vagyok. Nah meg kover is... Csak ugy letezem, de vajon minek? Mi ertelme van ennek az egesznek?