Oke, szar látni ha elviszi a mentő a szeretted.
De tudod milyen szar mikor messze tőled viszi el? Mikor irja hogy kihivták a mentőt és eltűnik? Mikor nem tudsz segíteni.........
“Végülis… ez így van rendjén, nem? Csalódunk azokban, akikről azt hittük, hogy nem tudnánk bennük csalódni.”
Felőlem meg is dögölhetsz. Legalább az öcsém ballagását nem kúrod el úgy mint az enyémet!😊
ÉÉS még pénzem is lenne :D
Emberek akiknek túl korán kellet felnőnötök:
Milyen érzés fapofával végigülni a veszekedéseket és a stresszhelyzeteket?😊
Majd a csend meg fogja veled értetni az összes dolgot, amiről beszéltem, miközben nem figyeltél
Nem az a legfontosabb, amiről beszél az ember... hanem az, amiről nem mond semmit..
Majd, amikor 5 év múlva visszanézek erre a nehéz időszakra,
büszke leszek magamra,
amiért összeszorítottam a fogamat,
és mentem tovább.
Sírtam, bőgtem, zokogtam.
Fájt.
De ott leszek 5 év múlva, és büszkén fogok visszatekinteni magamra, amiért ennyire erős voltam.
Túl kevés időnk van ahhoz, hogy boldogtalanul éljünk.
megmentett, azzal, hogy hitt bennem
!!❤️
Szerencsére mára már az önbecsülésem sokkal többet ér annál minthogy azt figyeljem mikor válaszol valaki az üzeneteimre.
Hogy miről álmodozom mostanság? Egy közös életről, Veled… Hogy együtt lakunk, és minden reggel jó kedvvel ébredünk egymás karjaiban. Hogy minden nap mosolyogva érek/ érsz majd haza a munkából, mert Te vársz rám/ én várok Rád. Közös vacsoráról álmodok, ami közben megbeszéljük, mi történt velünk aznap. Majd együtt fürdünk. Összebújva filmezünk, sorozatozunk. Arról álmodok, hogy esténként egymás karjaiban alszunk el, azzal a gondolattal, hogy mennyire boldogok vagyunk így, együtt.
Miért épp pizsamába öltözök át? Miért nem a legszebb ruhámba biciklizek el a világ végét keresve?
Dühös vagyok a családomra
Dühös vagyok a barátaimra
Dühös vagyok a stresszre
Dühös vagyok az életre
Dühös vagyok magamra..