“Bazen sessizlik, gök gürültüsü gibidir.”
Bob Dylan...

Sokkal jobban vagyok, mióta nem vagy az életem része. Sokszor érzem a mai napig, mintha nem is gyógyulnának a “sebeim”. Úgy érzem néha, hogy csak helyeben toporzékolok, vagy éppen két lépést előre megyek, négyet hátra. De ez rendben van. Ez a g y ó g y u l á s folyamata. Miután átmegyek ezeken a hullámvölgyeken, erősebbnek érzem magam mint valaha. Annyiszor hibáztattam magam, és nem fogadtam el mind azt amit tettem. A sok gyötrődés, a minden napi sírások. Kínoztam magam. Azonban rájöttem, hogy ez rendben van. Mind ebből tanultam, és építkezem. Megteszek mindent magamért. Megmutatom, hogy igen is erős vagyok, és képes vagyok véghez vinni mind azt, amiben senki sem hisz. Sokkal jobb vagyok egy “sírok egy ember után akit szeretek, egészen addig amíg vissza nem jön és reménykedem, pedig ő hagyott itt” felfogásnál. Te is lehetsz jobb. Csak rajtad áll. Sírhatsz. Bőghetsz. Bánthatod magad bárhogy. Ez is rendben van. Én is végig mentem mind ezen. Szeretném ha tudnád, hogy az vagy aki csak lenni szeretnél. Nem egyszerű. Ha az lenne mindenki boldog lenne. Ha lehetünk boldogak, miért választjuk a szomorúságot? Én a boldogságot választom. És kiállok mellette. Kiállok magam mellett.
-büszke vagyok arra, aki most vagyok
Mi is ez? Beszéljünk róla!
Az obszesszív-kompulzív megbetegedés angol megfelelőjének rövidítése. Gondolkodás szepontjából mindenre a “Mi van, ha…?” kezdetű kérdés merül fel. Ha van egy megoldás, azonnal keresel rá egy problémát. A betegség két fontosabb állapotból tevődik össze:
Ez olyankor van, mikor csinálom a hétköznapi teendőket vagy pihenek, stb. Kényszerből csinálnom kell mellé valamit.
Ezek nálam a következők:
Ilyenkor jönnek az úgynevezett démonok.
Bevillanó gondolatok, jelenetek. Kifejezetten olyanok, amik bekövetkeztétől rettegsz vagy már megtörtént események, amiket nem vagy képes elfogadni, mert fájdalmasak vagy végzetesek.
Olyan érzés kerít hatalmába, mintha maga a gonosz figyelne mindenhonnét, csak közeledne némán. Körülötted elönt minden tárgyat a hideg és a reménytelenség. Félsz, rettegsz és némán, de segítségért kiáltasz!
Ilyenkor a szervezetem ezeket szoktam észre venni:
Viszont egy roham kinézhet úgy is, hogy félig már fekszik a telehányt wc csésze mellett és csak sír és üvölti, hogy fáj. Ugyanis egy psychikai alapú (pl. gyomorideg) hányásnál kevés rosszabb dolog van. Egy nagyon durva berúgás után is sokkal kellemesebb hányni, mint így.
Mindenkit szeretnék én is megkérni, hogyha elolvasta ezt, és elég fontosnak érzi, ossza meg ő is az oldalán, hiszen minél többen vannak tisztában, mi a teendő ilyen esetekben, annál jobb, köszönöm❣️❣️❣️