megragadtunk ebben a furcsa állapotban, ahol nem vagyunk barátok, de nem is vagyunk egy pár

riddimordiie reblogged

ejfelikivansag

Azt mondtad

próbáljuk meg,

aztán napokig

nem kerestél.

riddimordiie reblogged

ahh-mindegy

ez az:))

es megint kezdodik ujra ez a kibaszott szenvedes

riddimordiie reblogged

pkbg

Kegyetlen játékot játszol velem. Ha úgy gondolod, kedves vagy, keresel, és sokat beszélünk. Máskor pedig hetekig felém sem nézel, az sem érdekel, hogy élek-e még egyáltalán. De amire elfogadnám, hogy nem számítok, hirtelen megint figyelsz rám, és megnevettetsz. Nem hagyod, hogy elengedjelek, de azt sem akarod, hogy bármi legyen ebből. Tönkreteszel ezzel, és szerintem te ezt pontosan tudod.

riddimordiie reblogged

metta-mfetamin

"Szólj nekem, ha szükséged van rám, hívj fel, ha egyedül érzed magad, mert itt vagyok, mindig itt leszek..."

Lil peep-right here

riddimordiie reblogged

el-basztam

caralhizada

riddimordiie reblogged

elmondhatnam

Szar mikor olyat próbálsz szeretni, aki nem tudja mi a szeretet.

riddimordiie reblogged

your-blood-is-my-drug

Hagyd

Hagyd, had fájjon, úgyis tudod, csak egyszer vagy e világon

Hagyd, hogy elégjen a rossz emlék, mi éjjel háromkor, ágyadban forgolódva darabokra tép

Hagyd, hogy kilépjen az életedből, ha menni akar had szaladjon, s te a lénye után maradt fájdalommal, újjá építed magad a lehetetlenből

Hagyj, csak hagyj meghalni, jobb, mint félholtan létezni, főleg úgy, ha már kín lélegezni,

Hagyj, kérlek hagyj kibontakozni, fájdalmaimből, kincseket létrehozni, tudom, hogy te nem akarod majd olvasni, de én meg nem akartam soraimat rólad írni

Hagyj, had érezzek mégha csak egy kis időre... de talán újra olyan lesz, mintha nem lenne lenyúzva gondolataim bőre

Hagyd, had fájjon... Nem akartam ilyet írni, de mégis megtettem, látod

Hagyd, had égjen, füstöljön, lángoljon, hagyd, hogy pusztítson, de ne hagyd, hogy bárki mégegyszer, valaha is rád gondoljon...

...mint pusztító, vagy akár gyilkos Te zavarodott voltál, és a szerelem volt a cinkos

Hagyd, had mentselek ki, hisz égsz, forró vagy tán már hamuvá is lettél, segítek neked édes, én sosem hazudtam...

...mégis miért van az, hogy te sosem szerettél?

riddimordiie

“ A rajongó szerelem egyik főbb ismérve a függőségi érzet. Azzal kezdődik, mikor bámulatod tárgya rád zúdít egy mámorító, érzékcsalódást előidéző nagyságrendű valamit, amelyről még magadnak sem merted bevallani, mennyire kívántad - mondjuk egy eget rengető szerelem és felkavaró érzelmek kábítószerszerű keverékét. Hamarosan egy igazi narkós kiéhezettségével fogsz sóvárogni a szenvedélyes figyelemre. Amikor pedig nem kapod meg az adagod, egyből magad alá kerülsz: dilis leszel, és kimerült (arról nem is beszélve, hogy neheztelni fogsz a dealerre, aki kialakította benned ezt a függőséget, ám most meg nem hajlandó arra, hogy felköhögje az árut, pedig tudod, hogy van neki valahol raktáron, a fenébe is, hiszen eddig ingyen adta!) Aztán ott találod magad a sarokban remegve, lesoványodva, (...) közben imádatod tárgya elkezd undorodni tőled. Úgy néz rád, mintha soha nem találkoztatok volna korábban, és furcsa módon nem is hibáztatod ezért. ,,

Elizabeth M. Gilbert

riddimordiie reblogged

enikosz

“Annyira hiányzol. Hiányzik amikor átölelsz, amikor magadhoz húzol és megcsókolsz, amikor megfogod a derekam vagy a fenekem, hiányzik az érintésed és hiányzik az amikor a szemembe nézel és azt mondod: “szeretlek”. Hiányzik minden ami te vagy.”

—