Amikor bejelentkezel kinek a nevét keresed először? Amikor meghallasz egy lassú számot a rádióban, kinek az arca ugrik be? Amikor meghallod, hogy a telefonod csörög, kinek a hívásában reménykedsz? Kinek a nevére hagy ki egy ütemet a szíved? 4 kérdés, 1 válasz...

kislány odaállt a tükre elé. és szép selymes hangon megkérdezte: tükröm tükröm mond meg nékem ki a legszebb a vidéken? ezt a bátyja meghallotta. és elkezdett halkan suttogni... : szép vagy szép királylány a legszebb a vidéken. a kislány örömtelien mosolygott... és kiugrándozott a szobájából. az anyuka látta mit csinált a kisfia. bekönnyezett szemmel nézte és halkan suttogta: az én fiam

szóval kedves iskola, azt mondod írjak egy nap két TZ-t, meg tanuljak a fenyítő felelésekre úgy, hogy 4-kor érek haza mint egy mosottszar? köszi nem

Akkor most a költői nő leszek. Megfogom a farkad és a zsebembe rakom. Ja nem a holdat, a holdat rakom be magamnak. Mármint a zsebembe. Jó bazdmeg értsetek félre, mert egy lány nem lehet perverz..nő! Hát azt mondják 20 éves korig. Akkor én legalább 12 évet letagadhatok. De fiúk azért valljuk be nektek is megy a bókolás.. Olyan a szempillád, mint egy néger fasz..hosszú és fekete. Köszi én is szeretlek! Mit szólnátok mondjuk egy kis kapd be a faszomhoz? Mondjuk, hogy a basszátok meg mellé köretnek. Én jelentem az erős kontrasztot mikor részegen a bugyimba nyúlsz pedig nem akarom. És undorítónak számítok a hányásig bebaszom. Figyelj egy ilyen szép lány szájából olyan rossz ez a sok káromkodás. Hmm ez alatt a mondat alatt hányszor nézted a mellemet már? Úgy beszélek ahogy akarok a kurvaanyád. Vagy amikor muszáj lefelé néznem, mert jön a tipikus fehér kocsi és várom hogy most 2 duda lesz vagy 3 most is?! Hogy ha én nőként írok híres úgysem lehetek. És a kurva saláta a legdrágább a mekibe pedig én csak azt ehetek. Nehogy már nekem emberként nagy legyen a fenekem. Még a végén az is az én hibám lesz, hogy nem áll fel neked. És igen basszameg épp menstruálok mikor dugnál. Meg ugye nincs is jobb egy jó kis apakomplexusnál. Ha azt mondom rúdtáncolok rögtön jön a "hu nekem is van egy rúdam hozzá majd kipróbálhatnád!" de azért gumit hozzál. Próbálj meg te részegen gugolásba az Erzsébet téri bokorban úgy pisilni, hogy nőies legyen, ne lássanak meg, de persze mégis legyél gyors és idilli. Vezess autót szőkén, mint nő és hallgasd meg a bazdmeg szinfoniát a BMW-ből. Nagyobb érzelmi trauma, bánat.. virslit, calippo fagyit pasi közt enni, mint a kérdés hogy Zain nélkül a One Direction mégis, hogy fog meglenni?! Persze a lányok a kurvák, mert dugnának és dugnak is. Nektek bezzeg győzelem ha meghúztátok a húgom is. Akkor most sorolj fel kérlek 10 magyar női költőt, és most 10 kármonkodást ami minősíti a nőt. Na jó nem kell, ha csak nem akarsz végig pofázni egy emberöltőt. Isten miért adta úgy, hogy a lány lánnyal nektek annyira szexi? De mi miért nem tudunk legalább a buzi pornóra begerjedni? Minden tiszteletem és kapjátok be a kivételnek! Tényleg nem kiszámolható a játékod. Buliba odajössz és lesmárolsz. Tudom ez azt jelenti csak is, hogy hosszútávú kapcsolat velem a szándékod. Figyelj majd megcsókolom a barátnőm, ha te is a haverod. Ja így már nem kell? Na ne mond! Néha kissé nehézkes nőnek lenni, úgyhogy kérlek ne bántsatok, mert nálunk van az összes punci. Jó ennek hallatán végig nézve a megijedt szemeken. Bocsánatot kérek, hogy magamra öltöttem a feminista szerepem.

adom:OOO

Örök reblog! Imadom 😆😎👌🏽

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Es igen!!

!!!!!!!!!!

szívemből szoltál

Na ez aztan 😦👌🏼

(via seholsemmi456)

(via ivlizspls)

Minden hétvégét ezért várni😻💑

(via tevagyaz)

☺😊 (via angelkittah)

"Egyik napon, az iskolából hazafelé menet - még elsős gimnazista koromban - felfigyeltem egy srácra, ő is hazafelé tartott. Kyle-nak hívták. Úgy tűnt, mintha az összes könyvét magával cipelte volna. Elgondolkodtam magamban, "Mi értelme van hazavinni valamennyi tankönyvünket az iskolából péntek délután? Biztosan egy különc, stréber alakról van szó" - véltem. Már a zsúfolt hétvégi programom járt az eszem (találkozások a haverokkal és egy rögbi meccs a srácokkal holnap délután), így hát megvontam a vállam, és mentem tovább az úton hazafelé. Észrevettem, hogy váratlanul, iskolás fiúk egy csoportja iramodott utána. Nekirontottak, kilökték a kezéből a könyveit, és menekülés közben még el is gáncsolták őt. Így elesett a sáros úttesten, még a szemüvege is elrepült. Láttam, amint az legalább két méterre tőle kötött ki egy pocsolyában.  Ő felnézett rám, és én ekkor borzasztó elkeseredést pillantottam meg a szemeiben. Nagyon megsajnáltam őt. Odaugrottam hozzá, miközben ő a földön mászva, szemüvege után kutatott, és láttam, hogy a szemeiben megjelentek az első könnycseppek.  Felvettem és odaadva neki a szemüvegét, azt mondtam, "Ezeknek a srácoknak teljesen elment az eszük ! Nem tudják, hogyan viselkedjenek!" Ő rámnézett és csak annyit mondott, "Hé, köszi szépen!" Szélesen elmosolyodott. Az a fajta mosoly volt ez, amelyik valóban őszinte hálát sugároz.  Miközben segítettem neki összeszedni az úton szétszóródott könyveket, megkérdeztem, hogy merre lakik. Kiderült, hogy nem messze tőlünk. Ezért rákérdeztem, hogyan lehet az, hogy eddig még soha sem találkoztunk? "Ezelőtt egy magániskolába jártam" - válaszolta. Én korábban még soha sem találkoztam magániskolába járó gyerekkel.  Együtt tettük meg az utat hazafelé, és segítettem neki vinni a könyveit. Elég belevaló srác benyomását keltette bennem. Meg is kérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve szombaton eljönni a barátaimmal együtt rögbizni egyet. Ő igent mondott.  A hétvégét együtt töltöttük el, és minél jobban kezdtem megismerni Kyle-t - ez volt a neve -, annál inkább megkedveltem őt. A barátaim is hozzám hasonlóan vélekedtek róla. Eljött a hétfő reggel, és megláttam az úton Kyle-t, ismét a nagy halom könyvvel a kezében. "Nocsak fiú, te valóban komoly karizomépítő programba kezdesz, ha minden nap cipelni fogod ezeket a könyveket!" - mondtam neki. Ő csak nevetett, és megfelezte velem a hóna alatt lévő könyvcsomót. A következő négy év alatt Kyle és én, egymás legjobb barátai lettünk. Az érettségi előtt tervezgettük, hogy majd egyetemre megyünk. Kyle a Georgetown-ba én pedig a Duke-ba szándékoztam beadni a jelentkezésemet. Tudtam, hogy örökre barátok maradunk, és mindig örömöt fog jelenteni, ha egymással találkozhatunk majd a jövőben. Ö orvosnak készült, én pedig közgazdásznak. Osztályunkban mindig Kyle volt a tanévzárók alkalmával beszédet mondó diák. Gyakran szoktam ugratni őt ezért a kivételes megbízatásáért.  A mi ballagásunk alkalmával is őt kérték fel, hogy beszéljen a búcsúzó diákok nevében. Annyira megörültem, hogy nem énrám esett a tanárok választása. Elérkezett a nevezetes nap: Ballagás!  Kyle remekül nézett ki. Azon srácok közé tartozott, akik igazán magukra találtak a középiskolai évek alatt. Jól kifejlett, arányos testalkata volt, és a szemüveg is nagyon jól állt neki. Az osztályban jóval többet randizott, mint én, és a csajok odavoltak érte! Hát igen, néha őszintén irigyeltem őt. Jelentős volt ez a nap. Láttam, hogy mennyire izgult a beszéde miatt. Ezért, jól hátba vágtam őt, és azt mondtam neki, "Hé, nagyfiú, meglátod, milyen remek leszel !" Ő egy pillantást vetett rám (olyan őszinte, hálát tükrözőt), majd elmosolyodott. "Köszi szépen" mondta. Az emelvényre felérve, még megköszörülte a torkát, majd elkezdte a beszédét. "Ballagásunk alkalmával eljött az ideje annak, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik segítettek bennünket a nehéz időszakok leküzdésében: a szüleinknek, a tanárainknak, a testvéreinknek, esetleg az edzőnknek ... de leginkább a barátainknak. Azért vagyok most itt, hogy elmondjam nektek, valaki barátjának lenni, az a lehető legértékesebb ajándék, amit az ember valaha is adhat egy másik személynek. Most pedig, egy történettel szeretném folytatni." Elképedt arccal néztem a barátomra, miközben ő elkezdte mesélni a megismerkedésünk napján történteket. Azon a hétvégén az volt a szándéka, hogy véget vet az életének. Elmondta, hogyan ürítette ki az iskola folyosóján lévő szekrényét, hogy ne okozzon gondot az anyjának a holmija hazavitelével.  Keményen rám pillantott, majd kissé elmosolyodott, és folytatta. "Szerencsére megmentettek! A barátom akadályozta meg, hogy elkövessem azt a kimondhatatlan cselekedetet." A jelen lévők lélegzetüket visszafojtva hallgatták, amint ez a jóképű, nagy népszerűségnek örvendő srác, élete legnehezebb pillanatairól apró részletességgel beszámolt.  Észrevettem, amint Kyle szülei felém pillantva, hálásan rám mosolyogtak. Az életemben eddig még soha sem tapasztalt érzés kerített ekkor a hatalmába! Soha sem szabad lebecsülni a cselekedeteinkben rejlő, emberi sorsokat befolyásoló hatalmat. Egyetlen apró gesztussal, emberek életét változtathatjuk meg. Csodákat művelhetünk, vagy akár, teljesen tönkre is tehetjük azt."

"Egyik napon, az iskolából hazafelé menet - még elsős gimnazista koromban - felfigyeltem egy srácra, ő is hazafelé tartott. Kyle-nak hívták. Úgy tűnt, mintha az összes könyvét magával cipelte volna. Elgondolkodtam magamban, "Mi értelme van hazavinni valamennyi tankönyvünket az iskolából péntek délután? Biztosan egy különc, stréber alakról van szó" - véltem. Már a zsúfolt hétvégi programom járt az eszem (találkozások a haverokkal és egy rögbi meccs a srácokkal holnap délután), így hát megvontam a vállam, és mentem tovább az úton hazafelé. Észrevettem, hogy váratlanul, iskolás fiúk egy csoportja iramodott utána. Nekirontottak, kilökték a kezéből a könyveit, és menekülés közben még el is gáncsolták őt. Így elesett a sáros úttesten, még a szemüvege is elrepült. Láttam, amint az legalább két méterre tőle kötött ki egy pocsolyában.  Ő felnézett rám, és én ekkor borzasztó elkeseredést pillantottam meg a szemeiben. Nagyon megsajnáltam őt. Odaugrottam hozzá, miközben ő a földön mászva, szemüvege után kutatott, és láttam, hogy a szemeiben megjelentek az első könnycseppek.  Felvettem és odaadva neki a szemüvegét, azt mondtam, "Ezeknek a srácoknak teljesen elment az eszük ! Nem tudják, hogyan viselkedjenek!" Ő rámnézett és csak annyit mondott, "Hé, köszi szépen!" Szélesen elmosolyodott. Az a fajta mosoly volt ez, amelyik valóban őszinte hálát sugároz.  Miközben segítettem neki összeszedni az úton szétszóródott könyveket, megkérdeztem, hogy merre lakik. Kiderült, hogy nem messze tőlünk. Ezért rákérdeztem, hogyan lehet az, hogy eddig még soha sem találkoztunk? "Ezelőtt egy magániskolába jártam" - válaszolta. Én korábban még soha sem találkoztam magániskolába járó gyerekkel.  Együtt tettük meg az utat hazafelé, és segítettem neki vinni a könyveit. Elég belevaló srác benyomását keltette bennem. Meg is kérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve szombaton eljönni a barátaimmal együtt rögbizni egyet. Ő igent mondott.  A hétvégét együtt töltöttük el, és minél jobban kezdtem megismerni Kyle-t - ez volt a neve -, annál inkább megkedveltem őt. A barátaim is hozzám hasonlóan vélekedtek róla. Eljött a hétfő reggel, és megláttam az úton Kyle-t, ismét a nagy halom könyvvel a kezében. "Nocsak fiú, te valóban komoly karizomépítő programba kezdesz, ha minden nap cipelni fogod ezeket a könyveket!" - mondtam neki. Ő csak nevetett, és megfelezte velem a hóna alatt lévő könyvcsomót. A következő négy év alatt Kyle és én, egymás legjobb barátai lettünk. Az érettségi előtt tervezgettük, hogy majd egyetemre megyünk. Kyle a Georgetown-ba én pedig a Duke-ba szándékoztam beadni a jelentkezésemet. Tudtam, hogy örökre barátok maradunk, és mindig örömöt fog jelenteni, ha egymással találkozhatunk majd a jövőben. Ö orvosnak készült, én pedig közgazdásznak. Osztályunkban mindig Kyle volt a tanévzárók alkalmával beszédet mondó diák. Gyakran szoktam ugratni őt ezért a kivételes megbízatásáért.  A mi ballagásunk alkalmával is őt kérték fel, hogy beszéljen a búcsúzó diákok nevében. Annyira megörültem, hogy nem énrám esett a tanárok választása. Elérkezett a nevezetes nap: Ballagás!  Kyle remekül nézett ki. Azon srácok közé tartozott, akik igazán magukra találtak a középiskolai évek alatt. Jól kifejlett, arányos testalkata volt, és a szemüveg is nagyon jól állt neki. Az osztályban jóval többet randizott, mint én, és a csajok odavoltak érte! Hát igen, néha őszintén irigyeltem őt. Jelentős volt ez a nap. Láttam, hogy mennyire izgult a beszéde miatt. Ezért, jól hátba vágtam őt, és azt mondtam neki, "Hé, nagyfiú, meglátod, milyen remek leszel !" Ő egy pillantást vetett rám (olyan őszinte, hálát tükrözőt), majd elmosolyodott. "Köszi szépen" mondta. Az emelvényre felérve, még megköszörülte a torkát, majd elkezdte a beszédét. "Ballagásunk alkalmával eljött az ideje annak, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik segítettek bennünket a nehéz időszakok leküzdésében: a szüleinknek, a tanárainknak, a testvéreinknek, esetleg az edzőnknek ... de leginkább a barátainknak. Azért vagyok most itt, hogy elmondjam nektek, valaki barátjának lenni, az a lehető legértékesebb ajándék, amit az ember valaha is adhat egy másik személynek. Most pedig, egy történettel szeretném folytatni." Elképedt arccal néztem a barátomra, miközben ő elkezdte mesélni a megismerkedésünk napján történteket. Azon a hétvégén az volt a szándéka, hogy véget vet az életének. Elmondta, hogyan ürítette ki az iskola folyosóján lévő szekrényét, hogy ne okozzon gondot az anyjának a holmija hazavitelével.  Keményen rám pillantott, majd kissé elmosolyodott, és folytatta. "Szerencsére megmentettek! A barátom akadályozta meg, hogy elkövessem azt a kimondhatatlan cselekedetet." A jelen lévők lélegzetüket visszafojtva hallgatták, amint ez a jóképű, nagy népszerűségnek örvendő srác, élete legnehezebb pillanatairól apró részletességgel beszámolt.  Észrevettem, amint Kyle szülei felém pillantva, hálásan rám mosolyogtak. Az életemben eddig még soha sem tapasztalt érzés kerített ekkor a hatalmába! Soha sem szabad lebecsülni a cselekedeteinkben rejlő, emberi sorsokat befolyásoló hatalmat. Egyetlen apró gesztussal, emberek életét változtathatjuk meg. Csodákat művelhetünk, vagy akár, teljesen tönkre is tehetjük azt."

Szívnám a nyakad.

Nem csak azt

34. Igazad van. Én sem mutatkoznék magammal

Ilyenpasit:3

Barát: Milyen szép lány

Barát 2: Tényleg gyönyörű

Barát 3: Nem semmi a csaj

Én: Úgy zabálnám a seggét mint a nagymama főztjét