Fájdalmas a felismerés, hogy mennyire egyedül vagy, és mennyire magányos. Amikor szinte alig van valaki, vagy talán nincs is, aki szívesen töltene veled időt, aki az elsők közé helyez. Mindenki jól megvan nélküled, nem hiányolnak. Saját magad maradtál.

“A múlt mérgező tud lenni. Beszippant. Azt az illúziót keltve, hogy régen boldogabbak voltunk, vagy a dolgok jobbak, az élményeink gazdagabbak voltak. Megbénít és benne ragadunk a szívfájdalomról és a csalódásról szóló kínzó emlékeinkben. Visszatart attól, hogy újabb esélyt adjunk a boldogságnak.”

Az utolsó szerelmes levél c. film

Elértem abba a korba, hogy rájöttem nem szabad mindenkihez foggal-körömmel ragaszkodni. Ha menni akar menjen. Muszáj megérteni az elengedés fogalmát ahhoz, hogy ne emésszen fel a bánat mikor eltűnnek az ígéretek.
Találj egy olyan valakit, aki büszke arra, hogy mellette vagy. Aki nem azért szeret hogy milyen jól nézel ki. Hanem aki még a rossz tulajdonságaidat is úgy szereti, mintha a legjobbak volnának. Aki azt szereti aki vagy nem pedig aki akarsz lenni. Aki mindent megtesz érted és hogy elhidd hogy tökéletes vagy úgy ahogy vagy.