Avatar

@otthonegyborton

Sohonyai Attila - Amikor rossz napod volt

Emlékszem, azt mondtad, rád ma minden úgy magasról, s erősen nehezedik. S emlékszel, én azt mondtam; mosolyogj, hisz hazaértünk már nagyobb esőkből is.

Amikor rád gondolok, mindig azt képzelem el, ahogy nyújtottad a kezed én pedig belekulcsoltam az enyém. Összetartoztunk. A kezem tökéletesen illett a kezedbe.

Aztán hirtelen egy könnycsepp gördül le az arcomon és szaporán követi a következő.

“Nem akarok sírni.” - mondom magamban. Mintha ez megállítaná az arcomon legördülő vízesést.

“Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád. Törd le karom és megragadlak én, szivemmel, mint egy kézzel tartalak, fogd le szivem, agyam dobog hibátlan, s ha lángod agyvelőmbe csap, viszlek tovább, vérem zuhatagában.”

— Rilke

Nem szerelmes szerelmes vers

Ez nem egy szerelmes vers, de bár az volna.

Nem olyasmi, mit mások fia dalolna.

Nehéz kimondani, égeti a torkom.

Könnyek folynak le az izzó csonkon.

Mit tettél velem? Nem ismerek magamra.

Meglazult szívemnek acélos lakatja.

Lassan hullik rám minden szennye.

Nem mondom, hogy ott élsz benne.

Tudtam mindig, te másokra vágysz,

De nyitva hagytál valamit s néha visszajársz.

- Alexander Levin